Kiss Ernő utca - Teleki utca sarka

Békéscsaba első nyilvános fürdője 1861-ben nyílt meg a ligetben, ezt a fürdőt azonban az 1888-as árvíz után használaton kívül helyezték. Valkó Sámuel bádogos Vasút utcai házában berendezett egy 1-2 kádas zuhanyfürdőt, azonban a tisztálkodási szándékot itt egy órával előre be kellett jelenteni, hogy befűtsenek és vizet melegítsenek. A tarthatatlan helyzetet Francsek István oldotta meg, aki a mai Kiss Ernő és Teleki utcák sarkán a volt Broszmann-féle házat – amelyben akkor Szentgyörgyi László fináncbiztos lakott és finánckaszárnyaként is szolgált – hozzátoldásokkal gőz- és kádfürdővé alakította Hőgye Antal építőmester tervei alapján. Az építkezéshez a város százezer téglával járult hozzá, és megengedték, hogy a Kossuth téri artézi kút medencéjéből a felesleges vizet a fürdőbe vezessék. A Francsek-féle gőzfürdő

Az új fürdő 1893. október 14-én nyílt meg, a megnyitásról értesítő hirdetés szerint Francsek, felhasználva a modern haladás minden eszközét, olyan fürdőt épített, mely minden igényt kielégít, hideg és meleg fürdők, masszázs és villanyozás álltak a közönség rendelkezésére. Az árakat is úgy szabta meg, hogy a közönséget ez ne tarthassa vissza az egészségének oly föltétlenül szükséges fürdőzéstől. A gyógyfürdő hamar jelentős látogatottságra tett szert.Körös-parti részlet a Francsek-gőzfürdővel

1897-ben Francsek változtatásokat hajtott végre: a Békésmegyei Közlönyben megjelent hirdetésből megtudhatjuk, hogy a gyógyhatású artézi gőz- és majolika-kádfürdőtelepet a téli idényre légfűtéssel látta el, mely intézkedés folytán a fokozatos lehűlés lehetősége által a meghűlés teljesen ki lett zárva. A kizárólag alkalmazásban levő kénes, vastartalmú artézi víz, amíg egyfelől a gyógyulást keresőknek a fürdőorvos pontos és éber felügyelete mellett egészségüket visszaadja, (amiről máris számtalan elismerő nyilatkozat született), addig másfelől a test üdeségét és ruganyosságát fenntartani kívánó fürdőközönség a fürdő szakszerű és elegáns berendezése mellett a legnagyobb kényelmet és szórakozást találja, úgy, hogy a fürdőből mindenki a legkellemesebb benyomásokkal távozik. A korábbi cementezett fürdőkádakat, nem kímélve a tetemes költséget, díszes majolikamedencékké alakíttatta át, akként, hogy azok a legkényesebb ízlést is kielégítették. Ezen új majolika fürdőmedencéket 1897. november 15-én adták át a közhasználatnak ugyanazon mérsékelt árakon, mint a korábbi kádfürdőket: kétmedencés kádfürdő ára 60 korona, egymedencés 40 korona. Ezek reggeltől estig a közönség rendelkezésére álltak. A gőzosztályban délelőtt férfiak, délután nők fürödhettek; hétfőn, szerdán, pénteken a zónafürdés 40 koronába, más napokon 60 koronába került.

1902-ben újabb tíz évre átengedték az artézi kút vizét a fürdő részére. Réthy Béla azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a fürdő nem felel meg a tisztasági követelményeknek. A Francsek István által feladott hirdetésekkel szemben a valóságban alighanem más szempontból se elégített ki minden igényt a fürdő, különösen ahogy telt az idő: a fürdő kopott, romlott, javításra szorult, és a saját artézi kút fúrása sem járt sikerrel. A Békésmegyei Közlöny hasábjain gyakran találkozhatunk ironikus, tréfás megjegyzésekkel a "világhírűnek", "csodálatos hatásúnak" nevezett fürdővel kapcsolatban: többek között azt is olvashatjuk, hogy felesleges Tusnádfürdőre vagy Karlsbadba utazni, hiszen az ott elérhető szolgáltatásokhoz sokkal olcsóbban hozzá lehet jutni Francsek fürdőjében, ahova messze földről – még Jaminából is – érkeznek látogatók. Egy 1906-os álhír szerint Johnson amerikai dollárkirály hat hétre Csabára látogatott és a fürdőben bérletet váltott. Egy 1920-ból származó visszaemlékezés szerint a gőzfürdő primitív berendezésű volt, egyetlen dísze egy emléktábla volt. Az egészségre azonban kétségtelenül volt hatása: sokszor megesett, hogy aki egészségesen érkezett, betegen hagyta el a fürdőt. Téli időben történt olyan eset is, hogy a gépész szombat éjjeli lumpolása folytán vasárnap reggel egyszerűen nem lehetett fürödni. A cikk arról is panaszkodik, hogy amikor valaki kijött a meleg medencéből, akkor három jégvermen kellett keresztül mennie, amíg a pihenőbe érkezett, és számtalanszor megtörtént, hogy a kiszolgálás késlekedése miatt ott kellett állni a jégverem ajtajában teljesen öltözetlenül. Ennek is elmaradhatatlan volt a hatása, úgyannyira, hogy ha valaki annak idején arról panaszkodott, hogy meg van hűlve, akkor mindenki tudta, hogy az a bizonyos valaki fürdeni volt. Az egykori fürdőépület 2007-ben

A jóindulatú tréfálkozás és a sok hiba ellenére a fürdő alapvetően jó volt (a városban mindenképp a legjobb, hiszen ez volt az egyetlen), és nagy népszerűségnek örvendett egészen 1917-ig. Ekkor Kiss László főszolgabíró az új közigazgatási rendnek megfelelően utasította Francsek Istvánt, hogy különböző átalakításokat hajtson végre, szűrje a vizet, szép új lepedőket, törölközőket adjon, különben 15 nap múlva bezárja a fürdőt. Az öreg Pista bácsi, akit már amúgy is bosszantott a sok elégedetlenkedés, felfortyant, és nem várta meg, míg bezárják a fürdőjét, hanem bezárta maga: ha a főszolgabíró jobbat akar, építsen helyette jobbat és abban parancsolgasson. Az elégedetlenkedők ekkor kaptak észbe, hogy a régi fürdő még mindig jobb volt, mint a semmi, ekkor azonban már késő volt: bár a következő években több terv is született új fürdő építésére, a város hosszú évekig fürdő nélkül maradt, állandó céltáblájává válva a megyei és fővárosi lapok élcelődésének.

Az egykori fürdő 2014-ben

A régi fürdőépület – jelentősen átalakítva – ma is áll. A fürdőt egykor olyan impozánssá tevő díszes torony és a sarki íves attikafal már nincs meg, csak az épület tömege, a lekerekített sarok emlékeztet a ház egykori külsejére. A mai formájában is szép, várostörténeti jelentőségű épület jelenleg nem áll védelem alatt, szerencsére ennek ellenére is jó az állapota.

Felhasznált irodalom:
[1] Gécs Béla: 107 éve indult, majd negyedszázadig szolgált a csabai gőz gyógyfürdő, Békéscsaba anno..., Csabai Mérleg, X. évf. 20. szám, 2000. november 9.
[2] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat, Békéscsaba, 193x.
[3] Fábry Károly: Csabai élet, Baltha János nyomdája, Mezőberény, 1924.
[4] Békésmegyei Közlöny 1893–1920.