Szent István tér 1.

Békéscsabán először 1788-ban létesült postaállomás az akkori vásártéren, a Gyulai út külső részén, a Bogár (ma Berzsenyi) utca sarkán. Az első postamester Masztitius Omazta Sámuel volt, és a következő száz évben is az Omazta család tagjai látták el ezt a tisztséget. Omaszta Zsigmond, aki 1832 és 1842 között volt postamester, a városközponthoz kicsit közelebb, Gyulai út 17. szám alatti házába költöztette a postaállomást. A XIX. század második felében a megnövekedett forgalom miatt a postahivatalt a belvárosba, az Apponyi (ma József Attila) utca és a Búzapiac (ma Szabadság) tér sarkán Omaszta Gusztáv postamester által épített új házba helyezték át. 1872-ben a vasútállomáson, 1886-ban pedig Jaminában nyílt postahivatal. A városközponti posta a századforduló körül különböző bérelt magánházakban volt elhelyezve – a XX. század első felében dr. Szondy Lajos járásorvosnak a mai Andrássy út 10. szám alatti házában.Az új postapalota közvetlenül felépülte után

A város postaforgalma persze ekkoriban már sokkal nagyobb volt a korábbinál, így a szűk, célszerűtlen kis postahivatal már nem tudta kielégíteni az egyre növekvő igényeket. A nagyváradi postaigazgatóság (amelyhez Csaba is tartozott) ezért modern berendezésű postapalota építését vette tervbe Békéscsabán. A Békésmegyei Közlönyben 1909-től kezdve olvashatunk a tervezett posta építésének viszontagságairól. Az első tervek szerint a palota a főtér és az Apponyi (ma József Attila) utca sarkán épült volna, ahol korábban az uradalmi gazdatiszti házak álltak. Ez a terület akkor már a város tulajdonában állt, a sarki épületben az árvaszék volt elhelyezve, ennek helyére épített volna a város emeletes palotát, amelyet aztán a posta bérbe vett volna. Terv és költségvetés is készült. E szerint az építkezés 160 ezer koronába került volna,  a palota kisebbik, körülbelül 60 ezer koronát érő szárnyában üzlethelyiségeket és lakásokat alakítottak volna ki, a másik, nagyobb, 120 ezer koronát érő szárnyában pedig a posta- és távirdahivatal kapott volna helyet. Ezt a részt hajlandó volt a község az államnak bérbeadni akkor, ha a 120 ezer korona 8 százalékát évi bérül megfizeti. Ezt azonban a posta túlságosan magas árnak találta.A békéscsabai postahivatal tisztikara, 1910. Forrás: Postamúzeum

Dr. Szondy Lajos, akinek házát a posta bérelte, beadvánnyal fordult a nagyváradi postaigazgatósághoz, amelyben felajánlotta, hogy a postahivatal telkén a kívánalmaknak megfelelő új postaépületet emeltet, amelyért természetesen jóval kevesebb bért kér, mint a város a főtérre tervezett épületért. A javaslat egyik nagy hibája az volt, hogy a Szondy-ház nem volt alkalmas terjeszkedésre, márpedig valószínűnek látszott, hogy harmic év alatt (amennyi időre a bérleti szerződás szólt volna) a város postaforgalma jelentősen megnő, nagyobb postahivatal építését követelve. Nem sokkal később újabb ajánlat is érkezett a postaigazgatósághoz, amelyhez mellékelve volt egy díszes egyemeletes középületnek részletekre kiterjedő tervrajza is. Az igazgatóságnak a hír szerint ez a terv tetszett legjobban. A terv szerint az új postapalota a Vasút utcában épült volna, a Schwarc-féle volt Lepény-féle ház telkén (a mai Andrássy út 24. szám alatt). A tervet egyik Csabán tartózkodó, budapesti építész készítette. Ez utóbbi terv már annyira előrehaladott stádiumba  jutott, hogy a postaigazgatóság a kereskedelmi miniszter elé terjesztette, és úgy látszott, jóváhagyás esetén az ősz folyamán már hozzá is foghatnak az építkezéshez. Végül miniszteri utasításra mégis csak a várossal folytatott tárgyalásokat a posta, olcsóbb ajánlatot kérve, amelyet meg is kapott. Az új ajánlatot a posta és a kereskedelmi  miniszter is elfogadta, és a várost a postapalota terveinek minél hamarabbi elkészítésére szólította fel. Ennek a város nem tett eleget, mivel úgy vélték, a postahivatal tervezése olyan speciális feladat, amelynek úgyis csak a posta mérnökei tudnak eleget tenni, így felesleges lenne, ha a város készíttetne terveket, hiszen azokat úgyis jelentősen átdolgoznák.

Az új posta építését az is hátráltatta, hogy a parasztpárt – Áchim L. András vezetésével – ellenezte azt. Sajnálták az értékes telket a postának átadni, és azt javasolták, hogy inkább a Petőfi ligetből kanyarítsanak le egy kis részt a postahivatal számára. Így aztán az építkezés ügye semmit sem haladt előre. A posta továbbra is számos ajánlatot kapott magánszemélyektől, ezek azonban mind elfogadhatatlanul drágák voltak. Ezért a posta úgy döntött, maga építi fel a palotát, mégpedig a költségek csökkentése érdekében a központtól távolabb, az Orosházi (ma Bartók Béla) úton. Két házat szemeltek ki megvételre, a 17. számú Hrabovszki-féle és a 19. számú Klein Géza-féle házat. Ez utóbbi saroktelekként különösen alkalmasnak látszott a célra, azonban Klein Géza nagyon magas árat kért. Hrabovszkiékkal sikerült megegyezni, így a tervek szerint itt épült volna a díszes, egyemeletes palota (a saroktelken csak magasföldszintes épület épült volna). A központtól távoli postaépület terve persze a városnak nem tetszett, és azt akarták elérni, hogy mégis csak a főtérre kerüljön a posta. Épp az utolsó pillanatban léptek, de a posta végül elfogadta a kérést, hogy az eredetileg is tervezett helyen építkezzen, ha azt a részére méltányos áron átengedik. A postapalota ügye ezután látszólag gyorsan haladt a megvalósulás felé: a minisztérium beleegyezett, hogy megadja a telekért kért 80 ezer koronát (és azt is kikötötték, hogy ha Hrabovszki, akinek telkét végül mégsem vették meg, kártérítést kérne, azt kapja meg a várostól). Az adásvételi szerződés értelmében a posta 1914 augusztusában kapja meg a telket. Időközben azonban kitört a világháború. A postapalota építésére is csak a háború után lehetett visszatérni, és a főtéri saroktelken még évekig éktelenkedett az anyakönyvi hivatal egyre romosabb épülete. 1924-ben a város a szegedi postaigazgatósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy az életveszélyessé vált épületet kerítsék körbe, amíg a pompás postapalota építkezése meg nem kezdődik. Ekkor a korábbiaknál is nagyobb szabású tervek születtek: az épületet kétemeletesre tervezték, a földszinten és az első emeleten nyertek volna elhelyezést a különféle hivatalok és a telefonközpont, a második emeleten pedig több postatisztviselő számára magánlakások készültek volna. 1924-ben szinte nap mint nap követték egymást az ellentmondásos hírek: egyik hónapban néhány héten belülre ígérték az építkezés kezdetét, a következő hónapban pedig már biztosan állították, hogy nincs pénz a palotára, így – bár a tervek már évek óta készen álltak – továbbra is az Andrássy úti "rácsos ablakú, gyanús kinézésű, ócska épületben" bonyolították le Békéscsaba postaforgalmát.

Az új postapalota tervrajza 1925-ből. Forrás: Postapalota építési ügye, MNL BéML V. B. 72.b 1120/1924, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Az udvari homlokzat Kármán Aladár tervrajzán. Forrás: Postapalota építési ügye, MNL BéML V. B. 72.b 1120/1924, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

1925 elején aztán a főispán vezetésével küldöttség utazott a fővárosba, hogy megsürgesse a posta és a járásbíróság építését. Az igazságügy-miniszter után a posta vezérigazgatóját keresték fel, aki közölte, hogy jól ismeri a csabai posta helyzetét, és megígérte, hogy még a nyár folyamán megkezdődik a postapalota építése. A kereskedelmi miniszter szintén kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja a csabai küldöttség kérését. Így – csaknem két évtized után – végre felépülhetett az új postapalota a főtéren. Az épület terveit Kármán Aladár budapesti műépítész készítette, aki júniusban Csabára utazott, hogy a helyszínen győződjön meg arról, hogy a telek alkalmas az általa készített tervek számára. Kármán Aladár (1871-1939) építész Ullmann Gyulával közösen számos villát, bérházat, áruházat, középületet tervezett, többek között a budapesti Szabadság téri Kereskedelmi Csarnokot és a Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság székházát. Ami a csabai épületet illeti, a sarokbejáratát kényelmesen elérhetővé és nagyvonalúvá tette a sarok nagy ívű lekerekítése. Az állami intézmény megjelenését az íves sarokrészen alkalmazott két szint magas oszlopok hivatottak méltóságteljessé tenni; hatásukat tovább fokozza az emberhez közel álló léptékű bejárati szélfogó építmény. Ezt a méltóságot sugározzák a sík homlokzatokon is a földszinten illetve a rizalitok teljes homlokzatán erőteljesen, mély fugákkal kváderezett falsíkok.

Földszinti alaprajz. Forrás: Postapalota építési ügye, MNL BéML V. B. 72.b 1120/1924, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Emeleti alaprajz. Forrás: Postapalota építési ügye, MNL BéML V. B. 72.b 1120/1924, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

A posta keresztmetszete Kármán Aladár tervrajzán. Forrás: Postapalota építési ügye, MNL BéML V. B. 72.b 1120/1924, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Ennyi nehézség után nem meglepő, hogy az építkezés kezdete még egy kicsit tovább késett: októberben írták ki a pályázatot az építésre, amelyre rengetegen jelentkeztek. A pályázatot Lipták János csabai vállalkozó nyerte. Az építkezés alatt valószínűleg honfoglalás kori sírokat találtak, a munkálatok azonban tönkretették a leleteket. Az építkezés különben rendben haladt, május 7-én tartották a bokrétaünnepe, júliusban pedig már a cserepezési munkákat végezték. Az épület átadására végül 1927 júliusában került sor. A Békésmegyei Közlöny 1927. július 26-i számában számolt be arról, hogy milyen pazar kényelemmel szolgálja az új postahivatal az ügyfeleket:
"Amint belépünk a sarokbejáraton, egy hatalmas teremben találjuk magunkat, melyet jobbról-balról csinos fülkék szegélyeznek. E fülkék üvegzsaluval vannak ellátva, ami arra jó, hogy míg egyrészt nem akadályozza a felek és tisztviselő közötti beszédet, addig viszont megakadályozza az egymásra lehelést, köhögést s így az esetleges fertőzést. A fülkék felett feliratok mutatják az illető küldeményfajták neveit. A bejárat jobb és bal oldalán kényelmes telefonfülkék, mig a jobb oldali szemközti sarokban a 120 fiókból álló postaszekrény foglal helyet. A bejárattal szemben van a főpénztár. A terem közepén hatalmas asztal és székek állanak a felek rendelkezésére. A terem jobb oldalára szerelték a táviratliftet, míg a szemközti bal sarokban van az az ajtó, melyen a postafőnökséghez lehet bejutni. A berendezés nehéz tölgyfa s minden foglalat feketére oxidált réz. A földszinti épület jobb szárnyán foglal helyet a csomagfelvevő hivatal. Ide az Apponyi utcai első bejáraton jutunk. Itt is van telefonfülke s a pénztárnál mindenfajta értékcikk is vásárolható, mellyel a posta a közönség kényelmét akarja szolgálni. A Szent István téri első bejárat vezet a levélhordók helyiségeihez, hova akkor kell menni, ha a kézbesítő nem találja otthon a címzettet és értesítőt hagy otthon számára. Az Apponyi utcai második számú bejárat a főlépcsőházba vezet, honnan az emeleten elhelyezett telefon-, táviróhivatalokba jutunk. A telefon egyelőre a régi rendszerű, de új berendezés, míg a világító Iámpásost csak az ősszel szerelik fel. A távíró már véglegesen be van rendezve; egy hatalmas teremben áll 12 drb Morse- és 2 drb Hughes-féle készülék. Érkekes a Morse-készülékeknél az, hogy nem szalagra ír, hanem csak kopog s a kezelő a táviratot le hallgatja s úgy írja. A személyzet részére külön szekrény, mosdó stb. áll rendelkezésre, úgy, hogy például a hivatali helyiségbe a személyzet csak hivatali öltözetben léphet be, kabát, kalap, bot stb. nélkül. A telefontávirdát egyébként a péntekről szombatra hajló éjjel szerelték fel az új épületben olyan gyorsan, hogy észre se vette a közönség. A posta szolgálat zavartalan ellátása céljából önálló áramtelepe is van a postának éspedig akkumulátorok képében, melyeket a posta akkor vesz elő, ha a városban például valamely ok következtében áramszolgáltatási szünet van. Ha megemlítjük még, hogy a postának vízvezetéke is van, akkor körülbelül elmondottuk mindazt, ami a közönséget érdekli."

Az új postaépület

Az új postapalota

A homlokzaton az eredeti tervekhez képest kisebb változásokat vehetünk észre: az oszlopfőkön, az ablakrácsokon és az emeleti ablakok könyöklőpárkányán kívül a főtéri homlokzaton elhelyezett erkély, valamint a középső tengelybe tervezett óra elmaradása jelentik a legnagyobb eltérést. A főhomlokzat íves attikafalának két szélén Magyarország címere volt látható angyalokkal (az eredeti terveken puttókkal), egy-egy zászlórúddal. Ezt a szép részletet sajnos a szocializmus időszakában eltüntették az épületről. Az elegáns postaépület hibájául róható fel, hogy jóval alacsonyabb volt a mellette álló banképületnél, ez a különbség még nagyobb lett, miután a szomszédos épületre 1928–29-ben második emeletet építettek.  A postahivatal. Forrás: Postamúzeum

A II. világháború után a posta forgalma egyre növekedett. 1948-ban gépi kapcsolású automata telefonközpontot létesítettek az emeleten, amelyet később tovább bővítettek. A szép postaépület az 1960-as évekre már igencsak szűkössé vált a megnövekedett postaforgalom hatására. A meglévő épületet nem lehetett megfelelő módon bővíteni, így a postapalotával átellenben, a Szabadság tér sarkán új, üzleteket, lakásokat is magában foglaló posta épült, amelyet 1979-ben adtak át. Sajnos az új posta szépségben messze elmaradt a régi postapalotától, ráadásul az építésnek egy értékes szecessziós épület is áldozatául esett.Az egykori postapalota 2011-benA postapalota napjainkbanA Szent István tér felőli homlokzatBejárat az udvarra

Az egykori postapalota később a Hungarotel, majd 2012-ig az Invitel irodájának adott otthont; jelenleg üresen áll, kiadó. Bízunk benne, hogy város történetének legszebb, helyi védelem alatt álló postaépülete hamarosan méltó funkciót kap, és külsőleg is megújulhat és visszanyerheti eredeti szépségét.

Felhasznált irodalom:
[1] Ogrincs Pálné, Lovászi József: A csabai posta 225 éve, Békéscsaba, 2013.
[2] Kiss István: Békéscsaba Megyei Jogú Város építészeti örökségvédelmi hatástanulmánya, Békéscsaba, 2005.