A város már igen régen tervezte vásárcsarnok felépítését. 1888-ban Sztraka Ernő városi mérnök elkészítette egy árucsarnok terveit (a tervek sajnos nem ismertek), amely a mai Justh Gyula utcában épült volna, 60 öl hosszan, a vásárcsarnok azonban nem épült fel [1]. Az árucsarnok építése a továbbiakban is napirenden maradt.
1924-ben a Városfejlesztő Részvénytársaság tervezte új vásárcsarnok építését a Hunyadi térre, a terv azonban meghiúsult, mert a képviselőtestület maradibb tagjai nem látták szükségét annak, hogy a piaci árukat a piszkos föld helyett a tiszta vásárcsarnokban árusítsák.
A város 1925-ben a budapesti Stabil Építő Rt.-t bízta meg a vásárcsarnok terveinek elkészítésével. Az építővállalat éppen abban az időben építette a pesterzsébeti vásárcsarnokot (amely ma helyi védelem alatt áll), e csarnok terveit módosítva készítették és küldték el a csabai csarnok vázlatos terveit, amelyeket a város igényeihez mérten kisebbre vagy nagyobbra lehetett volna változtatni
A vásárcsarnok távlati képe. Forrás: Vásárcsarnok építési terve, MNL BéML V. B. 72.b 5573/1926, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
A vásárcsarnokot – amelynek tervezett helye sajnos nem derül ki a forrásainkból, bár valószínűsíthető, hogy ez is a Hunyadi téren állt volna – a pesterzsébetinél hosszabbra tervezték, viszont a karzatot – amely Pesterzsébeten épült – itt elhagyták a forgalom könnyebb lebonyolítása céljából. 
A pesterzsébeti vásárcsarnok, amelynek alapján a békéscsabait tervezték
A tervek szerint a csarnok 148, átlagosan 5 négyzetméteres árusítófülkéből állt volna. A pesterzsébeti bérleti díjakat alapul véve így a csarnok bérbeadása évi 1073000000 koronabevételt jelentett volna, nem számítva a pinceterületet, ahol a terjedelmes áruk (krumpli, zöldségfélék) árusítása folyt volna, és az épület külső frontján építendő üzlethelyiségeket.
A vásárcsarnok metszete. Forrás: Vásárcsarnok építési terve, MNL BéML V. B. 72.b 5573/1926, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
A város az építkezésért évi 948571428 koronát fizetett volna tizenkét és fél éven át, vagyis a Stabil Rt. számításai szerint már a első évtől kezdve még megtakarítása is származott volna a vásárcsarnok felépítéséből. Az építő részvénytársaság vállalta, hogy amennyiben szükséges, a költségek redukálása érdekében áttervezi az épületet a pincetér csökkentésével vagy teljes elhagyásával, vagy a csarnok magasságának csökkentésével. Sajnos az építkezés végül nem valósult meg.
A vásárcsarnok alaprajza. Forrás: Vásárcsarnok építési terve, MNL BéML V. B. 72.b 5573/1926, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
Néhány év múlva, 1929-ben újabb elképzelés született: ekkor Baráti Vince vendéglős fordult a városhoz építési engedélyért. a beadvány szerint saját gyümölcspiaci házát tervezte átépíteni. A város a terveket elküldte véleményezésre a szegedi Kereskedelmi és Iparkamarának. A kamara válaszában kijelentette, hogy az árucsarnok létesítése igen előnyönyösen szolgálná Békéscsaba város közönségének érdekeit. Baráti Vince eredetileg földszintes vásárcsarnokot képzelt el, azonban a kereskedők és árusítók részéről olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg a helyiségek bérlete iránt, hogy pár nap alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a földszintes vásárcsarnok kicsi lenne s az igényeket nem elégítené ki. Ez a nagy érdeklődés arra indította Baráti Vincét, hogy Darabos György építésszel új terveket dolgoztasson ki egy emeletes vásárcsarnokra. Az építész a tervekkel hamarosan el is készült s azokat jóváhagyás céljából már be is terjesztették a város. A tervrajzokat sajnos nem ismerjük, azonban a Békésmegyei Közlöny tudósítása szerint a terv rendkívül szellemesen oldotta meg a feladatot: a leggazdaságosabban osztotta be a rendelkezésre álló teret, számolt a fülkebérlők igényeivel is, és teljesen kielégítette az esztétikai igényeket is. A terveken az árucsarnok földszintjén körül a falak mentén és középen foglaltak helyet az árusitó fülkék valamint egy, a fővárosi büfék mintájára berendezendő büfé. Az emeleten foglalt helyet a tulajdonos lakása s ugyancsak körül a falak mentén árusitó fülkék. Középen a fővárosi csarnokokhoz hasonlóan galéria szegélyezte a légteret s azon körben nyertek elhelyezést a nyílt fülkék. A tervezet szerint mintegy 85–90 árusítóhely állitható rendelkezésre az építendő emeletes árucsarnokban, melynek kettős főbejárata a Hunyadi térre, oldal bejárata pedig a Verbőczy (ma Justh Gyula) utcára nyílt. Az árucsarnok alatt foglalt helyet az áruraktározásra szolgáló pince, az emeletre pedig a naponként friss tiszai és élőkörösi hallal szolgáló halcsarnokot terveztek. Bár a későbbi hírek a vásárcsarnok építéséről tudósítanak, az emeletes csarnok sajnos ezúttal sem épült meg. Később Róna Gusztáv rendezett be vásárcsarnokot a postához közül.
Egy másik elképzelés szerint a csarnok a színház melletti városi bérház (a mai Ibsen-ház) épületének átalakításával, kibővítésével, a Fiume hátsó udvarának felhasználásával épült volna fel, a Hunyadi térre való közvetlen kijárással, ahol az árucsarnok egy része nyert volna elhelyezést [2]. E célra a Szucsu-féle telek (a mai Százas ABC helye) is alkalmasnak tűnt, a szomszédos saroktelek megvételével az árucsarnokba a Hunyadi tér, az Andrássy út és az Irányi utca felől is elérhető lett volna.
A háború után is sokáig csak terv maradt a vásárcsarnok építése. Az 1950-es években továbbra is a Hunyadi tér környékére szánták a csarnokot, később a neológ zsinagóga átalakítását tervezték erre a célra. Végül 1975-ben készült el a ma is álló vásárcsarnok – sajnos a korábbi tervek szépségét meg sem közelítő formában.
Felhasznált irodalom:
[1] Tábori György: A városrendező - Sztraka Ernő városi mérnök munkássága, Békéscsaba, 1993.
[2] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat.
