A Békéscsabai múzeumegyesületet Varságh Béla kezdeményezésére 1899-ben alakították meg. Még abban az évben a belügyminiszter megerősítette az alapszabályokat és 1900 januárjában az egyesület megtarthatta első közgyűlését. Az egyesület fővédnöke Zsilinszky Mihály lett, aki akkor vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt, az elnök Varságh Béla, az alelnök dr. Reisz Miksa, a múzeum igazgatója pedig Bálás Ádám lett. A vezetők között számos, a város történetéből jól ismert név található, többek között Rell Lajos, Réthy Béla, id. Rosenthal Ignác, Sztraka Ernő, Urszinyi Dezső, dr. Wagner Dániel.
A múzeum az 1910-es években. Forrás: Rell Lajos: A békéscsabai Múzeum: története, épületének és gyüjteményeinek leirása [3]
Az egyesület múzeum felállítása érdekében hangversenyeket, felolvasásokat, előadásokat szervezett, évkönyveket adott ki. Megkezdték a múzeumi anyag összegyűjtését; ehhez ugyan kevés tőke állt rendelkezésre, de a pénzt pótolta a gyűjtők buzgalma, nagy hozzáértése és a kutatásban való szerencséje.
A múzeum és kultúrház felépítésére több elképzelés is született. Zsilinszky Mihály 1900-ban született elképzelése szerint a Kossuth tér teljes szélességében épült volna egy hatalmas épülettömb, amelyben a múzeum is helyet kapott volna. Alpár Ignác csupa lelkesedésből nagyszerű tervet dolgozott ki a kultúrpalota számára: a 140 méteres Kossuth téri fronton és a Kiss Ernő, valamint a Széchenyi utcai szárnyakban a múzeum mellett könyvtár, színház, kaszinó, polgári és gazdakör, valamint az ipartestület nyert volna elhelyezést, a nagyszabású terv azonban sajnos nem valósult meg [2].
Ezután felmerült, hogy a múzeum a Weisz-féle ház helyén, vagy a Luther utca és a Kis Tabán utca sarkán, az iparostanonc-iskola számára fenntartott telken (ahol később az OTI székháza épült), esetleg a Békés Megyei Gazdasági Egyesület tulajdonát alkotó Csetneki-ház helyén épülne fel. Végül Wagner József tervei alapján a Körös-parton épült fel a múzeumnak helyet adó Közművelődés Háza 180 ezer korona összköltséggel, amelyből 100 ezer korona állami támogatás, 80 ezer korona pedig kedvezményes kölcsön volt. 
A múzeum tervrajza (metszet). Forrás: A Munkácsy Mihály Múzeum honlapja
Az első igazgató Balás Ádám (1872–1932) gimnáziumi tanár volt, aki rövid ideig, 1902-ig töltötte be ezt a posztot. Utána 1908-ig Krammer Nándor (1855–1921) polgári iskolai tanár következett, akinek legnagyobb érdeme a múzeum gyűjteményi "lajstromának" elkészítése, és megjelentetése. 
A kultúrpalota a Körös felől az 1910-es években
Az egyesület utolsó vezetőjévé Rell Lajos (1874–1952) gimnáziumi tanárt választották, aki a városi kezelésbe adott múzeumnak is első igazgatója lett. Nevéhez fűződik a múzeum felépítésével kapcsolatos teendők szervezése, irányítása, az első kiállítások rendezése [4].
A múzeum az 1910-es években
1932-ben Korniss Géza (1888–1960), Békéscsaba kultúrtanácsnoka vette át az igazgatói tisztséget. Ebben az időszakban kerültek a múzeumba az első Munkácsy relikviák. Az államosított múzeum igazgatója 1951-től, rövid ideig Lükő Gábor (1909–2001) volt, majd Tábori György (1913–1997), szakképzett néprajzos került az intézmény élére. Ebben az időszakban a szakmai gyűjtőmunka a múzeum gyűjtőterületéhez igazodott. (Természettudomány: a Körösök vidékének természeti képe; régészet: főként az alföldi neolitikus kutatás; néprajz: a szlovákság anyaga, gazdálkodás, bútorzat, kismesterségek; műemlékvédelmi központ; Békéscsaba története; képzőművészet: magyar képtár, különös tekintettel a helyi képzőművészekre, Munkácsy-ereklyék gyűjtése és emlékkiállítás.)
A múzeumépület az 1930-as években
1962-ben a megye múzeumainak fenntartója a Megyei Tanács (1990-től a Békés Megyei Önkormányzat), a kialakított megyei szervezet központja pedig Békéscsaba lett. A megyei múzeumi szervezet munkáját 1969-től Dér László vezette, aki elsősorban múzeumszervezői munkásságával hozott létre maradandó értéket. 1982-től dr. Szabó Ferenc történész-levéltáros, 1996-tól dr. Grin Igor néprajzos, majd dr. Szatmári Imre régész irányította az intézmény munkáját. 2013-tól Ando György néprajzkutató a megyei hatókörű városi múzeum igazgatója.
A múzeum az 1960-as években
A múzeum gyűjteményét a természettudományi, régészeti, néprajzi, történeti, képzőművészeti, gyűjteményi anyagok alkotják. A természettudományi gyűjtemény madártojás, rovartani, botanikai malakológiai (molluszka) gyűjteményi egységekből és madárpreparátumokból áll. Régészeti, honfoglalás kori, szkíta, kelta, szarmata, avar kori, bronzkori leletek az 1920-as évektől folyamatosan kerültek a múzeumba. A néprajzi anyag (bútorok, textília, kerámia, viselet, gazdasági eszközök, használati tárgyak, keretezett fényképek, hagyományok tárgyi anyaga) elsősorban a szlovákok hagyományos kultúráját reprezentálja, de a megyében élő magyarok, szerbek és románok kultúrájának emlékeit is megtalálhatjuk.
A múzeum a Körös felől az 1960-as években
Az 1980-ban létrejött történeti osztály főként Békéscsabáról és környékéről származó egyedi dokumentumokat, térképeket, archív fotókat, történeti és irodalomtörténeti kéziratokat és tárgyi emlékeket őriz. Az intézmény kiemelkedő értéke a festményekből és relikviákból álló Munkácsy-gyűjtemény, melynek alapját a festő özvegyének végrendelete szerint az 1930-as évek elején a gyűjteménybe került műtárgyak képezik. A Munkácsy Mihály Múzeum könyvtára több mint 40 000 szakkönyvet és folyóiratot számlál. Jelentős archív- és dokumentumfotó-gyűjteménnyel valamint szakági adattári anyaggal rendelkezik.
A múzeum az 1970-es években
A múzeum 1972-ben. Forrás: Békés Megyei Népújság 27. évf. 263. sz., 1972. november 6.
A Munkácsy Mihály Múzeum jelenlegi arculatát – az európai uniós források felhasználásával végrehajtott teljes rekonstrukciót követően elkészült új állandó kiállításokkal – 2008-ban nyerte el. 2007-ben elnyerte az Év Múzeuma címet.
A múzeum a legutóbbi felújítás után 2007-ben
Az összetett, téglalap alaprajzú, alagsorral és magasföldszinttel kialakított épület két utcai homlokzata szimmetrikus kialakítású [5]. Mindkettő előtt keskenyebb, alig néhány méter széles, füvesített, tujákkal és fákkal beültetett múzeumkert húzódik, amelyet pilléreken és alacsonyabb lábazaton nyugvó műves kovácsoltvas kerítés választ el az ott elhaladó járdáktól. A kerítés terveit Fikker Károly mű- és építőlakatos készítette, Rell Lajos szerint [3] a vasrács Dénes Bálint munkája. A kerítést a főbejárat előtt, és a keleti oldal déli végében egy-egy kapu szakítja meg.
Az alagsor a külső tagolásban magas, párkánysávval lezárt lábazati zónaként jut érvényre, melyet általában az emelet ablakainak vagy falmezőinek megfelelő számú fekvő téglalap alakú ablak, vagy vakablak tagol. A vaknyílások többsége a II. világháború alatt, a korábbi ablakok befalazásával keletkezett, amikor az alagsori helyiségeket légoltalmi célokra alakították át. A múzeum északi főhomlokzata a Széchenyi utcára, az egykori Gyulai útra néz. A főhomlokzat öttengelyes, középrészét háromtengelyes, az oldalsó szakaszoknál kissé magasabb portikusz foglalja el. A két szélső tengelyt egy-egy volutás fejezetű pilaszterpár közé foglalt, nagyméretű, négyzetes ablak tölti ki. A széleken az alagsort lezáró párkánysávról indított sarokfalpillérek tűnnek fel, melyeket a főpárkány alatt egy-egy babérkoszorú díszít, a köztes falfelületek vakolata sávozott.A főpárkány egyszerű alakítású: sekély profilozású alsó tagja felett magas, tagolatlan frízsáv fut s konzolsor zárja. A falakat, tagozatokat, vakolatdíszítményeket nyersfehér kőporos vakolat borítja. A homlokzat középrésze elé kiülő portikuszt három attikai lábazaton ülő, kompozit fejezetű oszlop hordozza, melyeknek a főfalon egy-egy azonos tagolású falpillér felel meg. Az oszlopok klasszikus, háromrészes architrávot hordoznak, melynek kialakítása a főpárkánynak megfelelő. A tagolatlan frízen a "Munkácsy Mihály Múzeum" felirat látható. A portikuszt koronázó timpanont a főpárkány felső részéhez hasonló konzolsoros párkány keretezi, középrészén Békés megye címere látható, csúcsát a tetőszerkezetre erősített palmettás oromdísz zárja. A portikuszhoz két, öntött kővázapárral szegélyezett lépcső vezet. A lépcsőfokok műkőből készültek, a portikuszt csempelapok burkolják. A portikusz mennyezetét az oszlopokat és a falpilléreket összekapcsoló harántgerendák tagolják. A főbejáratot kétszárnyú, klasszikus tagolású, táblázott, felülvilágítós, valószínűleg korabeli ajtó fedi. A portikusz két szélső tengelyében egy-egy ablak vakmellvéddel. 
A múzeum előcsarnoka
A főbejárat és a két ablak záradékvonala egybeesik, keretmegoldásuk is azonos. Mindhármat klasszicizáló vakolatkeret és egyenes szemöldökpárkány koronázza, felettük pedig sekély profilú táblák tagolják a falat. A portikusz falára vannak felerősítve a Múzeumra, vagy a Múzeummal kapcsolatos neves személyekre vonatkozó vörösmárvány emléktáblák. Az épület tetőformája az alaprajzhoz hasonlóan összetett. Az északi és déli részét teljes hosszában egy-egy, a portikuszéhoz hasonlóan lapos vonalú, palaborítású nyeregtető fedi, a sarkok felett a tetőszerkezetre erősített, fémből készült palmettadíszes akrotérionok jelennek meg.
A múzeum napjainkban
A keleti homlokzat tizenkét tengelyes, a homlokzat két szélén egy-egy háromtengelyes rizalit ugrik elő. A rizalitokat timpanon koronázza, főpárkányuk kissé magasabban zárul, mint a közrefogott szakaszé. Ezen a homlokzaton minden egyes szakaszt ablak tölt ki, az ablakok azonos méretűek, álló téglalap formájúak. Míg a közbenső falfelületen egyszerű vakolatkeret és egyenes könyöklőpárkány övezi csak őket, addig a rizaliton láthatók könyöklőpárkányát konzolpár támasztja alá és sekély, geometrikus tagolású faltábla látható lezárásuk és a koronapárkány között. A rizalitok szélén sarokfalpillérek tűnnek fel, melyeket a párkánysávban tükrös közepű vállkő koronáz, illetve a főpárkány alatt babérkoszorú díszíti törzsüket. Az ablakokat copf jellegű, volutás fejezetű pilaszterek választják el egymástól. A rizalitok által közrefogott homlokzatrészt a két szélén sarokpilaszterek, illetve a harmadik és negyedik tengely között egy pilaszter tagolja. Az ablakok közeit széles, sávozott törzsű lizénák töltik ki. Az ablakok könyöklőjét és szemöldökét mélyebb faltükrök hangsúlyozzák.
A Körös felőli homlokzat
A két udvari homlokzat aszimmetrikus kialakítású. A nyugati homlokzat északi oldalát háromtengelyes - a keleti oldalon láthatókkal megegyező nagyságú - timpanonnal lezárt rizalit foglalja el. A rizalitot a már megismert formában a széleken egy-egy falpillér, középütt két pilaszter tagolja. A két északi szakaszt sekély mélységű faltükrök töltik ki. A déliben egy kisebb, a lépcsőházat megvilágító ablak s alatta ajtó látható. A homlokzat középét öttengelyes, a falsík elé lépő rész foglalja el, amelyet a széleken és az északról vett harmadik és negyedik tengely között egy-egy a párkánysávban vállkővel koronázott falpillér tagol. A homlokzatrészt öt megegyező méretű és formájú ablak tagolja. A homlokzat déli végen négyzetes faltükörpárral (és azt a főpárkány alatt lezáró keskenyebb sávval) tagolt felület húzódik. A két sarokfalpillér közé foglalt déli homlokzatot szabálytalan szakasztávval két további "babérkoszorús" falpillér tagolja. Így a nyugat felé eső szakaszt három, a középsőt pedig két ablak tölti ki. Az ablakok szemöldöke felett keskeny fekvő, téglalap formájú faltükrök láthatók. A homlokzat keleti végét pedig a nyugati homlokzatról megismert formában négyzetes faltükörpár tölti ki. A déli homlokzat – a timpanonnal koronázott északi rizalitot leszámítva – a nyugati homlokzat megfelelője, viszont délen a falfelületek vakolata nem sávozott.
A múzeum a Körös felől
Felhasznált irodalom:
[1] Korniss Géza (főszerk.): Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia, Körösvidék Nyomda, Békéscsaba, 1930.
[2] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat, Békéscsaba, 193x.
[3] Rell Lajos: A békéscsabai Múzeum: története, épületének és gyüjteményeinek leirása, Békéscsabai Múzeum-egyesület, 1914.
[4] A Munkácsy Mihály Múzeum honlapja – A múzeum története
[5] műemlékem.hu – Munkácsy Mihály Múzeum
