Gerla 1984 óta Békéscsaba része, a település azonban valójában Csabánál is régebbi múltra tekint vissza. Pontosabban, az első ismert okleveles említése korábbi, mint Csabáé: 1257-ben a gerlai monostor apátja a Szilágysomlyó melletti Keresteleken birtokos. Hol volt "Julamonustora" és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei című tanulmányában Dusnoki-Draskovich József meggyőzően érvel amellett, hogy a korábbi, Karácsonyi Jánostól származó értelmezéssel szemben Károly Róbert 1313. június 20-án és 22-én kelt két oklevelében a Julamonustora név nem Gyulát, hanem Gerlát takarja. Ha ez valóban így van, akkor Károly Róbert 1313-ban legalább három napot Gerlán töltött. A váradi káptalan 1383. július 13-án kelt okleveléből tudjuk, hogy Gerla a Csabát is birtokló Ábránfyak tulajdona volt, akik a XIV. század közepén élt gerlai Ábrahámról kapták nevüket. Karácsonyi Jánostól tudjuk, hogy a család a Békés vármegye ősfoglalójának, a Csolt nemzetségnek a leszármazottja volt. Az Ábránfyak birtokának központja Gerla volt, amely így akkoriban Csabánál jóval jelentősebb településnek számított. A középkori Gerla legkiemelkedőbb épülete az Ábránfyak által építtetett monostor volt.
Gerlamonostora alaprajza Jankovich B. Dénes ásatásai alapján [1]
A békési országúttól nyugatra egy kelet-nyugati irányú hajdani érmeder csatlakozik a Körös kétszeresen lefűződött meanderágába. Ez az érmeder, illetve a meander veszi körül azt a háromszögű magaslatot, ahol egykor a monostor állt. A kutatások szerint a bencés rendi monostor a XII-XIII. század fordulóján épülhetett román stílusban. A XIV. században jelentősége csökkent, a forrásokban már nem is találkozunk a nevével. Semmi sem utal arra, hogy - az ebben az időben szokásos módon - gótikus stílusban átépült volna. A templom, bár jelentősége csökkent, valószínűleg épségben vészelte át ezeket az évszázadokat: az Ábránfy család valószínűleg fenntartotta az épületet, azonban apátra, szerzetesekre már nem futotta a család gazdasági erejéből.
1531-ben újból használatba került az épület: ekkor az Ábránfyak ferences kolostort alapítottak Gerlán, ami valószínűleg a család egyetlen papi pályára lépett tagjának, a krakkói egyetemen tanult, később a gyulai plébánián szolgáló, majd 1528 és 1533 között a váradi olvasókanonoki tisztet betöltő Ábránfy Jánosnak köszönhető. A váradi tartományi gyűlés először négy szerzetes Gerlára küldéséről döntött, azzal, hogy ez a szám később hatra emelkedhet. A valóságban azonban ennél többen voltak a kolostorban: az 1535-ből származó névsor nyolc egyházi (három szónok, két gyóntató, egy kántor s egy kezdő pap) és öt világi személyt sorol fel. A történészek feltételezik, hogy a kis közösség számára nem épült új templom, hanem az egykori nemzetségi monostort használták fel. 1537-ben a rendi gyűlés a barátokat visszaparancsolta, és elrendelte, hogy a kolostort a püspöknek adják át.
1733-ban a templomnak, a templom tornyának, és valószínűleg a kolostor épületének romjai még látszottak, ekkor Bél Mátyás a következőket írta Gerláról: "Hajdan kolostorral híreskedett, amely tágas és tetszetős külsejű volt, ezen a vidéken szokatlanul magas kettős toronnyal épült. Most ezek romjain kívül mit sem látni belőle."
A gerlai monostorról Haán Lajos is beszámolt: "...Pázmán Péter szerint alapította 1533. eszt. az Ábrahámffy család. Alapfalai... a... monostori szigetben fennállottak a legközelebbi időkig. Én a helyet szorgalommal vizsgáltam s a már földben talált ablak, ajtó és oszlopékességek némi maradványaiból azt vettem ki, hogy az épület a XVI. századnál korábbi lehetett... Díszes épület lehetett s tornya, Bél Mátyás szerint, legmagasabb építmény volt e vidéken... Alapfalai csak néhány éve hányattak szét... gr. Wenckheim Kroly úr által. Most e helyet százados tölgyek árnyékolják be... Sehol a vármegyében annyi régiséget - bronzkarikákat, ódon idomú bögréket, sarkantyúkat stb. nem találnak, mint Gerlán..."
1938-ban Scherer Ferenc szerint "...az egyháznak keletre néző, félkörívben végződő szentélye, nyugaton pedig két tornya volt, s valószínű, hogy román építésmódban készült. Az egyháztól északra állt a monostor."
1951-ben Bálint Alajos végzett terepjárást a monostor környékén, 1956-ban pedig Kolarovszki Júlia kereste fel a lelőhelyet. Meghatározta a kolostor helyét, és talált egy másik szigetet, amely szintén téglatörmelékkel volt borítva, így az Ábránfyak kastélyát sejtette ezen a helyen. A középkori falu a kolostortól északnyugatra helyezkedett el, itt a középkori házak helyei ekkor még jól kivehetően elkülönültek.
1984-ben Jankovich Dénes szondázó ásatást végzett az egykori monostor területén. Megállapította, hogy a lelőhely három, egymástól jól elkülönülő, egykor vízzel körülvett szigeten terül el. A három közül az egyik szigeten épült román kori templom háromhajós, félköríves szentélyzáródású volt. A templom nagyrészt téglából épült, még az alapozások is. A kutatók mindössze két helyen találtak követ: az észak felé haladó fal egy részének alapozásában, illetve a főapszis külső köpenyfalában, amely kváderkövekből épült. A főszentély két oldalán lévő mellékkápolnák is félkörívesen záródtak. A falakat korábban csaknem teljesen kibányászták. A templom főfalainak szélessége kb. 190 cm, a hajókat elválasztó belső osztó falaké pedig 140 cm volt. A templom nyugati homlokzatán két torony helyezkedett el, ezek alapfalainak szélessége 220-240 cm volt, alapozási mélységük ugyanez. A tornyok vonalában egy észak-déli belső osztófal kiszedett maradványait is megtalálták, ez lehetett valószínűleg a kegyúri karzat alapozása. A tornyoktól nyugatra 4,5 méterre újabb, 180 cm széles téglafalat találtak, amelyről azonban nem sikerült megállapítani, milyen célt szolgált. Elképzelhető, hogy a kolostorépület része volt, a kolostor nyomait azonban nem sikerült egyértelműen megtalálni. Az ásatás során az alapfalakon belül és kívül 43 sír került elő. 
A kevés megmaradt részlet egyike: oszlopfőtöredék a gerlai monostorból
Az ásatások eredményeként megállapítható, hogy a háromhajós, félköríves szentélyzáródású templom román stílusban épült, belső hossza 34 méter, belső szélessége 15 méter volt. Az ásatás nyomán meghatározott alaprajz nagy hasonlóságot mutat a kalocsai, somogyvári, jáki és lébényi templomokkal. Az épségben fennmaradt, lélegzetelállító szépségű lébényi templomot tekintve elképzelhetjük, milyen csodálatos épület maradhatott volna fenn Gerlán is. Mivel a gerlai templom falaiból szinte semmi sem maradt, jelentősebb leletek hiányában nehéz közelebbi párhuzamokat vonni a ma is álló templomok bármelyikével, azonban a kevés fennmaradt falrészlet, faragott kődarab és tégla alapján arra következtethetünk, hogy a gerlai monostor Békés megye egyik legkiemelkedőbb Árpád-kori építménye lehetett, és méreteiben, kivitelében az egykorú nemzetségi monostorokhoz hasonló színvonalú épület volt. Ha épen - vagy legalább romjaiban - megmarad, ma nem csak a város, de az egész megye egyik legértékesebb építészeti emléke lehetne. Különösen fájdalmas a monostor pusztulása, ha arra gondolunk, hogy a legsötétebb időket, a tatár és török háborúkat részben átvészelte, és teljes pusztulása csak a legújabb korban, a műemlékek iránti érdeklődés kialakulásának idején történt.
A második szigeten egy 5×5 méteres téglaépítmény alapfalait találták meg a kutatók, amely az Árpád-korban épülhetett, és már a középkorban lebontatott, később a területet temetőnek használták. A leletek alapján a régészek azt feltételezték, hogy itt állhatott a Csolt-nemzetség Árpád-kori kúriája, amely a birtok központja volt. Erről a kúriáról ugyan írásos források nincsenek, de hasonló esetekből kiindulva arra következtethetünk, hogy a család megerősített lakóhelye a nemzetségi monostor mellett állhatott. A leletek arról tanúskodnak, hogy a kúriát már a XIV-XV. század idején elhagyták és lebontották. Az Ábránfyak késő középkori gerlai lakhelyéről - az Árpád-kori kúriához hasonlóan - nincsenek írásos forrásaink, azonban - mivel Gerla volt a birtokközpont - valószínűsíthető, hogy itt a család csabai és megyeri kastélyainál jelentősebb épület állt. A kastély a lelőhely harmadik szigetén vagy a falu más pontján állhatott. A régészek két valószínűsíthető ponton ástak kutatóárkokat, azonban a kastélynak nem sikerült a nyomára akadni.
Itt jegyezzük meg, hogy (bár egyértelmű adat nincs róla) a monostoron kívül Gerlának valószínűleg plébániatemploma is volt, amelyet Szent Miklósnak szenteltek. Erről egyrészt az 1332-37-es pápai tizedlajstrom tanúskodik, amely szerint 1337-ben András pap 6 garas pápai tizedet fizetett, másrészt a fent említett 1383-as oklevél a templom mellett egy sor házat említ. Mivel a monostor szigeten állt, ez valószínűleg nem vonatkozhat rá.
Amint a fentiekből kitűnik, a középkorban Gerlán kiemelkedő értékű építészeti alkotások álltak, amelyekből azonban mára szinte semmi sem maradt. Bízunk benne, hogy a jövőben további ásatásokra is lesz lehetőség, és talán többet tudhatunk meg Gerla középkori épületeiről. Egyszer talán a megmaradt alapfalak bemutatására is lehetőség nyílik.
Felhasznált irodalom:
[1] Jankovich B. Dénes, Erdmann Gyula (szerk.): Békéscsaba története I. A kezdetektől 1848-ig, Békéscsaba Megyei Jogú Város kiadása, Békéscsaba, 1991.
[2] Dusnoki-Draskovich József: Hol volt „Julamonustra " és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei, Nyitott múlt. Tanulmányok Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról, Gyula, 2000.
[3] Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai, Békéscsaba, 2005.
[4] Bél Mátyás: Békés vármegye leírása, Békés Megyei levéltár, Gyula, 1993.
[5] Jankovich B. Dénes (szerk.): Békés megye régészeti topográfiája IV/3-4. (Magyarország régészeti topográfiája 10.), Békés és Békéscsaba környéke, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1998.
