A Garay utca első nevét – Görbe utca – alakjáról kapta, 1910-ben nevezték el Garay János költőről. A város 1971-ben vásárolta meg az utca 21. számú házát, hogy ott szlovák tájházat rendezzenek be. 
A tájház utcai homlokzata 2016-ban
A mai tájház épületét Csankó András építtette a XVIII. század második felében. A város 1818-as térképén még az eredeti alaprajzzal szerepel, később az utca rendezése során az utcai homlokzat hátrébb került. Ekkor – az oromzaton feltüntetett évszám szerint 1865-ben – nyerte el mai formáját: a tájház a Csabára jellemző podsztyenás házaknak a téglaoszlopos, vakolt oromzatos altípusába tartozik. Ez a típus a tehetősebb gazdák körében terjedt el az 1860-as években, feltehetően ugyanannak a jó arányérzékű kőművesmesternek a munkája nyomán, így az utca rangos épületeként kiemelkedett a többi parasztház körül.
A tájház felújítás alatt. Forrás: Békés Megyei Népújság 27. évf. 142. sz., 1972. június 18.
A tájház falai vályogból épültek, kívülről mindig fehérre volt meszelve. A podsztyena két vaskos téglaoszlopa mögött (az ennél a háztípusnál megszokott módon) két ablak látható, amelyek vasrácsozata még az eredeti, helyi mesterek munkája. A homlokzatnak különleges bájt adnak a kis méretű ablakok íves záródású keretükkel, hangulatos ablaktábláikkal. A kapun át a széles tornácra jutunk, melynek ereszét öt darulábas pillér tartja. 
A tájház a helyreállítást követően. Forrás: Békés Megyei Népújság 27. évf. 196. sz., 1972. aug. 20.
A tájház 1972-ben. Forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum Fotótár 19828
A tájház utcai homlokzata. Forrás: Békési Élet 8. évf. (1973) 3. sz.
A tájház 1976-ban. Forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum Diatár 4982
A tájház 2010-ben
A tájház tornáca
A ház két szobából, konyhából, két kamrából és pincéből áll, amelyeket a XIX. század utolsó évtizedeinek megfelelően rendeztek be a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményéből származó tárgyakkal. A környező magyarság szokásainak hatására a békéscsabai szlovákoknál is az utcai szoba (preňja chiža) volt a tisztaszoba, a hátsó szoba (zaňja chiška) pedig a lakószoba. A tisztaszobát ünnepélyes alkalmakkor használták, például lakodalom, keresztelő, disznótor idején, itt étkeztek vasárnap és más ünnepnapokon, valamint a tiszteletnek örvendő vendéget is ide vezették. 
Mennyezetes ágy és bölcső a tisztaszobában
A tisztaszoba kevéssel a tájház megnyitása után. Forrás: Békési Élet 8. évf. (1973) 3. sz.
A mennyezetes ágy 1976-ban. Forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum Diatár 4984
A szoba utca felőli sarkában nagy, mennyezetes ágy áll (postel), azonban hálóhelynek ezt a szobát csak ritkán használták, itt a szülőasszony feküdt, és a gerendára felfüggesztett bölcsőben (hajdák) ringatta kisgyermekét. A bölcső oldalán lévő három-három fafoghoz kötötték le a csecsemőt pólyakötővel, hogy ki ne essen. A nagy ágy végében álló, felirata szerint 1857-ben Pálinkás Ilkának készült láda festését a hagyomány Munkácsy Mihálynak tulajdonítja. A tisztaszoba konyhából fűthető kemencéjét (pec) színes, házi szövésű rongypokróccal letakart padka szegélyezi. A kemencébe csak ünnepek alkalmával fűtöttek be. 
A tisztaszoba kemencéje
A kemencével átellenes sarokban álló saroklóca (lavica) a rajta látható faragot évszám szerint 1801-ből származik. A sarokpad előtti asztalnál ültek ünnepekkor a család férfitagjai, az asszonyok és lányok külön étkeztek.
Sarokpad és asztal a tisztaszobában
Az ajtó mögötti fal mentén két láda kapott helyet. Egyikük négy oldala zsindelyszerűen van összeépítve, teljes felületét vésett geometrikus minta díszíti. A másik ládát festett virágminta ékesíti, fedelén a "Brhlik Anna 1861" felirat olvasható. A ládák ruhák tartására szolgáltak, oldalsó rekeszeikben tűt, cérnát, apróénzt tartottak. A fal mentén áll egy 1888-ból való faragott, festett, gót betűs feliratú óratartó (hodinár), amely csak a gazdagabb parasztházakra volt jellemző. A festett fogasokon (rámike) tartották az ünneplő ruhákat, valamint itt láthatóak a dísztányérok és egyéb díszedények. A fali tékákban (kasničke) általában értéktárgyakat vagy italt tartottak.
Részlet a tisztaszobából
A szoba utca felőli fala
Az utcai ablakok között, dísztányérokkal körülvéve függ a falon a faragott keretes tükör. A szoba egyik jelentős dísze a ház egykori tulajdonosának, Csankó Andrásnak és feleségének 1885 körül készült fényképe, köztük Luther Márton arcképe látható. A szobában szintén megtalálható a parasztság körében népszerű Áchim L. András fényképe.
A tisztaszoba részlete Áchim L. András fényképével
Az ágy és a ládák alját sárga agyaggal mázolták be. A szobák kipadolása az 1880-as évektől volt jellemző. A falakat fehérre meszelték.
A konyha két részből áll: az első rész a pitvar, amelyet a cigányfal (cigáňmúrike) választ el a főzés helyétől, a kéményaljától (podkochon). A konyha fala mentén padka fut körbe. Kétoldalt kemencenyílás (čel'usti) látható, amelyeken keresztül a szobák kemencéit fűtötték. A kemence előtt állt a kerekes kantakocsi (kočík), amelynek segítségével a (jellemzően gömöri és erdélyi) fazekakat a kemencébe tolták. A kemence száját sütés-főzés közben sárga agyaggal mázolt tévővel (d'ugov) fedték be. A konyha három sarkában katlanok voltak beépítve, kettőn kisebb edényekben főztek, a harmadikon vasüst volt, amelyben a mosáshoz, takarításhoz használt vizet melegítették.
A konyha részlete
Kéményalja a pitvarból nézve 1976-ban. Forrás: Szabadtéri Néprajzi Múzeum Diatár 4986
A konyha boltíves falán dísztányérok láthatók, mellettük konyhai eszközök. A kemence szabadkéménybe nyílik. A konyha előterében tálas áll, melynek polcain az ünnepi tányérok vannak elhelyezve. Az ajtó mögött sarkos, faragott vizespad (lavička) áll, melyben vízhordásra szolgáló cserépkantákat tartották.
A hátsó szoba kemencéje
A család a hátsó szobában lakott. A szülők a kemence melletti ágyban, a nagyobb gyerekek a padkán, a kisebbek a sutban aludtak. Ha valamelyik gyerek megnősült és nem volt saját háza, a szülők – a hagyományt megtörve – az első szobába költöztek, a hátsó szoba lett a fiataloké. A szoba számos munka helyszíne is volt: télen itt mostak, itt száradtak a ruhák, a nők szőttek, fontak. Erre utal a kiállítási tárgyak közül a guzsaly és a szövőszék, valamint a párnahuzatok, takarók is. A férfiak az itt álló "kamarásasztalt" ülték körül, ennek fiókjában tartották az evőeszközöket. A falon bekeretezve Zahorán Pál szlovák nyelvű gyászbeszédét láthatjuk 1894-ből. Az esti világításhoz faggyúgyertyát használtak, amelyet a háziasszony készített a mészárostól vásárolt faggyúból.
A hátsó szoba részlete
A hátsó szoba ablakai
A hátsó szobából nyílik a kisebbik kamra (komorka), ahol az ételt tárolták, továbbá a nem mindennap használt, vagy nagy méretű konyhaeszközöket és egyéb tárgyakat: vajas, mézes, lekváros szilkéket, nagy, 15–20 literes fazekakat, vajköpülőt, dagasztóteknőt, mosóteknőt, a Csabán igen kedvelt juhsajt és brindza előállításához használt eszközöket, máktörőt, húsvágó tőkét stb. A fogason további konyhaeszközök: pogácsaszaggatók, csigacsináló borda, kanalak, ostyasütő, a sarokban dagasztóteknő stb.
A kis kamra részlete
A kis kamra részlete
A hátsó nagykamra (vel'ká komora) a tornácról nyílt, általában alatta helyezkedett el a pince. A nagyobbik kamrában a kisebb szántóföldi szerszámokat tárolták: favillát, cséphadarót, kaszát stb. Itt tartották a kenyérnek való gabona egy részét is, valamint a kenyérsütésnél használt nagy dagasztóteknőt, továbbá a disznóvágásból származó szalonnát, füstölt húst és a savanyúságot. Itt kaptak helyet a kendermegmunkáláshoz szükséges eszközök és a lószerszám, valamint számos ritkán használt eszköz, pl. billogozóvasak, ostor, kolomp, gyapjúnyíró olló. A kenyértartó rácson tartották az egy hétre sütött 4–5 kenyeret. A kamrát rendszerint zárva tartották, idegent nem szívesen engedtek be. A pincében tárolták a bort és a zöldségeket.
A nagy kamra részlete a kiállítás megnyitása idején
A megnyitás után 1985-ben volt a következő jelentős felújítás. 2001-ben a múzeum működtetését Békéscsaba Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Önkormányzata vette át a Békés Megyei Múzeumigazgatóságtól. A tájház megnyitásának 30. évfordulóján újabb nagy felújításra került sor. A kiállítási anyagot továbbra is a Munkácsy Mihály Múzeum kezeli. 
A tájház 2015-ben
Az 1971 óta műemléki védelem alatt álló, jellegzetes csabai házban berendezett érdekes és tartalmas kiállítás nagyszerűen mutatja be a Csabát újratelepítő és felvirágoztató szlovákok életmódját.
A tájházon kívül a Garay utcában ma csak egy podsztyenás ház áll, így ezt az épületet is a tájházzal közös bejegyzésben mutatjuk be. A 17. számú ház a podsztyenás házakra leginkább jellemző formában, deszkaoromzattal, faoszlopokkal, köztük fűrészelt díszítéssel épült. Bár néhány homlokzati elem nem maradt fenn napjainkig, az épület értékes és szép eredeti részletei igen hangulatossá teszik a házat, amely a város legszebb podsztyenás házai közé tartozik és szerencsére ma is jó állapotban van.
A 17. számú ház 2016 decemberében
Az épület 2007-ben
Felhasznált irodalom:
[1] Tábori György: Vezető a békéscsabai Szlovák Tájházhoz, Békéscsaba Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, Békéscsaba, 1973.
[2] Dankó Imre: A békéscsabai Szlovák Tájház, Békési Élet 8. évf. (1973), 3. sz. 547–552.
[3] Bagyinszki Zoltán fényképei a Szlovák Tájházról.
