Baross u. 3.

Breznyik János, a selmecbányai gimnázium egykori tanára (később igazgatója), akit a szabadságharc után hivatalától megfosztottak, 1855-ben Békéscsabán magánalgimnáziumot nyitott, amely az evangélikus egyház felügyelete mellett működött. Az iskola első igazgatója Mokry Sámuel, a híres búzanemesítő volt, aki 180 ezer koronás vagyonát egy Békéscsabán létesítendő protestáns egyetem alapítására hagyományozta. Az iskola kimagasló igazgatója volt Horváth János, aki 1865-től három évtizeden át vezette a gimnáziumot.Az egykori algimnázium épülete napjainkban

A gimnáziumnak az első időkben számos nehézséggel kellett szembenéznie: a rendelkezésre álló források igen szűkek voltak, a tanári állásokat nagyon nehéz volt betölteni. A gimnázium első épülete egy földszintes, nádfedeles kis ház volt a mai Baross utcában, amely ugyan nem felelt meg az igényeknek, azonban nem volt pénz jobb épülete emelésére. A kis kétablakos hivatalszoba mellett, amely könyvtárul s részben szertárul is szolgált, állt az ugyancsak kétablakos negyedik osztály, egyszersmind ásványtár is. Ezután a pedellus apró szobája. Mindkettőbe a pedellus konyhájából volt a benyitó s ugyanonnan be lehetett jutni a második osztályba is. A második osztállyal szomszédos volt a harmadik, egyúttal kémiaszertár is. A város és a városiak lehetőségeik szerint támogatták a gimnáziumot, mindez azonban csak részben volt elegendő, a szűkös és egészségtelen életviszonyok miatt a minisztérium első fokú intésben részesítette az egyházat mint fenntartót. Az iskola próbálkozott szorult helyzetén tandíjemeléssel javítani, ám ez a tanulók számbeli megcsappanását okozta. A minisztériumhoz írt kérelmeket is sorban elutasították.A gimnázium első, földszintes épületeA mai Baross utca képe az egykori gimnáziumépülettel (2) a Kistemplom tornyából az 1860-as évek végén

A megoldást jelentő épület terveinek elkészítésével Sztraka Ernő városi mérnököt bízták meg. A terv szerint a gimnázium felépítése 21000 forintba került volna. Mivel a presbitérium nem segített, és a kért állami segélyt sem kapták meg, a szűkös anyagi helyzet miatt az iskolabizottság abban állapodott meg, hogy a tervrajznak csak egy részét építi meg, s kijavítják a régi épületet. Felhívással fordultak az algimnázium pártfogóihoz, hogy adományokkal járuljanak hozzá az építkezéshez. 1886-ban elkészült a részben új, részben célszerűbbé átalakított helyiségekkel rendelkező iskola. Az új épület emeletén kapott helyet a tanulói könyvtár és a rajzterem, a földszinten egy szertár, egy könyvtári és egy hivatali szoba. A régi épületben három tanterem és egy házfelügyelői lakást alakítottak ki. 1888–89-ben ismét állami segélyért folyamodtak, de nemhogy rendszeres, még az egyszeri segély iránti kérelmüket sem teljesítették. Így 1890-ben újabb megintés következett a régi épületben lévő tanhelyiségek állapota miatt. Egy harmadik megintés az iskola bezárását eredményezhette volna.  Az építkezést 1891 tavaszára tervezték, s a munkák elvégzéséhez szükséges 15000 forintot nagyrészt kölcsönökből kívánták előteremteni. Ajánlatok is érkeztek, mégis meghiúsult a terv, a békéscsabai Népbank bukása miatt. Ilyen körülmények között nem merték vállalni a kölcsönfelvétellel járó kockázatot. Nem volt más megoldás a harmadik megintés elkerülésére, mint a halasztáskérés az 1891-92-es tanév végéig. A halasztást megkapták. Az 1891. augusztus 3-i képviselő-testületi gyűlésen megszavazták az évi 2500 forintos segélyt és díjmentesen átengedték az iskola északi oldalán fekvő, építkezéshez még szükséges 36 négyszögöl területet. Sztraka Ernő elkészítette az épület módosított terveit. A kivitelezésre meghirdetett pályázatot Hrabovszky János és fia Mátyás társvállalkozók nyerték, akik vállalták, hogy az épületet teljesen kész állapotban 1892. augusztus 15-én átadják. Az építkezés szépen haladt, szerencsére sok segítő kéz akadt a városban. Az iskolabizottság is jól gazdálkodott, s ezáltal az alaptőke nem apadt. 1893. november 8-án a Vallás- és Közoktatási Minisztérium nyilatkozata szerint a kész épület "egy algimnázium szerényebb igényeihez képest elfogadható." A szertárak szemléltetőanyaggal való megtöltése is nagyrészt az adakozóknak köszönhető. A lakosság részéről mutatkozó rokonszenv és támogatás egyben bizonyítéka volt, hogy a közösség nagyra becsülte az intézetben folyó munkát, s kívánta további fejlesztését. Ez az épület azonban csak az algimnázium működéséhez biztosította a feltételeket.

Miután pénzügyi okok miatt az algimnázium léte is veszélyeztetve volt, mert nem mindig tudott megfelelni a minisztériumi előírásoknak, érlelődött a gondolat, hogy a gimnáziumot főgimnáziummá kell fejleszteni. Békéscsaba dinamikus fejlődése, gyors népességnövekedése, gazdagodása mindenképpen indokolttá tette ezt a lépést. Az átszervezés 1895-re került napirendre. A község polgárságának kérését végül 1895-ben Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter teljesítette Zsilinszky Mihály államtitkár hathatós közreműködése mellett. Ez a döntés ugyanakkor szükségessé tette egy új, a nyolcosztályos gimnázium tanulólétszámát befogadni képes épület megépítését. A nemrég elkészült szűkös épület nem volt elég a nyolc osztály befogadására, ezért szükségessé vált egy teljesen új épület felhúzása. Ez végül széleskörű összefogással sikerült is: 1899-ben felépült a gimnázium új épülete Alpár Ignác tervei alapján. Az iskola a XX. század elején. Forrás: SATRAFA Békéscsaba című albuma az IndafotónAz iskola és környezete a Kistemplom tornyából 1900-ban

 A gimnázium új épületbe költözésével megüresedett épületet a város az iparostanonc-iskola rendelkezésére bocsátotta, amelynek osztályai korábban az elemi iskolákban szétszórva voltak elhelyezve. Bár már 1850 körül rendeletek kötelezték a mestereket arra, hogy amennyiben lakóhelyeiken vasárnapi és rajziskolák fennállanak, azokba tanulóikat szorgalmasan eljáratni tartoznak. Ezek a rendeletek azonban nem voltak megfelelően hatékonyak: részben a zavaros idők, valamint az abszolút uralom minden intézkedése iránt mutatkozó ellenszenv, részben anyagi eszközök hiánya miatt nem valósultak meg. Az iparostanoncok oktatása 1874-ben vált rendszeressé, amikor a város az 1872-ik évi ipartörvény rendelkezéseinek megfelelően az iparostanoncok számára egy magyar iskolát állított fel, amelybe a tanoncok heti 5 órán át jártak, hogy ott ismételjék és pótolják az elemi iskolában szerzett ismereteiket. Ennek az iskolának a tantervébe a rajzoktatás is fel volt véve. Az iskola vezetésével, melybe az első évben 70 tanuló iratkozott be, Simkó István katolikus tanítót bízta meg a község. A tanoncok hetenként két napon, szombaton és vasárnap, később vasárnap és hétfőn jártak iskolába. Az ipartársulatok ellenszenvvel fogadták az iskolát, mivel az tanulóikat hetenként kétszer elvonta a műhelytől, ezért igyekeztek az iskolába járás idejét csökkenteni. Az iskolának megfelelő tankönyve sem volt, és a nagy létszám is nehezítette a munkát, ezért 1875-ben Gécs János evangélikus tanító vezetésével egy második osztályt indítottak. Az 1884-es ipartörvény már szigorúan szabályozta az iparostanonc-oktatást: az iparostanonc-iskolák felállítását a községek feladatává tette; az iskola látogatását szigorúan megkövetelte, elrendelvén, hogy minden tanonc mindaddig, míg tanítási ideje a mesternél tart, köteles a megfelelő iparostanonc-iskolába járni. Kimondta, hogy az iparostanonc-iskola 3 éves tanfolyamú legyen s a tanítási időt heti 7 órában állapította meg olyformán. hogy a rajzra, mint főtantárgyra heti 3, az olvasás, fogalmazás és közhasznú ismeretekre heti 2 s a számtan és mértanra szintén heti 2 óra fordítandó s vasárnap a hit és erkölcstan is tanítható. Az új ipartörvény rendelkezéseinek megfelelően átszervezett iparostanonciskola 1884-ben három osztállyal, egy előkészítő, egy első és egy másodikkal s összesen 232 tanulóval nyílt meg. Az iskola igazgatója s egyszersmind egyik tanerője Simkó István lett s kivüle még Németh Lajos és Tyehlár Károly tanítottak. Ettől kezdve évről évre rohamosan növekedett az iparostanulók száma s már 1886-ban megnyílt a harmadik, 1888-ban egy rajzpótló, 1889-ben pedig két építő ipari osztály. 1901-ben kapott az iskola új, állandó otthont a Baross utcai egykori gimnáziumépületben, ami lehetővé tette az iskola intenzívebb fejlesztését, szakirányúvá alakítását. 1901-ben fa- és ruhaipari, 1906-ban fém- és bőripari szakcsoport indult, melyekben a magasabb osztályok tanulói gyakorló iparosok vezetése mellett tanulták a szakrajzot s az ipari technológiát s ezeken kívül szaktárgyaik még a könyvviteltan, az üzleti levelezés és ipari számvetés.

Az iskola kibővítésének tervrajza 1927-ből. Forrás: Bcs. Iparostanonc iskola tervrajza MNL BéML V. 76 a. 20/1927. II. 1., Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Az eredeti szárny egy 1927-es bővítési terv rajzán. Forrás: Bcs. Iparostanonc iskola tervrajza MNL BéML V. 76 a. 20/1927. II. 1., Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

1927-ben az iparostanonc-iskola épületét Áchim Mihály tervei szerint új, emeletes szárnnyal, két tanteremmel, egy irodával s egy szertárral bővítették s az egész épületet 45 ezer pengő költséggel, alaposan felújították. Az új szárny homlokzata a régi épületével megegyező kialakítású.  Az épület az 1927-es bővítés utánEszperantó-tanfolyam résztvevői az iparosiskola udvarán, 1930. Forrás: Osztrák Nemzeti Könyvtár, ÖNB 252 B

Az iskola 1951-ben. Forrás: Horler Miklós: Békéscsaba városképi és műemléki vizsgálata, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1951, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ tervtára

Az iskola udvara 1951-ben. Forrás: Horler Miklós: Békéscsaba városképi és műemléki vizsgálata, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1951, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ tervtáraAz iskola 1955 körül. Forrás: Hungaricana képeslapok

Az iskola udvara 1961-ben. Forrás: Országos Műemléki Felügyelőség műemlék jellegű épületek vizsgálata, 1961, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ tervtára

Az épület a háború után is az iparos tanulók képzését szolgálta, 1971-től 635. sz. Kulich Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézet, majd 1991-től 635. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola néven. A hatvanas években új, lapostetős szárny épült az iskola Szeberényi tér felé eső oldalán, a műemlék jellegű egészségház (az egykori Aranysas gyógyszertár) helyén.Az új szárnnyal bővült iskola a Kistemplom tornyából az 1960-as évekbenAz új szárnnyal bővült szakmunkásképző iskola

Az iskola 1996-ban Kós Károly nevét vette fel. 2012-ben a szakképző iskola az egykori 10. Számú Általános Iskola épületébe költözött, a Baross utcai egykori algimnázium épülete pedig újra az evangélikus egyházhoz került, és jelenleg az evangélikus általános iskolának ad otthont.Az iskola főhomlokzata napjainkbanA főhomlokzat részleteMellékhomlokzatUdvari homlokzatAz 1927-ben épült szárny mellékhomlokzataAz iskola folyosójaAz iskola a Kistemplom tornyából 2014-ben

A mai épület telke két telek egyesítésével keletkezett. A szép arányú, a Baross utca felől tíz-, a mellékhomlokzaton kilenctengelyes homlokzatú épületrész nyugodt hatású, tömegét csak a homlokzatok egyenletes ablakritmusa tagolja. A földszinti ablakok egyszerű szalagkeretezésűek, szemöldökükön zárókő tagozattal, a könyöklőpárkányon ülő emeletiek tagozott keretezésűek, felettük architrávval és szemöldökpárkánnyal, a mellvédmezőkben mélyített tükrökkel. Ez a felfelé fokozódó hangsúly karcsúsítja, könnyeddé, szinte légies hatásúvá teszi a sűrű fásítással sajnos eléggé eltakart homlokzatokat. Az L alakú épület Eötvös utca felé nyíló udvari homlokzatán dór pillérekkel tagolt kosáríves árkádsor található.

Az épület ma csak helyi védelem alatt áll, noha az 1951-ben született városképi és műemléki vizsgálat [2] szerint műemlék jellegű besorolást kapott. Az iskolát néhány évvel ezelőtt újították fel, azonban több részlete már javításra szorul.

Felhasznált irodalom:
[1] Az Andrássy Gyula Gimnázium története
[2] Horler Miklós: Békéscsaba városképi és műemléki vizsgálata, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1951.
[3] Korniss Géza (szerk.): Békéscsaba. Történelmi és kulturális és monográfia, Körösvidék, Békéscsaba, 1930.
[4] Kiss István: Békéscsaba Megyei Jogú Város építészeti örökségvédelmi hatástanulmánya, Szeged, 2005.