Csabai házak

Békéscsaba műemlékei, nevezetes épületei

Címkék

Áchim Mihály (5) Ádám Gusztáv (24) Alpár Ignác (3) Andrássy út (26) Árpád sor (3) art deco (4) átalakított épületek (44) Bajza utca (1) bankok (4) Bankó András (1) Bányai András (6) Baross utca (5) Bartók Béla út (3) Bedő Pál (2) Békéscsaba legszebb épületei (2) Békési út (2) Belanka Mihály (3) Berényi út (3) bérházak (6) Czigler Antal (3) Czigler Győző (2) Deák utca (5) Dózsa György út (2) elpusztult épületek (37) emlékművek (3) fel nem épült épületek (24) Filipinyi Sámuel (1) fürdők (3) Fürjes (1) Gerla (2) gyógyszertárak (2) Gyulai út (5) Halmay Andor (1) Hegedős Károly (2) helyi védelem (50) hidak (4) Hubert József (1) Hunyadi tér (3) ipari épületek (11) iparostanonc-iskola (1) Irányi utca (6) iskolák (19) Jamina (8) járásbíróság (1) játék (5) Jiraszek Lajos (1) Jókai utca (1) József Attila utca (2) Kalin Ferenc (2) kápolnák (1) Kármán Aladár (1) kastélyok és kúriák (9) Kazinczy utca (1) Kiss Ernő utca (2) Kis Tabán utca (1) kórház (8) Kórház utca (4) Körös part (14) Kossuth tér (8) középkor (3) kutak (2) laktanya (4) Lázár utca (3) liget (4) Lipták János (5) Luther utca (8) Madách utca (1) malmok (5) Mende Valér (1) Michnay Sándor (4) mozik (2) műemlékek (33) Munkácsy Mihály (2) Munkácsy utca (3) Münnich Aladár (2) múzeumok (5) népi építészet (21) Orbán Ferenc (1) Orosházi út (1) óvodák (2) podsztyenás házak (18) polgárházak (22) posta (2) Quittner Ervin (3) Rerrich Béla (1) Siedek Viktor (1) Szabadság tér (13) szállodák és vendéglők (8) Szarvasi út (2) szavazás (1) Szeberényi tér (10) szecesszió (11) Széchenyi utca (1) Szent István tér (15) Szlavitsek és Kondorosy (1) szobrok (5) Sztraka Ernő (13) templomok (16) Tevan Rezső (3) Tompa utca (1) vasúti épületek (11) villák (9) Wagner József (4) Ybl Miklós (3) Zamecsnik Sándor (3) Címkefelhő

Selyemfonoda – Merkur – Pamutszövő

2015.12.10. 17:34 - csabaihazak

Címkék: ipari épületek helyi védelem Békési út Kalin Ferenc

Békési út 46–48.

A csabai selyemgyártás hosszú múltra tekinthet vissza: már az első magyar újság, a Magyar Hírmondó 1792. évi egyik száma is beszámol a csabai selyemgubó-tenyésztés  elterjedéséről, a csabai "selyemfabrikáról", amely a mai Petőfi liget környékén működött, azonban 1823 körül megszűnt. A selyemhernyó-tenyésztés a XIX. század utolsó évtizedeiben újra felvirágzott. Békéscsabán 1895-ben Bezerédj Pál országos selyemtenyésztési biztos javaslatot tett selyembeváltó állomás létesítésére. A tanács a sörház épületét vagy a nagyszik mellett lévő portákat ajánlotta fel a célra. Az épület Kalin mérnök tervei alapján 1897 tavaszán épült fel.

A folyton fejlődő selyemtenyésztós hozta magával azt a másik kívánságot is, hogy a beváltóhivatalt selyemfonodával egészítsék ki. A vármegye főispánja, Lukács György dr., felkarolta a csabai selyemfonoda ügyét, és átiratot intézett az országos selyemtenyésztési felügyelőséghez. A felügyelőség nem utasította el Csaba kérelmét, de a fonoda létesítését csak akkorra ígérte, ha két másik (Lugoson és Mohácson) elkészül és feltételül szabták, hogy a város is segéllyel járuljon hozzá a fonoda építéséhez.selyemfonoda.jpgA selyemfonoda 1910 körül

Hamarosan a városba érkezett Stein György, a magyarországi selyemfonodák igazgatója, hogy megvizsgálja a fonoda céljára szánt területet, valamint hogy a víz alkalmas-e a selyemfonásra. A következő év elején pedig egy öttagú csabai küldöttség indult tanulmányútra Szekszárdra, a magyar selyemtenyésztés központjába. 1905 nyarán újabb előrelépés történt: megkeresés érkezett a városhoz a selyemtenyésztés országos főfelügyelőségétől, amelyben tudatták a várossal, hogy hajlandóak a selyemfonodát felépíteni, ha Csaba elegendő munkaerőt tud biztosítani. A város ezután felhívást tett közzé, a selyemgyárban dolgozni kívánó nők részére, amelyre 600 munkásleány jelentkezett. A kedvező ígéretet követően a képviselő-testület arról döntött, hogy az Élővíz-csatorna mellett a felvégi részen megfelelő területet bocsát ingyenesen a fonoda céljára és ugyanezen célra megszavazott 120 ezer koronát, azzal a föltétellel, hogy annak három százalékát, mint az évi annuitás kamatját évenként visszatériti az állam. A kijelölt területet azonban Bezerédj selyemtenyésztési országos felügyelő alkalmatlannak találta, ezért a felügyelőség Stein Géza selyemtenyésztési országos főfelügyelő igazgatót és Kalin kir. főmérnököt küldte Csabára a fonoda végleges helyének meghatározására. A város három budapesti pénzintézetet kért fel, hogy a 120 ezer koronás kölcsön feltételeire ajánlatot tegyenek, ezek azonban olyan kedvezőtlenek voltak, hogy a képviselők a kölcsön elhalasztása mellett döntöttek. A selyemfonoda építését illetően nem volt teljes az egyetértés a város vezetőségében: például Áchim L. András újra a haladás ellen szólalt fel, kijelentvén, hogy nincs szükség a gyárra.

Stein János, a selyemfonodák országos igazgatója és Kalin Ferenc műszaki főmérnök 1906 júliusában érkeztek Csabára, és az elöljáróság tagjainak jelenlétében megtekintették a község által a gyártelep céljára ingyenesen felajánlott háromholdnyi telket, mely a villanyteleppel szemben, a Békési út jobb oldalán fekszik. A kiküldöttek alkalmasnak találták a helyet, s azt a gyártelep céljára véglegesen megállapították, majd nem sokkal később kiírták az árlejtést a gyár építésére. Ekkor újabb nehézség merült fel: a földművelésügyi miniszter a Békés megyei munkássztrájkok miatt veszélyeztetettnek látta a selyemgyár működését, így felmerült, hogy mégsem Csabán épül fel a gyár, amelyre pedig olyan nagy szüksége lett volna a városnak. Makó kérvénnyel fordult a minisztériumhoz, hogy ők kapják meg a gyárat, végül 1907 tavaszán dőlt el, hogy az eredeti terveknek megfelelően Békéscsabán épül a fonoda. A selyemfonodát 1907 tavaszán kezdték építeni Kalin Ferenc mérnök tervei alapján. A selyemfonó építésének szakszerű menetére Pöppel Gyula, a királyi államépítészeti hivatal egyik mérnöke felügyelt. Októberre már elkészültek a falak és a vakolást végezték, 1908 tavaszára a kőművesmunkák teljesen befejeződtek. 1909 augusztusában megérkezett az ideiglenes engedély a szennyvízelvezető csatornára, ezt követően hamarosan megkezdhette működését a gyár.selyemfonoda1.jpgA selyemfonoda az 1910-es években

A főépület hatalmas, mintegy 150 méter hosszú, tágas, világos emeleti helyiségében volt a tulajdonképpeni munkaterem, ahol az Olaszországból érkezett, boszorkányos szerkezetű gépek működtek. 128 gépével a csabai selyemfonógyár volt az egyik legnagyobbb az országban, nagyobb volt még a szekszárdinál is, amely a magyarországi selyemtenyésztés központjának számított. Minden egyes gép három részből állt. Első rész a főzőgép, amelynek folyton mozgó gyökérseprője a gőzön főzött és már előzetesen megfojtott gubókon a főselyemszálat megkereste. Mikor megtalálták a főselyemszálat, mely által az egész gubót le lehetett gombolyitani, áttették a megfőtt gubókat a szemben álló fonógépbe, ahol egy készülék öt alig látható selyemszálat egy vastagabb szállá font össze. E vastagabb selyemszálakat aztán átvezették az orsókra, mely motringokká csomózta őket. A csomókba szedett selyemszálak ideiglenes felfüggesztésére a világos selyemszoba szolgált, amely – különösen napsütésben – a selyemsárga szín visszfényében gyönyörű látványt nyújtott. selyemgyar_belso_2.jpgA selyemfonoda belső képe

A főzőgép és a fonógép egy-egy lányt foglalkoztatott, az orsókból viszont hármat-négyet is tudott egy lány kezelni. A gépeken kívül a nagyteremben réz- és vascsövek hálózata volt látható. A rézcsövek a tiszta vizet vezették, a vascsövek pedig a szenyvíz elvezetésére szolgáltak. A nagyterem alatt levő üres földszinti helyiség arra szolgált, hogy nyáron állandóan hűvösen tartsa, télen pedig friss levegővel lássa el a nagytermet. A terem végében volt egy kisebb helyiség, ahol a már legombolyított és motringokba csomózott selymet osztályozták. selyemgyar_belso.jpgA selyemfonoda belső képe

A gyár több mint háromszáz munkást foglalkoztatott, akiknek a legnagyobb része természetesen lányokból állt, akik itt egészségesebb körülmények között sokkal nagyobb és könnyebb keresethez juthattak, mint máshol. A leányok könnyűszerrel megkereshettek naponta 1 korona 80 fillért. Ezen kívül különböző kedvezményekben is részesültek: aki például legalább 15 napig nem hiányzott, minden egyes napra 20 fillér fizetési pótlékban részesült. Aki pedig egész éven át bejárt a gyárba mulasztás nélkül, az jutalmul háromhavi fizetését kapta. Az üzem kezdetén tolnai leányokat hozott ide az igazgatóság, hogy azok a csabai leányokat bevezessék a munkába.

A főépület végében foglalt helyett a gépház, a fonógépek hajtását eszközlő gőzgéppel és egy dinamóval. A telepnek ugyanis saját villanyfejlesztő dinamója volt, mely 500 égőt látott el villannyal. Az udvaron volt a hatalmas víztartály háromszoros szűrőkészülékkel, melybe a Körösből szivattyúzták a szükséges vízmennyiséget. A főépület két homlokzatánál tágas erkélyek vannak, amelyekre azonban nem lehetett feljutni: a mérnök ugyanis elfelejtette a tervbe beletervezni a feljárót.unnepseg.jpgÜnnepség a selyemfonodában

1910 májusában Dürr Oszkárt, a selyemfonógyár igazgatóját a földművelésügyi miniszter a tolnai selyemfonógyárhoz helyezte át. Helyébe Raffaele Invernizzi olasz származású igazgató jött, aki fiatalos ambícióval látott a selyemfonógyár, s azzal kapcsolatban a Békés megyei selyemtenyésztés felvirágoztatásához. A fonoda bérlője, Achille Riva volt sanghaji olasz konzul az igazgatón kívül csak néhány olasz munkavezetőnőt alkalmazott, a több száz munkáslány csabai vagy Békés megyei volt. A bérlő és az igazgató az egykorú beszámolók szerint igen népszerűek voltak az alkalmazottak körében humánus gondolkodásmódjuk miatt: a nem túlságosan nehéz munkáért tisztességes fizetést adtak, karácsonykor jutalmat osztottak, elegendő szabadságban részesítették a munkásokat, és időnként mulatságot is rendeztek a számukra. Felmerült az is, hogy a gyárban dolgozók számára munkásnőotthonokat építenek a fonoda közelében. Az 1910-es években a gyár egyévi forgalma elérte a másfél millió koronát. majalis1912.jpgA selyemfonoda majálisa 1912-ben. Forrás: Tolnai Világlapja 12. évf. (1912), 24. szám.

Időnként rémhírek is terjengtek: sztrájkokról, sőt, arról, hogy sok leánynak amputálni kellett az ujját, sőt a karját is, mert vérmérgezést kaptak a gyárban. Valójában csak arról volt szó, hogy sok leány jelentkezett a gyár orvosánál bőrfelpüffenésekkel, bőrlobbal, mely attól származott, hogy a lányok folyton meleg vizben dolgoztak. Még ez a bőrlob is elkerülhető lett volna, ha a lányok betartották volna az utasításokat és munka után belemártották volna kezüket a fertőtlenítő, hűsítő folyadékba, ehelyett azonban azon nedves kézzel, ahogy kivették a forró vízből, szaladtak az utcára. Ilyenkor állt elő a bőrlob, amely azonban nem volt veszedelmes és könnyen lehetett gyógyítani. Az is megtörtént azonban, hogy a lányok ilyen esetekben az orvos helyett inkább valamelyik tudákos nénémasszonyra bízták magukat, aki felvágta a püffenéseket. Ilyen esetben bizony, különösen ha nem tartották tisztán, sebek is támadtak a kézen. 

A gyár üzeme a világháborúban az olasz hadüzenetet követően Invernizzi távozásával jelentősen csökkent, majd a román megszállás idején teljesen megszűnt. A románok az összes gépet, sőt, még az értéktelen beton gépalaptömböket is leszerelték és elvitték. Az elárvult gyár a gubóbeváltó hivatal gondozására maradt, vezetőjének, Fentős Pálnak kérésére Ádám Gusztáv városi mérnök megpróbált közbenjárni a gépek meghagyása érdekében azon indoklással, hogy a gyár a város tulajdonát is képezi, a leszerelést vezető tiszt Ádám Gusztávot és Fentős Pált is becsukással fenyegetve folytatta a leszerelést. A gépek értékesebb réz alkatrészei még Békéscsabán eltűntek. A gépek Lugos állomáson hónapokig hevertek nyitott vagonokban, ahol hosszas keresés után talált rájuk Achille Riva teljesen elhanyagolt állapotban. A huzamos esőzések alatt a vas alkatrészek annyira megáztak és megrozsdásodtak, hogy használhatóságuk nagyon is kétségessé vált. Az antant illetékes hatóságai kötelezték rá a románokat, hogy a rablott gépeket kijavítsák, a használhatatlan alkatrészeket pótolják és haladéktalanul szolgáltassák vissza a gyárnak. merkur1930.jpgA Merkur pamutszövő 1930 körül. Forrás: Békéscsaba. Történeti és kulturális monográfia

Végül a selyemgyár mégsem indult újra. A telepet 1921 elején a  a Magyar Királyi Selyemfonodák Haszonbérlete Rt. vette át teljesen kifosztott állapotban és nagyon megrongált épületekkel. A telepen újból selyemfonodát berendezni selyemtermelő vidékeink elvesztése után többé nem volt indokolt, ezért a részvénytársaság selyemfonoda helyett Merkur néven pamutszövőgyárat létesített, ami annyival is inkább észszerű volt, mert abban az időben az ország pamutszükségletének csak egy csekély része készült még az országban. A szövőgyár berendezése Puskás Lajos igazgató tervei szerint és vezetése mellett történt. Az üzem még 1921. év nyarán megindult. A gyár üzemét 100 szövőszékkel kezdte meg s eleinte len- és pamutszöveteket állított elő, majd kizárólag a pamutra tért át, később pedig az egyre nagyobb tért hódító műselyemszöveteket is felvette gyártási körébe. A gyártmányok kelendősége folytán az üzemet csakhamar bővíteni kellett. 1922-ben 40 új szövőszéket állítottak fel. Nemsokára az épületek is szűknek bizonyultak, ezért 1923-ban egy új, hatalmas, fapallós, földszintes szövőterem épület 100 szövőszékkel, rácsos mennyezettel, egyesített fedéllel, valamint új raktárhelyiségek is épültek. Később az új szövőterem ismét kibővült, így 300 szövőszék volt üzemben és a gyár 250 munkást foglalkoztatott. A gyár a legmodernebb fonalfestő berendezésekkel volt felszerelve, és tökéletesen színtartó árukat állított elő. Gyártmányai között szerepeltek siffonok, molinók, zefirek, kanavászok, tenisz- és sima flanellek, kékbarchendek, piquébarchendek és duplabarchendek, műselyemszövetek, melyek felvették a versenyt bármely hazai vagy külföldi gyártmánnyal.  Az áru legnagyobb részét budapesti nagykereskedők veték át, azonban helybeli nagykereskedők útján Csabán is jelentékeny mennyiség került piacra.merkur1939.jpgA Merkur pamutszövő az 1930-as években. Néhány részlet mára eltűnt az épületekről: többek között az ipartelep szép lerítése és a főépület teraszának korlátja sincs már meg, a sarki épület emeleti teraszát beépítették

A gyár 1932-ben a soroksári textilipari gyár bérletébe ment át, ettől kezdve megszűnt a finom áruk gyártása. A bolyhozót, valamint a festödét leszerelték, és Soroksárra szállították. 1939-ben a III. szövőteremben elhelyezett szövőgépeket a Hridina-féle automata cséveváltó készülékkel cserélték fel. 1944-ben anyaghiány miatt a III. szövödét leállították.

1945 után az üzem egy műszakról kettőre, majd háromra váltott. A háború utáni években a gyár szovjet bérmunkát, majd szovjet és nyugati exportot gyártott. 1948-ban az államosítás után a vállalat a Békéscsabai Pamutszövő nevet vette fel. 1949-ben új kazánház épült beépített stabil kazánnal. Ugyanebben az évben bérelték ki a volt Nigrinyi-villát a Körös-parton napközi otthon céljára, majd egy évvel később a bölcsődét is itt helyezték el. Üzemi konyhát is létesítettek, valamint női és férfi fürdőt. A szövőtermekben különböző típusú nedvesítő és klímaberendezéseket szereltek fel. 1950-ben száraz kikészítőt, nedvesítő-, csiszoló- és hajtógépeket kapott a gyár. Üzemi tűzoltóság alakult megfelelő felszereléssel. Új raktárépület épült, bővítették a segédanyagraktárt. Új transzformátorhálózatot építettek. 1953-ban a felső terem 92 gépét egyes motormeghajtásra szerelték át. Modernizálták a világítást, és orvosi rendelőt rendeztek be. 1953-ban bővítették az írező és a befűző épületét. 1954-ben az üzem vízhálózatát korszerűsítették. pamutszovo_belso.jpgA Pamutszövő belső képe 1960 körül. Forrás: Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtiezede

Az államosítás után a gyár az Alföldi Pamutipar Igazgatóság hatáskörébe tartozott, később a Pamutszövőipari Tröszt, majd 1954-től a Pamutszövőipari Vállalat telephelye, 1963-tól az országos Pamuttextil Művek gyáregysége volt.

1963.jpgA Pamutszövő környéke 1963-ban

A rendszerváltás után sok más gyárhoz hasonlóan a Pamutszövő is bezárt. Napjainkban az egykori selyemfonoda épületei különböző üzleteknek adnak otthont.      2011.jpgAz egykori selyemfonoda 2011-ben        2011_2.jpgA Bezerédj utca felőli melléképület 2011-ben. Itt volt a Pamutszövő üzemi étkezője2011_3.jpgA Békési út felőli melléképület 2011-ben, amely irodáknak, valamint a Pamutszövő orvosi rendelőjének adott otthont.

A kétszintes gyárépület az ipari téglaépítészet szép példája [5]. Az épület külső falai nyerstégla vázas szerkezetűek nyerstégla kitöltőfalakkal. A földszinti ablakok szegmensíves, az emeletiek félköríves záródásúak, mindkét szinten tégla szemöldökkeretezéssel. Az ablakokat a két szintet átfogó pilaszterek választják el egymástól. Az ablakok könyöklőpárkányai téglakonzolokkal gyámolítottak. A homlokzatokat kettős fogsoros nyerstégla főpárkány zárja, a két szintet a pilaszterek által tagolt övpárkány választja el.2014.jpgA selyemfonoda 2014-ben2014_1.jpgA selyemfonoda a Bezerédj utca felől 2014-ben2014_2.jpgA Bezerédj utca felőli melléképület 2014-ben2014_43.jpgA Bezerédj utca felőli melléképület 2014-ben2014_23.jpgA Békési út felőli melléképület 2014-ben. A bájos melléképületeket oda nem illő részletek csúfítják el, és számos kisebb-nagyobb részlete is átalakításon esett át

torony_2014.jpgA torony 2014-ben - jól látható a megsemmisült tetőablak helyebejarat_2014.jpgAz egykori fonodában működő üzlet főbejárata

A város egyik legszebb ipari épületegyüttese ma helyi védelem alatt áll. A főépület már régen megérdemelne egy alapos felújítást, hiszen – bár szerencsére nem üresen áll – számos rész javításra szorulna. Külön kiemelendő a torony, amelynek tetőablakai sajnos már megsemmisültek. Helyre kellene állítani az ablakok eredeti formáját, valamint rendezni kellene az épületegyütteshez méltatlan környezetet: a csöveket, kábeleket, reklámtáblákat, betonkerítéseket. Az oda nem illő részek elbontásával jobb rálátás nyílhatna a hangulatos és értékes gyárépületre. A régi képekkel összevetve számos átalakítást vehetünk észre a melléképületeken – például a sarki épület emeleti teraszát beépítették, ablakait átméretezték, az ablakok könyöklő- és szemöldökpárkányait átalakították, az alattok eredetileg látható kereszt alakú díszítések helyén pedig ma a konvektorok szellőzőrácsai csúfítják az épületet, amely azonban még így, átalakított formában is sokat megőrzött eredeti hanguatából. Reméjük, hogy egyszer lehetőség lesz a teljes helyreállításra, és az egész ipartelep eredeti szépségében lesz látható.2015_2.jpgA Békési út felőli homlokzat 2015-ben2015_torony.jpgAz épület egyik legrosszabb állapotban lévő része, a torony 2015-ben2015_1.jpgA szépséges gyárépületet a Békési út felől eltakarja az elé épült jellegtelen földszintes épület

Felhasznált irodalom:
[1] Békésmegyei Közlöny, 1905–1938.
[2] Körösvidék, 1921–1927.
[3] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat, Békéscsaba.
[4] Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története, Békéscsaba Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Békéscsaba, 1961.
[5] Kiss István: Békéscsaba Megyei Jogú Város építészeti örökségvédelmi hatástanulmánya, Szeged, 2005.
[6] Gécs Béla: Csabai ipartörténet – Selyemfonodától a Fonó Rt.-ig, Békéscsaba anno..., Heti Mérleg IV. évf. (1994), 38. sz., 1994. szeptember 22.

A bejegyzés trackback címe:

https://csabaihazak.blog.hu/api/trackback/id/tr48128702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P_M 2017.07.10. 22:59:42

Molnár Ambrus írja:"1758-ban is mindössze 2 kovács, feltűnően nagy számú, 8 kerékgyártó, 3 csizmadia, 1 kosárfonó, 1 selyemszövő dolgozott a községben " (Békéscsaba története I. 1991. , 517.o.) Eszerint a Selyemfabrikának már egy emberöltőnyi előzménye volt. Feltehetően selyemhernyó-tenyésztésnek is lennie kellett már ekkor. A gyulai Epreskertet 1780-ban létesítették, Szarvason ennél később kezdte ifj. Tessedik Sámuel. Bárcsak kiderülne, ki volt 1758-ban az az egy selyemszövő Csabán.
süti beállítások módosítása