Illésházi u. 5.

1911-ben új, jelentős iparvállalattal lett gazdagabb Békéscsaba: Deutsch Dezső, Deutsch Iván, Deutsch Vilmos és Fuchs Lajos gyulai nagykereskedők kötöttáru- és szövőgyárat létesítettek a városban. Az üzem kezdetben használt, elavult gépekkel dolgozott, és mintegy 50–60 munkást foglalkoztatott. Elsőként a síkkötő-, majd a szőnyegszövőgépeket helyezték üzembe, később lánckötőgépeket is beszereztek. A gyár 1920-ban már háromszáz munkással dolgozott, egyes cikkeket – mint például a szvetterek, térdharisnyák, női trikók és bolerók kabátok – Magyarországon jóformán kizárólag itt állítottak elő. A háború előtt a gyár nyersanyagszükségletét nagyrészt helyben, vagy legalább az országban szerezte be: a gyapjút a temesvári fonógyár dolgozta fel. A háború után megszakadt a kapcsolat a temesvári üzemmel. A két igazgató, Deutsch Vilmos és Iván amerikai cégekkel tárgyalt, illetve felmerült egy fonógyár létesítése is, amely azonban sajnos nem valósult meg

A Hubertus Szövőgyár 1930 körül

Az új gyárépületen megfigyelhetőek a kor magyar ipari építészetének jellemzői: a funkció volt az elsődleges, a díszítések másodlagosak [4]. A történelmi építészetből az ereszek, párkányok leegyszerűsített változatait őrizték meg, az art decóból az áramvonalas kialakítást, a vízszintes téglasávokat, téglatextúrákat alkalmazták.

A gyár dolgozóinak egy csoportja a 20-as években

A szövőgyárat a Hubertus egyik 1920 körül épült szárnyépületében helyezték el. A fiatal gyár először gépek nélkül, házi szövőszékekkel állította elő a takarókat, függönyöket, házivásznakat, törölközőket, konyharuhákat, bélésvásznakat, bútorhuzatokat. Weisz István művezető igazgató kezdeményezésére kezdtek bele a ragyogó színpompájú, perzsa, török, albán, torontáli és modern szőnyegek és takarók gyártásába. A minták és a tervek nagy részét maga Weisz készítette, később Filippinyi Samu festő- és iparművészt nyerték meg, aki gyönyörű színösszeállítású és eredeti, magyar motívumú terveket készített a gyár számára. A szövőgyár hamarosan több mint kétszáz főt foglalkoztatott.Kárpátia torontáli kézimunka szőnyeg a békéscsabai szövőgyárból. Forrás: antikfoto.hu

1923-ban új, kétemeletes üzemrész épült, ahol a harisnyakötő-, lánckötő- és motorikus síkkötőgépeket helyezték el, valamint a fonalraktárat, a második emeltre pedig a konfekció került. 1925-ben bővítették a síkkötödét, itt készültek a divatos kötöttáruk és kesztyűk. 1939-ben épült a cérnázó üzemrész.A Hubertus gyár fejléces levélpapírja a gyár védjegyével

A gyár termékei nemcsak belföldön, de külföldön is keresettek voltak. A jó minőségű, díjnyertes szőnyegek mellett ki kell emelni a a divatos női kötött kosztümöket, a férfi és női angol pulóvereket, a vadász- és férfi ujjasokat, lábszárvédőket, gyermekmellényeket, gyermekszvettereket. Külön kiemelendő a Csodaszarvas gyermekharisnya.

A gyár 1930 körül. Forrás: Hungaricana/Zempléni Múzeum

A gazdasági válság súlyos hatással volt a Hubertusra is: 1932-ben kb. 400 embert bocsátottak el, azonban a város vezetői mindent megtettek a gyár megmentéséért, és hamarosan újra munkába állhatott az üzem.

Az 1944-es bombázások során megsérült az üzem. A gyárkéményt le kellett bontani, majd újjáépíteni. A légnyomás kitörte az ablakokat, a gépek berozsdásodtak.

Az üzemet 1948-ban államosították. 1949-ben a kormány a gyár megszüntetését rendelte el, a gépeket az ország különböző kötszövőgyárai között osztották szét. 1950-ben az épületben a Békéscsabai Ruhagyár kezdte meg a termelést. Az épületet átalakították, az Illésházi utca felől jelentősen kibővítették, pótolták a hiányzó szociális berendezéseket: mosdókat, zuhanyzókat, öltözőket, orvosi rendelőt. Az átalakítás sajnos a homlokzat leegyszerűsítésével járt, amely így sokat vesztett eredeti szépségéből. Az üzem megindulásakor mindössze 70 főnek adott munkát, 1954-re azonban ezren felüli létszámmal az egész megye legnagyobb üzemévé vált. A gyár elsődleges feladata munkaruhák előállítása volt, majd hamarosan fehérneműkkel bővült a termelés. A kibővített és átalakított ruhagyár 1958-ban. Forrás: Békés Megyei NépújságA Ruhagyár a kibővítés, átalakítás után. Forrás: Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története, 1961.

A 70-es évek elején Fékon néven egyesítették a vidéki ruhagyárakat, és a fehérneműkről áttértek nadrágok és ingek varrására. Később az országban elsőként a békéscsabai üzemben kezdték német bérmunkában a női konfekciók gyártását. Az üzemekben három műszakban folyt a termelés, és csaknem 800 embert foglalkoztattak. Az országos vállalat termelését az 1970-es években a nagy sorozatok, s az erre épülő új termelésszervezési eljárások következtében magas termelékenység jellemezíé. A nyereség a legjobb években meghaladta a 100 millió forintot. A kereslet alakulása, a divat gyors változása azonban fokozatosan új helyzetet teremtett. Míg korábban a gyártás több ezres sorozatokból állt össze, addig az 1970-es évek végétől az 500 darabos, több méretben, színben készülő megrendelések váltak általánossá. Ez kedvezőtlenül befolyásolta a termelékenységet. A nagyvállalat nyeresége egyre csökkent, a békéscsabai gyár pedig már 1981-ben 4 milliós veszteséget könyvelhetett el, ami már jelezte, hogy változásokra van szükség. 1985. január 1-jén a békéscsabai gyár önállóvá vált, és felvette az Unicon nevet. A vállalat még abban az évben új termékcsaláddal jelentkezett, Hébé néven, egy évvel később pedig új tanműhely létesült a vállalatnál.

Az Unicon 2010-benA Trefort utcai szárny 2015-benA Trefort utcai szárny 2015-benAz egykori Hubertus 2016-banAz eredeti formában megmaradt udvari homlokzatok

Az állami cég 1991. december 31-én zártkörű részvénytársasággá alakult, majd magánkézbe került. A gyár ma is üzemel, sok embernek munkát adva. A hírek szerint fejlesztéseket terveznek, valamint a csarnok felújítását – jó lenne, ha a nagy múltra visszatekintő gyárépület eredeti formájában születhetne újjá.Az Unicon 2018 januárjábanAz Unicon 2018 januárjában

Felhasznált irodalom:
[1] Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története, Békéscsaba, 1961.
[2] Fél éve önálló az Unicon, Békés Megyei Népújság 40. évf. 175. sz., 1985. július 27.
[3] Kotroczó Melitta: Luxusmárkáknak gyárt a magyar varroda, Üzletrész, 2016. május 8.
[4] Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet. II. rész., Ariton Kft., 2017.