Árpád sor 3.

A Francsek-féle gőzfürdő 1917-ben történt bezárását követő években számos terv született egy új gőz- és kádfürdő építésére, azonban különböző okok miatt ezek egyike sem valósult meg, így a város a megyei és országos lapok gúnyolódásának állandó céltáblájává vált. A csabaiak számára a Suk és Wagner téglagyár egyik tavában volt lehetőség strandolni, ez azonban nem elégíthette ki a város igényeit.

Az Árpád fürdő 1930 körül

1922 januárjában a városi fürdőbizottság és a fürdőrészvénytársaság igazgatósága együttes ülést tartott a közfürdő ügyében, ahol megállapították a betonból készítendő medencének hosszát 60, szélességét pedig 25 méterben, továbbá száz kabin, büfé és ruhatár építését határozták el. Az ülésen arról is döntöttek, hogy a medencét lehetőleg artézi vízzel töltsék fel. A Fürdő Rt. igazgatósága Illés Dávid mérnököt kérte fel részletes terv és költségvetés elkészítésére. Fürdőzők az Árpád strandfürdőben az 1920-as években. Forrás: Fortepan

Az egész város lázas érdeklődéssel várta a strandfürdő megnyitását, amire 1922. augusztus elsején került sor. Már hetekkel az átadás előtt sokan felkeresték az Árpád liget mellett levő, építés alatt álló fürdőt, hogy megcsodálják Magyarország egyik legszebb és legmodernebb épített strandfürdőjének munkálatait. A fürdő átadását sztrájkok és egyéb technikai nehézségek is késleltették. A megnyitás napja igazolta, hogy igazi közszükségletet elégit ki a strandfürdő: délután 3 órakor hatalmas közönség sereglett egybe, hogy jelen legyen a fürdő megnyitásán. A minden társadalmi rétegből érkezett látogatók elragadtatással beszéltek a hatalmas medencéről, a kedves és ízléses büféről s általában az egész csabai strandfürdőről. Több száz ember élvezte strandot és a homokfürdőt, miközben Purcsi Pepi zenekara játszott. A híradások csak egy dolgot kifogásoltak: volt néhány férfi, aki nem tartotta az illemmel összeütközőnek azt, hogy rövid fürdőruhában s nem az egész világon bevezetett "teljes" fürdőruhában jelenjen meg, azonban az igazgatóság hamar intézkedett, hogy ez többé ne fordulhasson elő.

Az V. országos úszókongresszus a békéscsabai fürdőben 1924-benAz V. országos úszókongresszus a békéscsabai fürdőben 1924-ben

A strandfürdő vasbeton medencéje 25 m szélességel, 60 m hosszúsággal, lejtős, 12–18 centiméter vastag fenékkel, 60-250 centiméter vízmélységgel készült. A ferde oldalfalak vastagsága 10–15 centiméteresre épült, erősítő bordákkal. A jó vízzárás céljából portlandcementbe kevert transzlisztet alkalmaztak. A vizet elektromos hajtású szivattyú emelte be a Körös szélén, valamint a telepen bent lévő 5 méter átmérőjű falazott és egy 303 méter mély artézi kútból. A vizet naponta frissítették a szivattyú 1–2 órai üzeme mellett, illetve hetenként legalább egyszer teljes lebocsájtás után egészen kicserélték. A nagy játszó homoktérrel, szépen gondozott kis parkkal, vendéglővel és 150 kabinnal ellátott strandfürdő kedves üdülő- és szórakozóhelye lett a csabaiaknak, ahol több alkalommal tartottak országos úszó- és vízipólóversenyeket, ugyanis akkoriban ez volt a vidék első és legnagyobb strandfürdője.Az Árpád strandfürdő. Forrás: antikfoto.hu – Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteményeA strandfürdő 1925 körül

1922-től tehát legalább a nyári hónapokban megfelelő fürdőhöz jutott a város, azonban a rossz idő beálltával továbbra is legalább Gyuláig kellett utazniuk a fürdőzni vágyó csabaiaknak. A tarthatatlan helyzet megoldása felé a következő lépés 1924-ben történt, amikor a Fürdő Rt. megbízta Illés Dávid főmérnököt, hogy készítse el a kádfürdő részletes tervrajzát az építkezés részletes költségvetését. A tervezet szerint tizenkét (de legalább hat) kádból álló állandó fürdőt építenek, amelyet a strandfürdő területén rendeznek be. Először úgy tervezték, hogy a kádfürdő a strandfürdő büféépületének folytatásaként épül, de végül megállapították, hogy az artézi és az ásott kút közelsége miatt célszerűbb a fürdőt a gépház mellett megépíteni, ráadásul ezen a területen lehetőség van a kádfürdő esetleges bővítésére, valamint a gőzfürdő felépítésére. Az építkezéseket már augusztus elején meg akarják kezdeni, hogy a fürdő a strandfürdő szezonzárásával, az őszi évszak beálltával megnyithasson. A részvénytársaság az építkezések megkezdéséhez kölcsönt vett fel. 1924 szeptemberében a Fürdő Rt. újabb ülésén Áchim László, az építkezési bizottság elnöke azt javasolta, hogy ne csak a tervezett kádfürdő épületének nyers épületét, hanem a később felépítendő gőzfürdő utcai falazatát is készíttesse el a vállalat, hogy így kész épületekkel várhassa a kedvezőbb pénzügyi viszonyok beálltát. A javaslatot az ülés elfogadta, azzal, hogy a gőzfürdő falazatának megépítésére csak akkor kerülhet a sor, ha ezt az építkezést a vállalat tőkeereje megengedi. Ezután felbontották az építkezésre beérkezett öt ajánlatot, amelyek közül a legelőnyösebb ajánlatot tevő Molnár Jánost bízták meg az munkálatokkal. Az építkezések Illés Dávid főmérnök pompás tervei szerint meg is indultak, a munkálatok egyelőre csak az épületekre szorítkoztak, a fürdők belső berendezésével várni kellett, ugyanis a milliárdokba kerülő építkezések miatt nem állt több anyagi erő a vállalat rendelkezésére, és így nemcsak a gőz-, de a kádfürdő üzembehelyezéséről sem lehetett egyelőre szó, ami azért volt különösen elszomorító, mert a csabaiak már biztosra vették, hogy a télen már nem kell idegen városokba utazgatniuk, ha tisztálkodni akarnak. A Fürdő Rt. 1924 októberében kapott építési engedélyt a gőz- és kádfürdő felépítésére. 1924 decemberében már arról számolnak be a hírek, hogy a strandfürdőben tekintélyes formájú, vörös téglás épület mered a sétáló elé: a kádfürdő építkezései serényen folynak. Arról is értesítenek azonban a hírek, hogy a Fürdő Rt.-nek nem áll rendelkezésre annyi forrás, hogy a fürdőt be is rendezze, egyelőre csak a külső váz felhúzásáról lehet szó. A részvénytársaság a gazdákhoz fordult segítségért, hogy kölcsönökkel támogassák az építkezést. Végül a város hozzájárulása tette lehetővé a fürdő felépítését külföldi külcsön felhasználásával. Eleinte vita folyt arról, hogy a város teljesen önállóan építsen egy új fürdőt, vagy a Fürdő Rt.-vel közösen, a már megkezdett épületet fejezzék be, azonban az utóbbi megoldás jóval olcsóbbnak tűnt. A város átvette a részvények nagy részét, és a kölcsönből kétmilliárd koronát fordított a fürdő befejezésére, amelyet a részvénytársaságnak 40 év alatt kell visszafizetnie. A strandfürdő 1926-ban. Forrás: antikfoto.hu – Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye

Schey János, a Fürdő Rt. egyik igazgatója 1925-ben bemutatta a gőzfürdő építésének terveit. A rajzok csinos, praktikus, nagyvárosias épületet mutattak, a tervezett épületet a strandfürdő telkének sarkában már épülőfélben lévő ház folytatásaként ábrázolták. A terveken a telek sarkán, szemközt a kis fahíddal, díszes, kupolás bejáró szerepelt, amelynek tetszetősre kidolgozott felső részét rezervoár számára alakítják ki, a földszinten pedig egy 6 méteres átmérőjű előcsarnok a pénztár számára. A terveken az előcsarnokból jobb oldalra a kádfürdőhöz vezető bejárat nyílt egy hosszabb folyosóra, ahonnan 9 első- és másodosztályú kádfürdőbe és 3 hidegvizes gyógykezelésre szolgáló kádas fülkébe nyílt bejárat. Az előcsarnokból balra a vetkőzökhöz vezetett egy ajtó. A földszintre 30, az emeletre 35 vetkőzőt terveztek. A vetkőzőből egy nagyobb terembe, a fodrászati terembe jutunk, onnét a lábfürdőbe, majd az előfürdőbe, azután a 12 méteres átmérőjű, kör alakú, lépcsőkkel ellátott melegvizes kőmedencébe, amely mellett a masszírozóhelyiség, valamint a 3 méter átmérőjű langyosfürdő következnék. Utána a zuhany, a hidegfürdő és a törlő helyisegein át a fodrászterembe jut vissza a fürdőző, majd a pihenőn át a büfébe, amely a már meglévő strandfürdői büfé épülete. A terveken a pincében a vasalót, a mosodát, a szénraktárat, a motorhelyet, a gép- és kazánházat helyezték el. A gőzfürdő terveinek bemutatásával egyidejűen Schey János igazgató kifejtette a fürdő megépitésének anyagi oldalaira vonatkozó terveket is. Ezek szerint legalkalmasabb és legolcsóbb lenne, ha a város megszerezné a Fürdő részvénytársaság részvénytöbbségét és a gőzfürdőt ezzel a vállalattal közösen építené meg úgy, hogy ennek már félig elkészült fürdőépületét venné át s fejezné be. Ily módon a mintegy ötmilliárd koronába kerülő építkezés csak a felébe: két és fél milliárdba kerülne, külön telket sem kellene erre a célra feláldozni, a strandfürdő személyzete pedig együttesen kezelhetné a két fürdőt, ami szintén óriási költségmegtakarítást jelentene.  A Fürdő Rt. igazgatósága 1927-benA Fürdő Rt. részvénye. Forrás: antikfoto.hu – Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye

1926 elején Ádám Gusztáv városi mérnök és Lipták János építész több alkalommal is tanulmányútra indult, hogy a szegedi fürdőt és a Szolnokon Hegedűs Ármin és Böhm Henrik tervei alapján építendő fürdő terveit tanulmányozzák. Az I. világháború előtt szecessziós stílusban számos remekművet (pl. Szervita téri Török Bankház, Dob utcai iskola, újpesti és pesterzsébeti városháza) megalkotó építészpáros az 1920-as évek első felének átmeneti időszaka után az évtized második felében – ezúttal már art deco stílusban – újra termékeny időszakát élte. Az art deco számos megjelenési formája (szecessziós, népies, barokkos) közül Hegedűsék épületeire leginkább a barokkos formavilág és tömegkezelés volt jellemző [9]. 1927 körüli munkáik kötetlen, neobarokk stílusban épültek, amelyeken csak díszként érvényesül az art deco hatása [8].

1926 februárjában a város felkérte Berthóty István polgármestert, hoqy lépjen érintkezésbe Hegedűs Ármin építésszel, aki az egyik legkiválóbb szaktekintély volt fürdőépitési ügyekben. Berthóty polgármester levélben kérte fel Hegedűs Ármint, hogy jöjjön el Békéscsabára és egy napot áldozzon a békéscsabai fürdőépítés ügyének. A kiváló építész még abban a hónapban látogatást tett a békéscsabai strandfürdő telepén. Szakvéleménye határozottan amellett szólt, hogy olcsóbb és hasznosabb a stranddal kapcsolatosan felépíteni a télifürdőt, mint külön, a ligetben, mivel tapasztalata szerint a kizárólag higiénikus célt szolgáló fürdők nem életképesek. Véleménye szerint legmegfelelőbb volna a városra nézve a Fürdő Rt. már meglévő berendezését továbbfejleszteni. A Széchenyi ligetben nem volna gazdaságos a fürdőt felépíteni, mert nem csak maga az építkezés és a külön fürdőberendezés kerülne nagyon sokba, hanem a liget is tönkremenne a szükségessé váló átalakítás következtében. A látogatás végeztével felkérték Hegedűs Ármint a fürdőépítés vázlatos tervének és a hozzávetőleges számításoknak elkészítésére, hogy a márciusi városi közgyűlés ezek alapján könnyebben határozhasson. 

1926 márciusában a fürdőbizottság tárgyalás alá vette a Hegedűs Ármin műszaki tanácsos által felvázolt négy lehetőséget. Az egyik elképzelés szerint a fürdő a strandfürdő már megépített, gőzfürdő céljaira szolgáló nyers épületének felhasználásával készült volna. A második terv egy új megoldás volt, mely csak részben számított a meglevő építményre, azonban nem a mezsgye mentén tervezte az épületet, hanem derékszögű elrendezésben, de ugyancsak a strandfürdővel kapcsolatban. A harmadik a Széchenyi liget sarkára tervezte a fürdőt, a negyedik pedig ugyancsak a Széchenyi ligetbe, de a meglevő városi vendéglővel kapcsolatban. A tervek áttanulmányozása után a bizottság megállapította, hogy gazdasági szempontból legmegfelelőbb a strandfürdővel kapcsolatos épités, azonban csak akkor, ha a város által megváltandó részvénytöbbséget 1 pengős részvénymegváltási áron tudják megszerezni; ha pedig ez nem lehetséges, úgy a város dolgoztasson ki terveket a Széchenyi ligeti megoldás alapján, de úgy, hogy a fürdő ne kerüljön többe 3 és fél milliárd koronánál. A bizottság megállapította, hogy a strandfürdővel kapcsolatos megoldás a leggazdaságosabb és legkönnyebben keresztülvihető. Ugyanakkor azonban a bizottság gondoskodott akadályról, amikor a részvénytöbbség megváltási árát olyan alacsonyan szabta meg, hogy már előre tudható volt: a részvénytársaság annyiért nem adhatja oda. A másik alternatíva, a ligeti fürdő viszont 3,5 milliárdból semmiképp sem volt megépíthető, így a tervezett építkezés sorsa újra bizonytalanná vált.Az Árpád fürdő alaprajza. Forrás: Böhm és Hegedűs: Fürdők és szállodák, Magyar Építőművészet XXVIII. évf. (1928), 1. szám.

Az Árpád fürdő metszete. Forrás: Böhm és Hegedűs: Fürdők és szállodák, Magyar Építőművészet XXVIII. évf. (1928), 1. szám.

Végül a korábbi elképzeléseknek megfelelően a strandfürdőhöz kapcsolódó épület felépítése mellett döntöttek. 1926 júniusában Hegedűs építész ismertette a fürdő végleges terveit. A korábbiakhoz képest a fő eltérés az volt, hogy a sarkon elhelyezett, a víztartályt is magában foglaló bejárati kupola magasabb kiképzést nyert, hogy a tervbe vett, szálloda céljára építendő második emelet ráépítése esetén is az épület minden változtatás nélkül harmonikus legyen. A terveken előfürdő, nagy medence lépcsőlejáratokkal és körbenfutó kőpadokkal, kisebb langyos és hideg medencék, beépített kádak, hideg és meleg zuhanyok, száraz és nedves gőz, kényelmes kabinok, szárítóhely, pamlagokkal és fotelekkel berendezett pihenő, büfé szerepelt, ezeken kívül kisméretű, de a legmodernebb követelményeket is kielégítő iszapfürdőt és vizgyógyintézetet is terveztek orvosi laboratóriummal.A fürdő építés alatt

Az építésre kiírt pályázat júliusban járt le, az építkezést a legolcsóbb ajánlatot tevő Stern Imre budapesti vállalkozó kapta. Az egyes iparosmunkákat főleg békéscsabai iparosok végezték, a műkő- és szobrászmunkát a Globus Rt. műkőgyár, Filippinyi Sámuel és Kapitány József szobrászművészek, az asztalosmunkát Havran Pál és Fia, a lakatosmunkát Dénes Bálint, a mázolómunkát Pataki és Mokos, a bádogosmunkát Schönfeld Miksa, az üvegesmunkát Péli Mihály, a villanyszerelőmunkát a Hirsch Testvérek, a vízvezeték építését és a csatornázást Wagner Hugó mérnök, a központi fűtés és szellőzés munkáit Wágner Hugó mérnök végezte. A BW-kazánokat a Röck-gyár szállította, a derítőtelep munkáit Koch és Szilágyi és Stern Imre, a díszüvegezési munkát Bosnyák Sándor, a falsarokvédő munkát a Picklin-vállalat, a berendezéshez tartozó kárpitosmunkát Kacziha Mihály pécsi mester végezte.

A munkálatok még augusztusban megkezdődtek, októberben pedig megtartották a bokrétaünnepélyt. Az ünnepségen megjelentek dr. Berthóty István polgármester vezetésével a fürdőigazgatóság tagjai, a város tisztikara, Beliczey Géza és Bohnert József kormányfőtanácsosok, Jánossy Gyula rendőrfőtanácsos. Hegedűs Ármin budapesti műépítész, főtanácsos és sokan az érdeklődő közönség köréből. A megjelentek a tervező műépítész, Hegedűs Ármin kalauzolása mellett mindenekelőtt a felhúzott épületet tekintették meg, amely már nyers állapotában is igen tetszetős és előkelő benyomást keltett a tojásdad alakú, harmonikusan kiépített, kupolás bejárati helyiséggel, a tágas pihenőtermekkel és a büfével, a Körös-parti oldalon a kádfürdőkkel, középen a monumentális arányokban kibontakozó forróvízmedencével, amelyhez négy langyos medence csatlakozott, kupolája körül messze kilátással bíró terasszal az üdülő vendégek számára, míg az emelet jobb szárnyára kerültek a vízgyógyintézet helyiségei. A ligeti homlokzat fölé a tervező egy második emeletet is megálmodott, minthogy ennek fala félig már felépült, általános volt a vélemény, hogy ezt a minimális költségbe kerülő második emeletet, amely a vizgyógyintézelhez elengedhetetlenül szükséges szálloda céljait szolgálná, fel kell építeni.  Az építkezés megtekintése után a társaság a vesztibülben gyülekezett. Berthóty István polgármester néhány szóban vázolta a fürdő épitésének jelentőségét, majd Korniss Géza városi tanácsos felolvasta azt az emlékiratot, amely a fürdő egész történetét tömören magában foglalta s amelyet az igazgatóság összes tagjai aláírtak. Ezt az emlékiratot légmentesen zárt szelencében elhelyezték az alapkőben, amelyre az első kalapácsütést Berthóty István polgármester tette, annak az óhajának adva kifejezést, hogy legyen ez nemcsak a fürdőnek, mint közegészségügyi intézménynek alapköve, de egyik fundamentuma a város további fejlődésének és boldogulásának. Hegedűs Ármin építőművész azzal a jelmondattal vette kezébe a kalapácsot, hogy váljon ez a fürdő a város közönségének olyan mértékben üdvére, mint amilyen szeretettel dolgozott ő ezeken a terveken. Az alapkőlelételi aktus befejezése után a polgármester az igazgatósággal megjelent a munkások bokrétaünnepélyén, majd utána Stern Imre építészmérnök, az építkezést végző épitési vállalkozó látta vendégül a társaságot.

1926 novemberében fontos ülést tartott a Békéscsabai Fürdő Részvénytársaság igazgatósága. Az ülésen Kovacsík Jánost fürdőgondnokul szerződtették, majd a folyamatban lévő építkezés naplója került bemutatásra. Az eredeti tervvel szemben megnagyobbodott a kazánház, a kádfürdők és a gyógyintézet. Ezután Hegedűs Ármin műépítész tett előterjesztést a további munkálatokra. Hátra voltak még az invesztációs, a szobrász, műkő, villanyfelszerelési, vízvezeték és csatornázási munkálatok, a meleg és langyos medencék, kádfürdők, gőzkamra, zuhanyok, dörzsölök, ivókutak, mosdók, klozettek, iszapfürdők, villanyozók, gyógyfürdők, stb. teljes és a legmodernebb felszerelése. Szomorú meglepetésül szolgált az igazgatóságnak, hogy a vízvetékek és a csatornázás költségét mintegy 3 milliárdra becsülték, minthogy a fürdőnek dupla vezetékre kellett berendezkednie (külön a fürdőviz és az ivóvíz számára) s ugyancsak kettős vezeték kellett a szennyvíz levezetésére. Mindezzel számítva a fürdő építésének költsége a hatmilliárd koronához közelített. Hamarosan az is kiderült, hogy bár a 11 szobás szálloda kialakítására tervezett emelet ráépítésére nagy szükség lenne, sajnos pénz nem áll rendelkezésre erre a célra. További problémát jelentett, hogy a meglévő artézivíz-szolgáltatás csekély volt, a Körös-csatorna szivattyúzott vizének tisztasága pedig nem volt megfelelő a fürdő számára. Így, bár egy mély artézi kut fúrása igen sok pénzbe került, mindenképpen szükség volt rá. 1926 decemberében döntött a Fürdő Rt. igazgatósága a fürdő kútfúró munkálataira beérkezett pályázatokról. Az igazgatóság a munkálatokat Hrabovszky Ádám csabai kútfúrómesternek adta, mint legolcsóbb ajánlattevőnek. Hrabovszky kötelezte magát, hogy a szükséges vízszolgáltatás bővítése céljából több alacsony kutat, a hőfok megfelelő emelése céljából pedig egy 800 méteres kutat fúr. A fúrómesterhez később Soós hódmezővásárhelyi kútfúró vállalkozó is társult. 1927 márciusában átadták a gőzfürdő négy kútját, amelyek percenként 400 liter vizet szolgáltattak szivattyú segitségével, miáltal a gőzfürdő vízszükséglete teljesen biztosítva volt.

1927 júliusára az épület külsejében már majdnem készen állt, már csak a főbejárat és a rajta nyugvó szoborcsoport hiányzott. Belül a kádfülkesor szerelése is készen állt, és a meisseni fajanszlapokat rakták le. Ekkor fejezték be a kupolamenynyezeteket, folyt a kazán- és gépház szerelése és a hatalmas kémény is teljesen elkészült.

Bár a négyfuratú gyűjtőkút, mely a gőzfürdő vízellátását teljes mértékben biztosította rendben elkészült, gondok támadtak a mély kút fúrásánál, amelyet azzal a céllal fúrtak, hogy természetes meleg vizet biztosítson, ami a fürdő üzemköltségét lényegesen csökkentette volna. A fúrás kisebb-nagyobb zökkenőkkel a szokott tempóban haladt előre egészen 360 méterig, itt azonban a kútfúrók elakadtak s heteken keresztül állott a munka. Minthogy sehogyse tudtak előbbrejutni, a fürdőigazgatóság is szakértőt hivatott Pázor István okleveles mérnöknek, a miskolci vízművek igazgatójának személyében, aki több rendbeli gondatlanságot és mulasztást s ennek következtében szerződésszegést állapított meg a vállalkozók részéről. A jelentés szerint a vállalkozók kellő felkészültség nélkül fogtak hozzá a munkához. Ennek tulajdonítható az, hogy 300 méter körül homokos rétegben megálltak a munkával, holott itt gyorsan kellett volna áthaladniuk, s ennek következtében a csővel megszorultak. Ezen kívül az előirányzott öt csőgarnitúrából 360 méterig már négyet felhasználtak, a fennmaradt egy garnitúrával pedig technikailag lehetetlenség volt a megkívánt 800 méterig lejutni. A szakértő szerint a fúrás folytatására egyetlen mód maradt: a legutóbb alkalmazott garnitúrát vagy egészben, vagy darabokban kiszedni s az ilyenformán még fennmaradó két garnitúrával az előírások pontos betartása mellett remény lehetett arra, hogy 800 méterig lejutnak. Egyedüli örvendetes a szakértő véleményében az a megállapítás volt, hogy az alföldi tapasztalatok szerint 800–1000 méternél legalább 45 fokos meleg vizet lehet elérni.

Az Árpád fürdő kevéssel átadása után. Forrás: Böhm és Hegedűs: Fürdők és szállodák, Magyar Építőművészet XXVIII. évf. (1928), 1. szám. 

Az Árpád fürdő főbejárata. Forrás: Böhm és Hegedűs: Fürdők és szállodák, Magyar Építőművészet XXVIII. évf. (1928), 1. szám.

A fürdő ünnepélyes átadására 1927. november 14-én került sor. A város mérnöki hivatala még a megnyitást megelőzően rendezte a fürdő környékét: a fürdő fala mellett betonjárdát építtetett, a földes partot planírozták. A megnyitás napján a városi képviselő-testület és a hatóságok tagjai nagy számban gyülekeztek a fürdőépület előtt, amikor Hegedűs Ármin tervező építőművész formás beszéd kíséretében átadta Berthóty István polgármesternek az épület kulcsait. Az építész hálásan emlékezett meg Békéscsaba város polgárságának nagy áldozatkészségéről, amely lehetővé tette, hogy a város egy ilyen fontos és minden igényt kielégítő közegészségügyi intézménnyel gyarapodhasson és köszönettel adózott, amiért ennek a szép művészi feladatnak megoldása neki és művésztársának, Böhm Henriknek jutott osztályrészéül. Háláját és köszönetét fejezte ki odaadó és lelkes munkatársainak, Stern Imre építésznek, Wild Pál művezető mérnöknek, Illés Dávid építési ellenőrzőnek, Hankó Mihály építésvezető főpallérnak, valamint a munkálatokat végző helybeli művészeknek és iparosoknak. Beszédét azzal a kívánsággal fejezte be, hogy szolgálja a fürdő hosszú ideig e város polgárságának és a jövő nemzedéknek egészségét. A polgármester átvéve a kulcsokat, az épületet képletesen megnyitotta, majd a szakadó eső miatt bent, az épület vesztibüljében mondott beszédében ismertette a fürdőépítés történetét. Elismeréssel nyilatkozott a képviselőtestületről, amelynek elhatározása lehetővé tette, hogy a fürdő nem az eredetileg tervezett szerény és szűk keretek között, de a jövőt is tekintetbe vevő arányokban és kivitelben készülhessen el. Elismeréssel adózott Hegedűs és Böhm műépítészeknek, akik sok szeretettel, folytonos simítgatással és javítgatással az épités nehéz, művészi feladatát elvégezték s munkatársaiknak, akik ebben segítették őket. Végül azt kívánta, hogy szolgáljon ez az intézmény a város közönségének javára és jólétére s Isten áldását kérte a fürdő jövőjére. A közönség harsányan éljenezte a polgármestert és Hegedűs építőművészt, majd az építészek vezetése mellett megindult a fürdő megtekintése. Az előcsarnok az átadás után nem sokkal. Forrás: Böhm és Hegedűs: Fürdők és szállodák, Magyar Építőművészet XXVIII. évf. (1928), 1. szám.Ovális fürdőmedence. Forrás: Böhm és Hegedűs: Fürdők és szállodák, Magyar Építőművészet XXVIII. évf. (1928), 1. szám.

A közönség őszinte csodálattal látta feltárulni maga előtt a csabai fürdőt: a három medencéből álló közös gőzfürdőt, melynek medencéi közül legnagyobb a langyos medence, mintegy 60 ember kényelmes befogadására szolgál. Belépés előtt pompás előfürdők és zuhanyzók fogadják az embert. Fürdés után 22 nagyszerű hencser puha teveszőr takaróval szolgálta a fürdőzők pihenését, az enni- és innivalóról meleg és hideg büfé gondoskodott. Török borbélymester személyzetével gondoskodott a szépítésről, mellette pedig a masszőrök és tyúkszemvágók gondoskodtak a testápolásról. A gőzfürdő mellett pompásan berendezett iszapfürdő nyílt a reumások számára, pöstyéni és kolopi rádiumos iszappal. Ezeken kívül forró légkamra, gőzkamra, meleg- és hideg tusok várták a vendégeket. Az épület jobb szárnyában kaptak helyet a kádfürdők, 6 első- és 6 másodosztályú káddal, mindegyik fülkében nagyszerű hencserekkel. A gőzfürdő látogatóinak összesen 82 kabin állt rendelkezésére. Az emeleten foglalt helyet a vízgyógyintézet, szénsavas és oxigénes fürdőkkel, orvosi rendelőszoba, és laboratórium.