Az újjátelepült Csaba történetében a legnagyobb csapást az 1831. évi kolerajárvány jelentette. A súlyos hasmenéssel és hányással járó, gyors kiszáradáshoz vezető betegség először Csongrád vármegye, majd Debrecen felől is fenyegette Békés megyét. Bár a megyehatáron kordont húztak, a járvány elérte Csabát is, ahova Haan Lajos szerint Hrabovszki Pál vitte be Pestről a betegséget. A járvány első jeleire a templomokat és az iskolákat is bezárták. A csabai kolerabizottság jegyzőkönyve szerint a kolera július 25-én jelent meg Csabán, és először az alsó tizedben kezdett terjedni. A betegség eleinte főként a gyerekeket és az időseket ragadta el, később már nem válogatott. Az alsó városrészt megpróbálták elszigetelni, de a nép áttörte a kordont, hogy a templomba juthasson, miután az volt az egyetlen reménységük a bajban. A templomok zárva tartását, a szertartás nélküli temetéseket is nehezen tűrték, ezért enyhítettek a szigoron: a templomokat nyitva tartották, de istentiszteletet továbbra sem tarthattak. Ennek ellenére mind a katolikusok, mind az evangélikusok kényszerítették papjaikat, hogy misét, illetve istentiszteletet tartsanak. A rendelet külön koleratemető létesítését írta elő, azonban a csabaiak nem tűrték, hogy elhunyt szeretteik ne megszentelt földben nyugodjanak. Ezért a meglévő temetőkbe temettek, de elkülönített területen, és a temetési helyek fölött magas halmokat emeltek. A kígyósi út mellett egy, a mai kórház területén hat (Haan szerint húsz) domb létesült. Augusztus elején naponta száz körüli beteg hunyt el, majd a hónap közepén mérséklődni kezdett a halottak száma. A szeptember elejéig tartó járványban összesen 2019-en haltak meg kolerában Csabán, vagyis a várost szó szerint megtizedelte a járvány. A sírdombok fölé márvány emlékoszlopot állítottak.
A koleraoszlop Haan Lajos rajzán 1858-ban
A járványban elhunytak emlékére állított oszlop négy oldalán a következő feliratok olvashatók: a két szélesebbik oldalon „Örök emlékezetül tétették az elöljárók”, illetve „Két ezer csabai nyugszik itt ez emlék tövébe, a kiket az epe mirigy dühösködő mérgébe ött hetek le folyta alatt kedvesseikről el ragadt.”, a két keskeny oldalon „Kezdődött júl. 25kén végződött sept. 6án az 1831ik esz. 306 rom. katholicu 1651 ágost. valásbeliek 51 nem egyes. ó hitűek 11 israelitok”, valamint „W cholere nemoci dwě tisje Čabanú za pět týdnů padlých ležj tauto u Panu Aby i potomci gjch pamatku ctili Predstavenj obce slúp ten postavili.” A szlovák feliratot Haan szerint Kollár János szlovák származású evangélikus lelkész, költő, a magyart pedig Omaszta Zsigmond, volt megyei fizetéses táblabíró készítette. A dombokat az utókor 1890 körül elplaníroztatta, és nem maradt egyéb, mint egy újonnan emelt kisebb domb a ligetben, amelyen a koleraoszlop áll.
A koleraoszlop 1968-ban. Forrás: Békés Megyei Népújság, 23. évf., 285. sz., 1968. dec. 5.
A koleraoszlop 1976-ban Biró József felvételén. Forrás: Békéscsabai útikalauz, Békéscsabai Városi Tanács, Békéscsaba, 1976.
A koleraoszlop 2013-ban
A koleraoszlop 2015-ben
A koleraoszlop 2017-ben
A jaminai szőlőkben is állítottak emléket az ott eltemetetteknek. A Munkácsy Mihály Múzeumban őrzött eredeti emlékkő mását 2006. szeptember 6-án állították fel, felirata: „A szüllőkben és tanyákan lakozókból az 1831ik esztendőben dühösködött cholerában megholtaknak emléke.”
A jaminai szőlőben állított emlékkő 1950-ben, Szekerka János felvételén. Forrás: Munkácsy Mihály Múzeum Történeti dokumentáció gyűjteménye, 90.1.895
Az eredeti emlékkő mása
Felhasznált irodalom:
[1] Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei, Békéscsaba, 1981.
[2] Erdmann Gyula: Csaba társadalma, gazdagsága és önkormányzata 1772–1848, Jankovich B. Dénes, Erdmann Gyula: Békéscsaba története I., Békéscsaba, 1991.
[3] Fábry Károly: A csabai nagy árvíz és egyebek, Körösvidék, Békéscsaba, 1923.
[4] Haan Lajos: Békés‐csaba. A város története a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig, Békéscsaba, 1991.
