Csabai házak

Békéscsaba műemlékei, nevezetes épületei

Címkék

Áchim Mihály (2) Ádám Gusztáv (13) Alpár Ignác (2) Andrássy út (19) Árpád sor (2) art deco (2) átalakított épületek (28) Bajza utca (1) bankok (4) Bányai András (5) Baross utca (4) Bartók Béla út (1) Bedő Pál (2) Békési út (1) Belanka Mihály (2) Berényi út (2) bérházak (2) Czigler Antal (3) Czigler Győző (2) Deák utca (2) Dózsa György út (2) elpusztult épületek (24) emlékművek (1) fel nem épült épületek (15) Filipinyi Sámuel (1) fürdők (3) Gerla (1) Gyulai út (3) Halmay Andor (1) Hegedős Károly (1) helyi védelem (37) hidak (2) Hubert József (1) Hunyadi tér (3) ipari épületek (4) iparostanonc-iskola (1) Irányi utca (4) iskolák (11) Jamina (5) járásbíróság (1) játék (2) Jókai utca (1) József Attila utca (2) Kalin Ferenc (2) kápolnák (1) Kármán Aladár (1) kastélyok és kúriák (6) Kazinczy utca (1) Kiss Ernő utca (1) Kis Tabán utca (1) kórház (4) Kórház utca (3) Körös part (6) Kossuth tér (4) középkor (3) kutak (2) Lázár utca (2) liget (2) Lipták János (4) Luther utca (6) Madách utca (1) malmok (1) Mende Valér (1) Michnay Sándor (2) mozik (1) műemlékek (26) Munkácsy Mihály (2) Munkácsy utca (2) Münnich Aladár (2) múzeumok (5) népi építészet (19) Orbán Ferenc (1) podsztyenás házak (16) polgárházak (12) posta (2) Quittner Ervin (2) Rerrich Béla (1) Siedek Viktor (1) Szabadság tér (7) szállodák és vendéglők (5) szavazás (1) Szeberényi tér (7) szecesszió (9) Széchenyi utca (1) Szent István tér (13) Szlavitsek és Kondorosy (1) szobrok (4) Sztraka Ernő (12) templomok (13) Tevan Rezső (3) Tompa utca (1) vasúti épületek (4) villák (4) Wagner József (4) Ybl Miklós (1) Zamecsnik Sándor (2) Címkefelhő

A gerlai monostor

2016.02.11. 20:48 - csabaihazak

Címkék: középkor templomok elpusztult épületek Gerla

Ógerlai-erdő

Gerla 1984 óta Békéscsaba része, a település azonban valójában Csabánál is régebbi múltra tekint vissza. Pontosabban, az első ismert okleveles említése korábbi, mint Csabáé: 1259-ben a gerlai monostor apátja a Szilágysomlyó melletti Keresteleken birtokos. Hol volt "Julamonustora" és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei című tanulmányában Dusnoki-Draskovich József meggyőzően érvel amellett, hogy a korábbi, Karácsonyi Jánostól származó értelmezéssel szemben Károly Róbert 1313. június 20-án és 22-én kelt két oklevelében a Julamonustora név nem Gyulát, hanem Gerlát takarja. Ha ez valóban így van, akkor Károly Róbert 1313-ban legalább három napot Gerlán töltött. A váradi káptalan 1383. július 13-án kelt okleveléből tudjuk, hogy Gerla a Csabát is birtokló Ábránfyak tulajdona volt, akik a XIV. század közepén élt gerlai Ábrahámról kapták nevüket. Karácsonyi Jánostól tudjuk, hogy a család a Békés vármegye ősfoglalójának, a Csolt nemzetségnek a leszármazottja volt. Az Ábránfyak birtokának központja Gerla volt, amely így akkoriban Csabánál jóval jelentősebb településnek számított. A középkori Gerla legkiemelkedőbb épülete az Ábránfyak által építtetett monostor volt.1111.jpgGerlamonostora alaprajza Jankovich B. Dénes ásatásai alapján [1]

A békési országúttól nyugatra egy kelet-nyugati irányú hajdani érmeder csatlakozik a Körös kétszeresen  lefűződött meanderágába. Ez az érmeder, illetve a meander veszi körül azt a háromszögű magaslatot, ahol egykor a monostor állt. A kutatások szerint a bencés rendi monostor a XII-XIII. század fordulóján épülhetett román stílusban. A XIV. században jelentősége csökkent, a forrásokban már nem is találkozunk a nevével. Semmi sem utal arra, hogy - az ebben az időben szokásos módon - gótikus stílusban átépült volna. A templom, bár jelentősége csökkent, valószínűleg épségben vészelte át ezeket az évszázadokat: az Ábránfy család valószínűleg fenntartotta az épületet, azonban apátra, szerzetesekre már nem futotta a család gazdasági erejéből.

1531-ben újból használatba került az épület: ekkor az Ábránfyak ferences kolostort alapítottak Gerlán, ami valószínűleg a család egyetlen papi pályára lépett tagjának, a krakkói egyetemen tanult, később a gyulai plébánián szolgáló, majd 1528 és 1533 között a váradi olvasókanonoki tisztet betöltő Ábránfy Jánosnak köszönhető. A váradi tartományi gyűlés először négy szerzetes Gerlára küldéséről döntött, azzal, hogy ez a szám később hatra emelkedhet. A valóságban azonban ennél többen voltak a kolostorban: az 1535-ből származó névsor nyolc egyházi (három szónok, két gyóntató, egy kántor s egy kezdő pap) és öt világi személyt sorol fel. A történészek feltételezik, hogy a kis közösség számára nem épült új templom, hanem az egykori nemzetségi monostort használták fel. 1537-ben a rendi gyűlés a barátokat visszaparancsolta, és elrendelte, hogy a kolostort a püspöknek adják át.

1733-ban a templomnak, a templom tornyának, és valószínűleg a kolostor épületének romjai még látszottak, ekkor Bél Mátyás a következőket írta Gerláról: "Hajdan kolostorral híreskedett, amely tágas és tetszetős külsejű volt, ezen a vidéken szokatlanul magas kettős toronnyal épült. Most ezek romjain kívül mit sem látni belőle."

A gerlai monostorról Haán Lajos is beszámolt: "...Pázmán Péter szerint alapította 1533. eszt. az Ábrahámffy család. Alapfalai... a... monostori szigetben fennállottak a legközelebbi időkig. Én a helyet szorgalommal vizsgáltam s a már földben talált ablak, ajtó és oszlopékességek némi maradványaiból azt vettem ki, hogy az épület a XVI. századnál korábbi lehetett... Díszes épület lehetett s tornya, Bél Mátyás szerint, legmagasabb építmény volt e vidéken... Alapfalai csak néhány éve hányattak szét... gr. Wenckheim Kroly úr által. Most e helyet százados tölgyek árnyékolják be... Sehol a vármegyében annyi régiséget - bronzkarikákat, ódon idomú bögréket, sarkantyúkat stb. nem találnak, mint Gerlán..."

1938-ban Scherer Ferenc szerint "...az egyháznak keletre néző, félkörívben végződő szentélye, nyugaton pedig két tornya volt, s valószínű, hogy román építésmódban készült. Az egyháztól északra állt a monostor."

1951-ben Bálint Alajos végzett terepjárást a monostor környékén, 1956-ban pedig Kolarovszki Júlia kereste fel a lelőhelyet. Meghatározta a kolostor helyét, és talált egy másik szigetet, amely szintén téglatörmelékkel volt borítva, így az Ábránfyak kastélyát sejtette ezen a helyen. A középkori falu a kolostortól északnyugatra helyezkedett el, itt a középkori házak helyei ekkor még jól kivehetően elkülönültek.

1984-ben Jankovich Dénes szondázó ásatást végzett az egykori monostor területén. Megállapította, hogy a lelőhely három, egymástól jól elkülönülő, egykor vízzel körülvett szigeten terül el. A három közül az egyik szigeten épült román­ kori templom háromhajós, félköríves szen­télyzáródású volt. A templom nagyrészt téglából épült, még az alapozások is. A kutatók mindössze két helyen találtak követ: az észak felé haladó fal egy részének alapozásában, illetve a főapszis külső köpenyfalában, amely kváderkövekből épült. A főszentély két oldalán lévő mellékkápolnák is félkörívesen záród­tak. A falakat korábban csaknem teljesen kibányászták. A templom főfa­lainak szélessége kb. 190 cm, a hajókat el­választó belső osztó falaké pedig 140 cm volt. A templom nyugati homlokzatán két torony helyezke­dett el, ezek alapfalainak szélessége 220-240 cm volt, alapozási mélységük ugyanez. A tornyok vonalában egy észak-déli belső osztófal kiszedett maradványait is megtalálták, ez lehetett valószínűleg a kegyúri karzat alapozása. A tornyoktól nyugatra 4,5 méterre újabb, 180 cm széles téglafalat találtak, amelyről azonban nem sikerült megállapítani, milyen célt szolgált. Elképzelhető, hogy a kolostorépület része volt, a kolostor nyomait azonban nem sikerült egyértelműen megtalálni. Az ásatás során az alapfalakon belül és kívül 43 sír került elő. gerla.jpgA kevés megmaradt részlet egyike: oszlopfőtöredék a gerlai monostorból

Az ásatások eredményeként megállapítható, hogy a háromhajós, félköríves szentélyzáródású templom román stílusban épült, belső hossza 34 méter, belső szélessége 15 méter volt. Az ásatás nyomán meghatározott alaprajz nagy hasonlóságot mutat a kalocsai, somogyvári, jáki és lébényi templomokkal. Az épségben fennmaradt, lélegzetelállító szépségű lébényi templomot tekintve elképzelhetjük, milyen csodálatos épület maradhatott volna fenn Gerlán is. Mivel a gerlai templom falaiból szinte semmi sem maradt, jelentősebb leletek hiányában nehéz közelebbi párhuzamokat vonni a ma is álló templomok bármelyikével, azonban a kevés fennmaradt falrészlet, faragott kődarab és tégla alapján arra következtethetünk, hogy a gerlai monostor Békés megye egyik legkiemelkedőbb Árpád-kori építménye lehetett, és méreteiben, kivitelében az egykorú nemzetségi monostorokhoz hasonló színvonalú épület volt. Ha épen - vagy legalább romjaiban - megmarad, ma nem csak a város, de az egész megye egyik legértékesebb építészeti emléke lehetne. Különösen fájdalmas a monostor pusztulása, ha arra gondolunk, hogy a legsötétebb időket, a tatár és török háborúkat részben átvészelte, és teljes pusztulása csak a legújabb korban, a műemlékek iránti érdeklődés kialakulásának idején történt.

A második szigeten egy 5×5 méteres téglaépítmény alapfalait találták meg a kutatók, amely az Árpád-korban épülhetett, és már a középkorban lebontatott, később a területet temetőnek használták. A leletek alapján a régészek azt feltételezték, hogy itt állhatott a Csolt-nemzetség Árpád-kori kúriája, amely a birtok központja volt. Erről a kúriáról ugyan írásos források nincsenek, de hasonló esetekből kiindulva arra következtethetünk, hogy a család megerősített lakóhelye a nemzetségi monostor mellett állhatott. A leletek arról tanúskodnak, hogy a kúriát már a XIV-XV. század idején elhagyták és lebontották. Az Ábránfyak késő középkori gerlai lakhelyéről - az Árpád-kori kúriához hasonlóan - nincsenek írásos forrásaink, azonban - mivel Gerla volt a birtokközpont - valószínűsíthető, hogy itt a család csabai és megyeri kastélyainál jelentősebb épület állt. A kastély a lelőhely harmadik szigetén vagy a falu más pontján állhatott. A régészek két valószínűsíthető ponton ástak kutatóárkokat, azonban a kastélynak nem sikerült a nyomára akadni.

Itt jegyezzük meg, hogy (bár egyértelmű adat nincs róla) a monostoron kívül Gerlának valószínűleg plébániatemploma is volt, amelyet Szent Miklósnak szenteltek. Erről egyrészt az 1332-37-es pápai tizedlajstrom tanúskodik, amely szerint 1337-ben András pap 6 garas pápai tizedet fizetett, másrészt a fent említett 1383-as oklevél a templom mellett egy sor házat említ. Mivel a monostor szigeten állt, ez valószínűleg nem vonatkozhat rá.

Amint a fentiekből kitűnik, a középkorban Gerlán kiemelkedő értékű építészeti alkotások álltak, amelyekből azonban mára szinte semmi sem maradt. Bízunk benne, hogy a jövőben további ásatásokra is lesz lehetőség, és talán többet tudhatunk meg Gerla középkori épületeiről. Egyszer talán a megmaradt alapfalak bemutatására is lehetőség nyílik.

Felhasznált irodalom:
[1] Jankovich B. Dénes, Erdmann Gyula (szerk.): Békéscsaba története I. A kezdetektől 1848-ig, Békéscsaba Megyei Jogú Város kiadása, Békéscsaba, 1991.
[2] Dusnoki-Draskovich József: Hol volt „Julamonustra " és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei, Nyitott múlt. Tanulmányok Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról, Gyula, 2000.
[3] Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai, Békéscsaba, 2005.
[4] Bél Mátyás: Békés vármegye leírása, Békés Megyei levéltár, Gyula, 1993.
[5] Jankovich B. Dénes (szerk.): Békés megye régészeti topográfiája IV/3-4. (Magyarország régészeti topográfiája 10.), Békés és Békéscsaba környéke, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1998.

A bejegyzés trackback címe:

http://csabaihazak.blog.hu/api/trackback/id/tr287264173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.