Csabai házak

Békéscsaba műemlékei, nevezetes épületei

Címkék

Áchim Mihály (4) Ádám Gusztáv (16) Alpár Ignác (2) Andrássy út (20) Árpád sor (3) art deco (3) átalakított épületek (29) Bajza utca (1) bankok (4) Bankó András (1) Bányai András (6) Baross utca (4) Bartók Béla út (2) Bedő Pál (2) Békési út (1) Belanka Mihály (2) Berényi út (3) bérházak (2) Czigler Antal (3) Czigler Győző (2) Deák utca (3) Dózsa György út (2) elpusztult épületek (28) emlékművek (1) fel nem épült épületek (18) Filipinyi Sámuel (1) fürdők (3) Gerla (2) Gyulai út (3) Halmay Andor (1) Hegedős Károly (2) helyi védelem (40) hidak (2) Hubert József (1) Hunyadi tér (3) ipari épületek (6) iparostanonc-iskola (1) Irányi utca (4) iskolák (16) Jamina (5) járásbíróság (1) játék (2) Jókai utca (1) József Attila utca (2) Kalin Ferenc (2) kápolnák (1) Kármán Aladár (1) kastélyok és kúriák (8) Kazinczy utca (1) Kiss Ernő utca (2) Kis Tabán utca (1) kórház (5) Kórház utca (4) Körös part (8) Kossuth tér (5) középkor (3) kutak (2) Lázár utca (2) liget (2) Lipták János (4) Luther utca (7) Madách utca (1) malmok (2) Mende Valér (1) Michnay Sándor (3) mozik (1) műemlékek (30) Munkácsy Mihály (2) Munkácsy utca (2) Münnich Aladár (2) múzeumok (5) népi építészet (19) Orbán Ferenc (1) podsztyenás házak (16) polgárházak (15) posta (2) Quittner Ervin (2) Rerrich Béla (1) Siedek Viktor (1) Szabadság tér (8) szállodák és vendéglők (5) Szarvasi út (1) szavazás (1) Szeberényi tér (8) szecesszió (11) Széchenyi utca (1) Szent István tér (14) Szlavitsek és Kondorosy (1) szobrok (4) Sztraka Ernő (13) templomok (16) Tevan Rezső (3) Tompa utca (1) vasúti épületek (5) villák (4) Wagner József (4) Ybl Miklós (3) Zamecsnik Sándor (3) Címkefelhő

Munkácsy-emlékművek Békéscsabán

2016.02.20. 22:04 - csabaihazak

Címkék: szobrok emlékművek Munkácsy Mihály

Békéscsaba és Munkácsy kapcsolata közismert: a magyar festészet egyik legnagyobb alakja szülei halála után, 1852-ben került Csabára nagybátyjához, Reök Istvánhoz. Munkácsyt - önéletrajza szerint - már Csabára érkezésekor csodálatba ejtette a város, amelynek szabályosan sorakozó házait a párizsi Rue Rivolihoz hasonlította. Első csabai lakása a 975. számú ház, a mai Baross u. 6. volt, ahonnan naponta járt nagynénjéékhez ebédre a Steiner-kúriába, ahol Gizella nővére is nevelkedett. 1852-től valószínűleg katolikus iskolába járt Csabán, már arról beszéltek, hogy a következő évben gimnáziumba küldik. A Steiner-kúriába tett látogatások, amelyek alighanem Munkácsy mindennapjainak legboldogabb óráit jelentették, szomorú eset vetett véget: 1852. december 6-án rablók támadtak a családra, és Munkácsy nagynénje az elszenvedett gyötrelmek következtében januárban meghalt. Munkácsy nagybátyjával hamarosan új, előkelőbb helyre, a főtéren lévő Trauttmannsdorf-féle gazdatiszti lakásba költözött, ahol - a szomszéd Vidovszky gyerekek személyében - barátokat is talált. Munkácsy ekkor már 11. évéhez közeledett, és el kellett dönteni, mi legyen belőle. Nagybátyja úgy határozott, hogy asztalosinasnak adja Lang György asztalosmesterhez, a csabai asztalos-, molnár- és pincércéh céhmesteréhez. A műhely, ahol Munkácsy három és fél évet töltött, az Egri utcában (a mai Munkácsy utcában) állt. Az inasévek sok keserűséget hoztak Munkácsy számára. 1858 májusában szabadult fel az inassorból, ekkor avatták asztaloslegénnyé, ezután megállapodott nagybátyjával, hogy Aradra megy. 1858. október végén utazott Aradra (a szolnok-aradi vasútvonalat október 25-én nyitották meg), így hat év után Munkácsy elhagyta Csabát. Munkácsy Mihály. Ferdinand Mulnier fényképész 1879-ben készült felvétele

Munkácsy azonban a későbbiekben is sokszor visszatért Békéscsabára. 1861-ben újra Csabán járt, és több rajzot készített itt. 1865-ben - ekkor már külföldi tanulmányútról hazatérve - újra Békéscsabára, illetve nagybátyja gerendási birtokára látogatott. Ekkor a főtéren, Vidovszkyékkal szemben bérelt szobát, később az újra Csabára költöző Reök Gyulai úti lakásában lakott. 1866-ban egy műkedvelő társaság tagjaként  eljátszotta Berky Ákos szerepét Szigligeti A mama című vígjátékában a csabai nagyvendéglőben tartott előadáson. 1868 októberében, miután megkapta az engedélyt nevének "Munkácsi"-ra változtatására, Düsseldorfba utazott. Ezzel véget értek Munkácsy rendszeres csabai tartózkodásának évei.

1874-ben nászútja során látogatott Csabára Munkácsy. Ebben az évben festett utoljára Csabán, ezután csak ritkán és csak rövid időre látogatott haza. Nagybátyja 1877-ben elhunyt, családja elköltözött Csabáról, így megszűntek azok a szálak, amelyek Munkácsyt szorosan városunkhoz kötötték. 1890-ben hosszú évek után először járt újra Csabán, amikor az aradi vértanúk aradi emlékművének avatására utazott. Munkácsy feleségével a Fiume szállodában szállt meg október 6-án, másnap sétát tett a városban, majd a Vigadóban fogadta Csaba polgárait, akik hatalmas lelkesedéssel köszöntötték a festőt. Egyes források szerint 1892-ben újra Békéscsabán járt, egy 1896-os cikk szerint pedig 1894-ben látogatott utoljára városunkba. 1900. május 1.jén hunyt el az endenichi szanatóriumban.

Békéscsaba képviselőtestülete 1900. május 11-én, mindössze 10 nappal Munkácsy halála után döntött arról, hogy az Egri utcát - ahol inaséveit töltötte - a nagy festőtől nevezik el, a Lang-házat pedig emléktáblával jelölik meg. Az emléktábla szövegét a következőképpen határozták meg:

E házban töltötte el
(1855-1858)
asztalos inas éveit a festőművészetnek
legnagyobb magyar mestere
MUNKÁCSY MIHÁLY
a kinek dicső emlékezetére
hálás kegyelettel állitá
e szerény emléktáblát
BÉKÉS-CSABA KÖZÖNSÉGE
MDCCCCI

Az emléktábla avatását 1901. május 1-re, Munkácsy halálának első évfordulójára tűzték ki, és az ünnepélyre Munkácsy özvegyét is meghívták. Az emléktábla fehér carrarai márványból készült, 1 méter magas és 83 cm széles volt, készítője Rosenbaum Soma békéscsabai sírkőraktáros volt. Az ünnepi óda megírására és elszavalására Munkácsy barátját, Jókai Mórt kérték fel, akinek azonban - legnagyobb sajnálatára - gyengélkedése miatt sem dolgoznia, sem szobáját elhagynia nem volt szabad, így helyette Váradi Antal költőt és drámaírót, országos színművészeti akadémiai igazgatót kérték fel az óda megírására.

Az emléktábla avatására végül egy nappal később, május 2-án, vasárnap került sor, ez alkalomból Munkácsy özvegye is Békéscsabára látogatott, aki korábban férjével már két alkalommal is járt itt, és a régi emlékeket felidézve meghatódva beszélt arról, hányszor emlegette férje Csabát és az itt töltött napokat.

Az ünnepély délután 3-kor Csaba város képviselő-testületének díszközgyűlésével vette kezdetét a városháza zsúfolásig telt dísztermében, amelyen a környező városok és községek is képviseltették magukat. A közgyűlést Zsiros András bíró nyitotta meg, majd Korosy László főjegyző mondott beszédet. Ezután Zsilinszky Mihály államtitkár, a város országgyűlési képviselője Munkácsy özvegyének nevében méltatta a város döntését az emléktábla avatásáról. Ezt Lukács György főispán beszéde követte, majd felolvasták Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter táviratát. A városházáról a közönség a Munkácsy utcába vonult, ahol időközben már nagy tömeg gyűlt össze. A zöld lombokkal és orgonavirágokkal díszített ház előtt szőnyeggel borított emelvény várta az ünnepély szónokait. Az ünnepség a Szózattal kezdődött, melyet a csabai Iparos Daloskör adott elő. Az ünnepi beszédet Zsilinszky Mihály államtitkár mondta el, ezután Zsiros András bíró a város nevében átvette az emléktáblát, és megígérte, hogy azt mindig meg fogja őrizni. Ezt követően Váradi Antal szavalta el ez alkalomra írott ódáját. Az avatás a Himnusszal zárult, melyet a Rudolf Főgimnázium énekkara adott elő.

Este 8 órakor a színház díszelőadásával zárult az ünnepély, Jókai Keresd a szíved című színművét adták elő, az előadás kezdetén és végén pedig Munkácsy két világhírű, magyar tárgyú festményét mutatta be a társulat élőképekben: az előadás kezdetén a Siralomház elevenedett meg a közönség előtt, a végén pedig a Falu hőse

Az első Munkácsy-szobor egy évvel később került Békéscsabára: 1902 szeptemberében érkezett meg a csabai múzeum gyűjteményébe Budapestről Farkas Miklós szobrászművésznek epreskerti műterméből Munkácsy Mihálynak és feleségének életnagyságú mellszobra, a szobrokat Zsilinszky Mihály államtitkár, a múzeumegyesület védnöke adományozta a múzeumnak.elocsarnok.jpgA múzeum előcsarnoka Munkácsy és felesége mellszobrával

Az első, szerény emlékmű felállítása után hamar felmerült a gondolat a csabaiakban, hogy ez a megemlékezés nem méltó Munkácsy emlékéhez, művészi nagyságához, hanem megfelelő kivitelű szobor hirdetheti csak méltó módon a város nagy hírességének emlékét. Az 1934-ben született elgondolás szerint Munkácsy szobrát a Szemián sor és a Körös-part közti sétányon, a polgármester lakásával szemben állították volna fel, és a kis ligetet a festőről nevezték volna el. Kapitány József békéscsabai szobrászművész el is készítette a szobor mintáját, amely széles, tekintélyes alapra állítva az ecsetet tartó, gondolataiba mélyedt Munkácsyt ábrázolta. Az elképzelés szerint a szobor költségeinek egy részét a város állta volna, másik részét pedig társadalmi úton tervezték előteremteni. A tervező szobrász több ajánlatot nyújtott be, azonban a háromezer pengőbe kerülő bronzszobrot túl drágának találták, így a jóval olcsóbb kőanyag mellett döntöttek, bár felmerült az is, hogy a szobor márványból készüljön.

 A tervezet nagy vitát váltott ki. Voltak, akik a helyszínt nem találták megfelelőnek, mások úgy vélték, hogy a műkő nem megfelelő anyag egy ilyen szobor elkészítésére, és voltak, akik nem bíztak a csabai művész képességeiben. És persze voltak, akik úgy vélték, hogy "égetőbb bajunk is van". A terv támogatói azonban úgy vélték, hogy a fővárosban is díjat nyert szobrász megfelelő választás, illetve azzal érveltek, hogy a világháború után csaknem az összes hősi emlékmű, valamint Budapesten az elszakított országrészeket szimbolizáló szobrok is műkőből készültek.

Két évvel később már jóval szerényebb tervekről tudósítanak az újságok: ekkor már csak mellszoborról van szó. Az akció elindítói (Barabás Jenő dr. postafőnök, Mózes Imre dr. vágóhídi igazgató és Banner Benedek dr. leánylíceumi mb. igazgató) előkészítő bizottságot állított fel, amely 1936 decemberében ült össze első alkalommal. Az elgondolás az volt, hogy előadásokkal, kiállításokkal, kisorsolt képek jövedelmével teremtenék elő azt a mintegy háromezer pengőt, mely egy kőalapon nyugvó bronz mellszobor elkészítéséhez szükséges lenne. Sokan azonban úgy vélték, hogy egy mellszobor nem alkalmas arra, hogy megfelelő emléket állítson a nagy festőnek, illetve arra sem, hogy a város nevezetességévé váljon. Közéjük tartozott Hegedős Károly mezőberényi születésű budapesti építész (békéscsabai munkái a városháza dísztermének átalakítása és az OTI-székház tervezése), aki a Békésmegyei Közlöny 1936/291. számában a következő érdekes és tanulságos cikkben adott hangot aggályainak.

 Az „Ecce homo"-hoz méltó emlékművet Békéscsabának!

Minden tekintetben dicséretre és elismerésre méltó kezdeményezés foglalkoztatja Békéscsaba megyei város közönségét; minden vonatkozásban nagyvonalú mozgalom szülelett meg a Munkácsy-szobor felállításának szükségességét megértő, tettrekész megmozdulás révén.
Hozzá kell szólnom a kérdéshez, mert érzem, tudom s képes vagyok megérteni a kérdés nagy fontosságát. Meggyőződésem, hogy a kérdés túlnő azokon a kereteken, melyek mindössze csak azt biztosítanák, hogy egy felállított Munkácsy-szobor, esetleg „Csaba nevezetessége" lenne. Azért szólok bele a mozgalom dolgába, mert a „Krisztus Pilátus előtt", az „Ecce homo" és a „Golgota" megalkotójának isteni szellemét még csak megközelítően is visszatükrözni — csak az az emlékmű lesz képes, melyet „Művész" fog megalkotni a nagy feladat keltette ihletében „minden korláttól mentesen".
Nagy művésznek emléket emelni csak nagy művész képes. Az a nagy művész, aki kereken visszautasít az alkotó munkájába való minden beleszólását, művészi elképzelése számára minden előírást. Gondoljunk csak azokra a kritikákra, beleszólásokra, amik annak idején „Őt" is befolyásolni igyekeztek.
A Munkácsy emlékmű felállításának mozgalmát nem lehet azokkal a kérdésekkel kezdeni, amiknek majd éppen az emlékmű alkotására hivatott művész feladata lesz. Országos jelentőségű „egész" megoldást kell találni a csabai Munkácsy-emlékműre.
Hogy „mit?", „hol?” „hogyan?”, „milyen környezetben?" alkosson a művész, azt előre bizottsági határozattá emelni lehetetlen. Mit tudom én, mit tudja az a bizottság, mit tudja bárki, milyen anyaghoz, milyen formához fog nyúlni az a művész, aki tervezett emlékművében a legtökéletesebben fogja megközelíteni ennek a nagy emlékműnek óriás lelkét!
Azt, hogy valaki az érzelmeit, az ihletét, a gyönyörű téma egész fenségét milyen formában fejezze ki, azt korlátozni nem művész embereknek egyáltalában, de művészembereknek is csak igen laza, a legtöbb lehetőséget megengedő módon és csak a legkörültekintőbb formában szabad.
Mélyen tisztelt Tekintetes, Nemzetes, Nagyságos és Méltóságos Uraim, mélyen tisztelt öttagú előkészítő bizottság! Nagyon kérem Önöket, hallgassák meg a kérésemet.
Én az Alföldön születtem, én Csabára mindig „haza" megyek, engem derék, becsületes emberek Csabán neveltek „emberré", nekem Csabán magyarázta meg egy korán elhunyt drága barátom, oktatóm, művészlelkű ihletett mesterem, hogy „bajos az embernek a lelkiismerete ellen cselekedni." Az én lelkiismeretem azt diktálja, hogy nagyon szépen megkérjem Önöket, bízzák az álmot az álmodókra, bízzák emelkedett emlékmű gondolatunk világrahozatalát az ihletett alkotóművészekre. Csak azután döntsenek, ha már megtermékenyítette az ország minden művészfiát ennek a gyönyörű feladatnak eszméje, csak azután gondoljanak a kivitelre, ha már megszületett az emlékműnek az az eszmei megoldása, mely minden korláton átlépve, a legtökéletesebben fejezi ki Munkácsy alkotó geniejét. Ne a művész halandó testére, ne a művész porrá lett arcára gondoljanak, amikor neki halhatatlan emléket akarnak emelni, hanem érezzük át az eszmét, alkotásait; mert a művész műveiben él örökké.
Olyan emlékműre, amilyen itt Pesten tucatjával unatkozik az utcán, sem a halhatatlan mester emlékének, sem Csabának nincsen szüksége; olyan emlékművet emelni, amit megnézni talán el lehet csalogatni ez idetévedt egy „touring car"-nyi angolt, — akik majd végtelen csalódással fognak távozni egy jól-rosszul elkészített mellszobor torzonborz szakállú látványa után — igazán felesleges.
Csaba nagy fia óriás szellemének emlékére középszerűséget, unalmasat, lélek nélkül való monumentumot állítani nem szabad. Hogy is lenne ez? Az Alföld óriás méreteiben egy öklömnyi bronzfej?
Hátha akad művész, akinek látomása bejárja a magyar róna nagy lapályát, s ott, azon a helyen, ahol talán közülünk egy se gondolja, meglátja majd a Munkácsy-géniuszt: „A végtelen szemhatárú síkság kellős közepén, egy csendes, szikes tó földöntúli nyugalmú tükréből ég felé, Istenhez törő színharmónia monumentalitását szent víziójában ámuló csabai asztalosinast".
A Munkácsy emlékmű emelésére készülő mozgalom országos jelentőségű megmozdulássá fog fejlődni. Ha az ország látja, mire kell áldoznia, áldozni fog, de egy tucat szoborra adakoznia igazán felesleges.
Akarni kell. Olyan emlékműre van szüksége Csabának, az országnak, mely méltó a kerek világnak egyetlen, a maga nemében páratlan, örök fenségét árasztó alkotásához, az „Ecce homo"-hoz.
Az emlékmű felállítás mozgalmának legelső leendője: egy országos, — esetleg európai — nyílt, szabályos emlékmű tervpályázat meghirdetésének lehetőségeit megfontolni.

Az eredetileg nagyszabású, szép tervből végül (a Luther-szobor esetéhez hasonlóan) semmi sem valósult meg. Mindössze annyi történt, hogy 1940. május 19-én új, díszesebb emléktáblát avattak Lang György asztalos egykori házán. A kb. 160 X 80 cm-es, ruskicai márványból készült emléktáblát Munkácsy bronzból készült portrédomborműve díszítette amely Kapitány József békéscsabai szobrászművész alkotása volt. Az emléktáblán a következő felirat volt olvasható: "A magyar festőművészetnek világhírű mestere e házban töltötte el asztalos inas éveit 1855-1858 között dicső emlékezetére hálás kegyelettel állitá e szerény emléktáblát Békéscsaba város közönsége". A tábla két alsó sarkát Munkácsy Mihály, illetve Békéscsaba címere díszítette, köztük az "Ars longa, vita brevis" felirattal.1940.jpgAz 1940-ben avatott emléktábla. Forrás: Békési Élet 1968/1langi-haz.jpgAz átépített egykori Lang-ház az 1970-es évek közepén, bontása előtt

Az 1970-es években a házat lebontották, helyén ma a rendőrség épületének egyik szárnya áll. Az új épületre 1975-ben új, dísztelen emléktábla került, melynek felirata: "E helyen állt Láng György asztalosmester háza, akinél Munkácsy Mihály inaskodott 1854-58 között."wp_20160130_11_45_54_pro.jpgAz 1975-ben avatott emléktábla napjainkban

Mindmáig a legjelentősebb Munkácsy-emlékmű városunkban Borsos Miklós Munkácsy-mellszobra, amelyet 1959. október 3-án állítottak fel a Munkácsy téren.borsos.jpgBorsos Miklós Munkácsy-szobra eredeti helyén, a Munkácsy téren. Forrás: Békési Élet 1968/1A szobor 1969-ben. Korniss Péter felvétele A 250 éves Békéscsaba című könyvből

1975-ben a teret átnevezték, ekkor került a szobor mai helyére, a Munkácsy Mihály Múzeum elé. A tér azóta visszakapta korábbi nevét, ám itt jelenleg semmi sem őrzi a festőművész emlékét.wp_20160130_11_35_33_pro.jpgBorsos Miklós alkotása napjainkban, a Munkácsy Mihály Múzeum előtt

Az 1970-es években kialakított Körös-parti szoborsétány szobrai között helyet kapott Vilt Tibor Munkácsyt ábrázoló alkotása is, amelyet 1975-ben állítottak fel.wp_20160130_11_39_31_pro.jpgVilt Tibor Munkácsy-szobra a Körös-parti szoborsétányon

A városban még egy Munkácsy-szobor található: Mladonyiczky Béla alkotása az Andrássy Gyula Gimnázium udvarán áll.munkacsy_rozsa.jpgMladonyiczky Béla Munkácsy-szobra a gimnázium udvarán

A Lang-ház helyét jelző emléktáblán kívül további emléktáblák is őrzik Munkácsy csabai kötődésének emlékét. A városháza udvarában 2004-ben állítottak emléktáblát. Emléktábla a városháza udvarán. Forrás: Békéscsaba Megyei Jogú Város honlapja

2005-ben a Fiume szálloda homlokzatán helyeztek el emléktáblát Munkácsy 1890-es látogatására emlékezve.Munkácsy 1890. évi látogatására emlékeztető emléktábla a Fiume homlokzatán. Vincze Andrea felvétele. Forrás: BékésWiki

2009-ben a Munkácsy Mihály Emlékház - az egykori Steiner-kúria - homlokzatán helyeztek el emléktáblát. A szürke gránittábla tetején elhelyezett dombormű Mladonyiczky Béla alkotása. wp_20160325_10_34_16_pro.jpgEmléktábla a Munkácsy Emlékház homlokzatán.

Munkácsy emlékét nemcsak szobrok és emléktáblák őrzik Csabán: utca, tér és híd viseli a nevét, és Munkácsyról nevezték el a múzeumot is. 1994-ben az egykori Steiner-kúriában Munkácsy-emlékházat alakítottak ki.

Amint az a fentiekből is kiderül, Békéscsaba hosszú idő óta nagy gondot fordít a városhoz sok szállal kötődő festőművész emlékének ápolására. Ennek ellenére Munkácsynak még ma, halála után 116 évvel sincs méltó köztéri emlékműve Békéscsabán. A most tervezett Munkácsy-negyed kialakításakor talán erre is sor kerülhet: a negyed egyik kiemelt helyszínének számító Gőzmalom tér is helyet adhatna egy olyan emlékműnek, amilyenről nyolc évtizeddel ezelőtt Hegedős Károly írt.

Felhasznált irodalom:
[1] Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében, A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17., Békéscsaba, 1994.
[2] Békésmegyei Közlöny 1901-1936.
[3] Munkácsy Mihályemléktábla, köztérkép.
[4] Munkácsy Mihály - Békéscsaba, Köztérkép.
[5] Munkácsy Mihály, Köztérkép.
[6] Munkácsy Mihály, Köztérkép.

A bejegyzés trackback címe:

https://csabaihazak.blog.hu/api/trackback/id/tr227559462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.