A Reisz és Porjesz-féle Első Csabai Bútorgyár 1893-ban alakult, a cégjegyzékbe 1894. április 7-én vették fel, alapítói Reisz Miksa és Porjesz Mihály voltak. A cég Vasút utcai házában kínálta saját tervezésű és készítésű háló-, ebédlő-, úriszoba- és szalonberendezéseit a legegyszerűbbtől a legfinomabbig. Vállalták teljes lakás- szálloda- és fürdőberendezések készítését és minden műasztalos-, kárpitos- és díszítőmunkát német, francia és olasz reneszánsz, angol és barokk, valamint minden modern stílusban. A cég elegáns kiállítású nagy képes bútoralbumot küldött az érdeklődőknek. A Reisz és Porjesz bútorgyárat kiálllítási éremmel díjazták a millenniumi kiállításon, az 1900. évi párizsi világkiállításon pedig ezüstéremben részesültek.
A Jókai utcai bútorgyár a századfordulón
A Vasút utcai épület a századfordulón
A cég 1898-ban emeletes gyárépületet emelt a Jókai utcában. A földszinten volt az asztalosműhely, az emeleten pedig a kárpitosok dolgoztak. A termékeket a Vasút utcai, széles portálokkal épült raktár- és bemutatótermében kínálták a vásárlóknak, ahol a bútorok stílus szerint voltak elrendezve. Itt volt az iroda is, ahonnan a képfaragó műhelybe lehetett jutni. Az üzemben ekkor már száz munkás dolgozott, az 1897-es adatok szerint száz ebédlő-, 140 hálószoba berendezést készített a gyár, továbbá 400 asztalt, 800 éjjeliszekrényt, 20 fegyvertartót, 500 díványt, 600 szekrényt, 400 íróasztalt és 2000 különféle bútorterméket gyártottak. Az 1901. február 28-áról március 1-re virradó éjjelen a gyár kigyulladt, az épületben minden porrá égett: az anyagkészlet, az egészen és félig kész bútorok, a szerszámok, a rajzok. A falak egy részét is vissza kellett bontani. A tüzet a fűrészporba vagy a gyaluforgácsba esett gyufafej vagy szikra okozhatta. Az üzem novemberre épült újjá, addig ideiglenes műhelyeket alakítottak ki.
A bútorgyár belső tere
Faragó Ödön tervei alapján Reisz és Porjesz műhelyében készült szalonszekrény. Forrás: Magyar Iparművészet 3. évf. 3. sz., 1900. május
1903-ban a cég részvénytársasággá alakult, hamarosan felépült a Magyar Műbútorgyár a laktanyával szemben. Porjesz Mihály ügyvezető igazgató mindkét cég vezetésében súlyos hibákat követett el, Reisz Miksa kilépett a közös cégből és most már csak a saját nevét viselő bútorgyár élén dolgozott tovább. A Reisz Miksa bútorgyár Nagyváradon fióktelepet létesített. Bár a bútorgyár 1924-ben és 1927-ben új műhelytermekkel és modern megmunkáló gépekkel bővült, nehézségekkel is meg kellett küzdenie: 1924-ben 48 munkást kellett elbocsátani a rendelések csökkenése miatt, majd ugyanebben az évben a munkások munkamegtagadása miatt az üzemet egy időre be is szüntették. 1927-ben is sztrájkba léptek a dolgozók, majd hamarosan a bútorgyár csődbe ment.
A bútorgyár épületébe később Weisz István szőnyegszövőgyára költözött. Az átalakítási rajzok szerint a földszint:en kapott helyet a gyapjú lazítását, durvább kifésülését végző farkasológép, a kártolóés a tépő, az emeleten pedig az esztergapad, a cérnázó és a fonó.
Az egykori bútorgyár szőnyegházként 1960 körül. Forrás: Szekeres Béla: Békéscsaba ipari fejlődése s szocialista iparának kialakulása, doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, 1960
A háború után is megmaradt az épület rendeltetése: az 1951-ben alakult Szőnyegszövő Háziipari Termelő Szövetkezet 1954-ben költözött az épületbe. A szövetkezet létszáma 1951 és 1958 között 15-ről 975-re, termelése 1500 m2-ről 22633 m2-re nőtt. A gyártmányok mintegy 75%-ra külföldre került, a torontáli gyapjúszőnyegeket, perzsaszőnyegeket, ringliszőnyegeket 21 államba exportálták. Az egykori bútorgyári épület 1983-ig adott otthont a szőnyegszövőnek, amely ekkor a Kétegyházi útra költözött. A nagy múltú Jókai utcai gyárépületet, amely ipartörténeti és a városképben betöltött szerepe alapján is érdemes lett volna a megőrzésre, az 1990-es években bontották le.
Május 1-jei felvonulás, háttérben a Szőnyegszövő épülete. Forrás: Kolarovszki Csaba
Felhasznált irodalom:
[1] Békésmegyei Közlöny 1895–1930.
[2] Bálint Ferenc, G. Vass István: A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890-1944, Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6., Békéscsaba, 1971.
[3] Gyöngyösi János: Ipar, kereskedelem, hitelviszonyok, in: Korniss Géza (főszerk.): Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia, Körösvidék, Békéscsaba, 1930.
[4] Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története, Békéscsaba, 1961.
[5] Szalay Ágnes: A békéscsabai Reisz és Porjesz Bútorgyár és a Magyar Műbútorgyár Részvénytársaság – 1.
[6] Szalay Ágnes: A békéscsabai Reisz és Porjesz Bútorgyár és a Magyar Műbútorgyár Részvénytársaság – 2.
[7] Szalay Ágnes: A békéscsabai Reisz és Porjesz Bútorgyár és a Magyar Műbútorgyár Részvénytársaság – 3.
