Deák utca 6.

Békéscsaba első leányiskolája 1874–75-ben épült a mai József Attila utcában, Sztraka Ernő tervei szerint. Az iskolát 1903-ban az állam vette át, és felsőbb leányiskolává fejlesztette. 1917-ben kereskedelmi irányú felső tagozattal bővítették az iskolát, ez azonban nem bizonyult életképesnek. Az iskola ekkorra már kinőtte a régi épületet, így új iskolaépület emelésére volt szükség. Az új épület számára a református templom melletti telket jelölték ki 1917-ben, majd a város megbízásából egy bizottság tanulmányozta Budapest, Győr, Kolozsvár és Temesvár leányközépiskoláit és az e tanulmányúton szerzett tapasztalatok alapján Ádám Gusztáv ki is dolgozta a kétemeletes, internátussal egybekötött leányiskola terveit. (Sajnos ezeket a terveket egyelőre nem ismerjük.) Az iskola építése azonban a közbejött viszonyok miatt elodázódott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1921-ben elrendelte a kereskedelmi tagozat megszüntetését és a felső tagozatnak leánygimnáziummá való fokozatos átszervezését. Ugyanekkor nevezték el az iskolát Lorántffy Zsuzsannáról, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségéről. Az igazgató 1920 és 1927 között Gajda Béla volt.A Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnázium új épülete

Bár a régi épület már hosszú idő óta igen szűkké vált az iskola számára, arra, hogy új épületbe költözhessen az iskola, 1928-ig kellett várni. 1926-ban a városi tanács országos tervpályázatot írt ki, amelyre 64 pályamű érkezett. Július 5-én ült össze a pályázat eredményéről döntő bizottság, amelynek elnöke Berthóty István polgármester volt, tagjai pedig Ádám Gusztáv műszaki tanácsos, Medovarszky Mátyás főjegyző, Gajda Béla leánygimnáziumi igazgató, Baukó András főmérnök. Külső szakértőkül a Kir. József Műegyetem Sándy Gyula műegyetemi ny. r. tanárt, a Magyar Mérnök és Építész Egylet pedig Schulek János műépítészt küldte ki. A bizottság három napi megfeszített munka után hozta meg döntését. Az első díjat és az azzal járó 20 millió koronát egyhangúan Beke Ferenc és Feszely Sándor budapesti építészek "Zrínyi" jeligéjű pályázatának ítélték. Második díjjal és tízmillió koronával jutalmazták Medgyaszay István "Leánygimnázium Békéscsabán" című pályatervét. Ezeken kívül 5-5 millió koronáért megvették Orth Ambrus "Soli Deo Gloria", valamint Böhm Henrik és Hegedűs Ármin (az Árpád Fürdő alkotói) "Magyar Jövő" című pályaterveit. Tekintettel a pályázat kiváló eredményére, a bizottság még további két terv megvételét javasolta a tanácsnak, még pedig a "Csaba I." és a "Nagymagyarország" jeligéjűeket. A két fővárosi szakértő nagy elismeréssel nyilatkozott az országos pályázat eredményéről. A pályázat sikerét mutatja még az is, hogy a jutalmazott munkákon kívül még tíz pályatervet talált dicséretre érdemesnek a bizottság. Ezek a következő jeligét viselik: "Ifjúságé a jövő", "Jó", "Fejlődő város", "Gyoma", "Jövő nemzedéknek", "Kertek között", "Pro scientia", "Békéscsaba", "Barkóczy" és "B. M. K. A) terv". Sajnos a nyertes terv kivételével nem ismerjük a pályaműveket – kérjük, hogy amennyiben olvasóink tudnak a megvásárolt tervek hollétéről, értesítsenek minket.

Amint azt a pályatervek nagy száma és a pályázaton résztvevő nagy nevű építészek névsora mutatja, a leánygimnázium tervezésére kiírt pályázat nemcsak Csabán, de az egész országban nagy érdeklődést keltett. A döntés megszületését követően a tervrajzokat két héten át a leánygimnázium tornatermében állították ki, a kiállítást az új épület felszerelésére való tetszés szerinti önkéntes adomány fejében lehetett megtekinteni. Ezután Budapesten, a Mérnök és Építész Egyletben állították ki nagy érdeklődés mellett ugyancsak két hétre a terveket. Ekkor már nem fogadta a terveket olyan egyértelmű lelkesedés, mint Csabán, a pályázat elbírálásakor. Az egylet építészi szakosztályának ülésén Schulek János (a pályázatokat elbíráló bizottság tagja) ismertette a pályázat lefolyását, a bírálat menetét, valamint bemutatta a megvásárolt és díjazott pályaműveket. Az előadó a bírálat egyik legfontosabb szempontjául a tornaterem, illetve díszterem elhelyezését jelölte meg. A nagyszámú szakhallgatóság élénk csodálkozására azt állapította meg, hogy a két díjazott terv oldotta meg ezt az iskolánál legfontosabbnak jelzett részt legjobban, holott azok teljesen ellenkező felfogást mutatnak. Az első díjjal jutalmazott terv ugyanis a tornatermet az emeletre helyezte, márpedig ezt általában kényszermegoldásnak tekintették, amelynek csak a nagyvárosok szűk telkein létesülő iskoláknál van jogosultsága, mivel a fokozott terhelés és a speciális hangszigetelés által lényeges anyagi áldozatokkal jár, illetve sokkal praktikusabb, ha a tornaterem a tornaudvarral közvetlen összeköttetésben áll. A csabai leánygimnázium esetén azonban nagy telek állt rendelkezésre, így ez a megoldás felesleges volt. A másodikként kiemelt tervnél a dísztermül is szolgáló tornateremhez előbb a magasföldszinti nívóra kell feljutni, onnét pedig aránylag keskeny, homályos és az árnyékszékkel szomszédos folyosókon át ismét lépcsőkön kell lemenni, vagyis e terv esetén is meglehetősen kevéssé praktikus volt a tornaterem elhelyezése.

Böhm és Hegedűs megvásárolt tervének előnyeként annak célszerű és monumentális csoportosítását, a kapcsolatos nagy előcsarnokot említette, de hibáztatta az utcai helyiségeknek véleménye szerint fölösleges belső magassága miatt.

Az elbírálás lényeges szempontjául jelezte az előadó a tantermek égirányát is és különösen hangsúlyozta, hogy észak felé tantermet nem, hanem csak rajztermet szabad elhelyezni. A hallgatóság figyelmeztetésére azonban észre kellett vennie az előadónak, hogy mindkét díjazott tervben a tantermek egy része északi irányból kap világítást. Ez a megállapítás is némi csodálkozást keltett. Élénk vita alakult ki a másodlagos megvilágítású középfolyosókról (vagyis amelynek mindkét oldalán termek nyílnak); ezt általában kerülendőnek tartották, mégis, mindkét díjazott terv ezt a megoldást alkalmazta. Összességében, a hallgatóság a második helyezett tervet hevenyészettnek ítélte, dicsérték viszont a Böhm–Hegedűs-féle tervet általános elrendezéséért, a tornaterem és az internátus helyes elrendezéséért. Ami pedig a nyertes tervet illeti: a belső elrendezést ért kritikákkal ellentétben a csinos és komoly homlokzat általános elismerést keltett, akárcsak a tervrajzok gondos kivitele.

A kiállítás kapcsán a Magyar Művészet folyóirat is írt a csabai tervpályázatról, a cikk meglehetősen elégedetlen volt a díjazott tervekkel, amelyek a szerző szerint megelégedtek a "múlt századbeli kézikönyvek papírszagú szürkeségéből kimásolt sémával". Ezzel szemben nagy elismeréssel tudósítottak a nem díjazott tervek egy csoportjáról, amelyek a cikk szerint olyan poétikus megoldásokat tartalmaznak, amelyek szellemével nem győztek betelni, ugyanis olyan megoldást mutatnak, amely a "régi kedves iskolákra emlékeztet, amely tervekben száz év előtti hangulatok ébrednek fel". E tervek közül a legkiválóbbnak a Scola Regia jeligéjűt ítélték, amely barátságos, régies formáival, kitűnő általános elrendezésével tűnt ki. szintén figyelemreméltónak találták az Aurora jeligéjű tervet, amelynek szerzője hasonló törekvéseket modern formákkal oldott meg, és az épületnek a református templom felőli sarokmegoldása az egész pályázaton egyedülálló volt. Sokban rokon volt a Sic volo és a Punctum saliens jeligéjű pályázat. A szerző értetlenül állt azelőtt, hogy hogyan lehetett ezeket a terveket kiselejtezni a homlokzatok fogyatékosságaira vagy – a roppantul eredeti barokkos, Főtengelyek jeligéjű pályázat esetében – kiforratlanságra hivatkozva. A tervek e csoportjából egyedül a Pro Scientia jeligéjűt díjazták. A cikk röviden ismerteti az ebbe a csoportba tartozó pályaművek közös jellemzőit: ezek az építészek "a rendelkezésre álló, három utca szegte telket nem vették egy U vagy L alakú házsorral körül, hogy azután e primitív udvarba sematikus gondolatnélküliséggel anorganikusan egy ormótlan tornatermet állítsanak, hanem tekintettel a helyi viszonyokra, a később felépítendő internátusra és a szomszédos megvásárlandó több holdas kertre az iskolaépület tömegét több kisebb-nagyobb, festői, zárt vagy részben nyitott udvar körülölelésére használták fel, – a keresztfolyosók poézise, az angol college-ek festőisége jut eszünkbe..." A szerző reményei szerint e fiatal építészek lesznek a közeli jövő nyájasabb és napfényesebb iskoláinak tervezői. A cikk arra is kitér, hogy mi lehetett e tervek sikertelenségének oka: némelyik újszerű, kissé németes előadásmódjával riaszthatta el a bírálókat, illetve ezek a tervek költségesebbnek is tűnhettek. Mivel sajnos ezeket a terveket sem ismerhetjük, ma már nem tudjuk megállapítani, kinek volt igaza a pályaművek megítélésében, bár úgy véljük, a legtöbb csabai egyetért abban, hogy a nyertes pályaterv alapján felépült épület a város egyik legszebb iskolája. 

A leányiskola I. díjat nyert pályaterve. Forrás: Magyar Építőművészet XXVI. évf. (1926) 11-12. sz.

A leányiskola I. díjat nyert pályaterve. Forrás: Magyar Építőművészet XXVI. évf. (1926) 11-12. sz.

A végleges tervek1926 decemberében készültek el.

A pince alaprajza

Földszinti alaprajz

Emeleti alaprajz

A főhomlokzat terve

A református templom felőli homlokzat

A Szőlő utca (ma Urszinyi Dezsőné utca) felőli homlokzat

Keresztmetszet a tornatermen keresztül

Keresztmetszet a tantermeken át

Az építésre kiírt pályázat eredménye 1927 februárjában született meg, miután eldőlt, hogy a város megkapja az építkezéshez szükséges állami segélyt. A pályázatot az építésre legolcsóbb ajánlatot benyújtó Bálint Imre, Bedő Pál, Dömény és Ehrlich nyerte. A bádogosmunkákat Kelller József, a műkő- és szobrászmunkákat a Globus Rt., az asztalos- lakatos- és mázolómunkákat Csiernyik Pál, a szobasfestést Kovács János, a villanyszerelés Vittaszek Ernő, a vízvezeték és a központi fűtés szerelését Törzs és Ormay végezte. Az építés 560000 pengőbe került, melyhez az állam 200000 pengővel járult hozzá.

Az iskola alapkövét 1927. március 9-én tették le. Az ünnepség a Himnusszal indult, amelyet Uhrin Klári szavazata követett, majd Gajda Béla igazgató mondott beszédet. A leányok szép énekét követően Banner Benedek olvasta fel az alapkőletétel okiratát, melyet pénzérmékkel együtt fémdobozba zártak. Ezután a város nevében Korniss Géza kultúrtanácsnok mondott beszédet. Az ünnepség a Szózattal zárult, melynek első akkordjainál Berthóty István polgármester végezte el egy kalapácsütéssel az alapkőletételt.  Az építkezés gyorsan haladt, bár a munkálatokat, az építőanyag szállítását eleinte hátráltatták a környező sáros utcák, azonban az Urszinyi Dezsőné utcán sínpárt fektettek le, és azon szállították az anyagot. A gimnázium bokrétaünnepét május 19-én tartották.

Az építkezés közben dőlt el, hogy a csabai gimnáziumot leánylíceummá alakítják át, az előbbi iskolatípusból mindössze hat maradt az országban. Az utóbbi típus is érettségit adott, azonban latin nyelv nélkül, két modern nyelvvel (német-francia, német-angol vagy német-olasz). Érdekesség, hogy a budapesti V. kerületi leánylíceumon kívül csak Békéscsabán tanítottak a francia nyelv helyett angolt. 1927 augusztusában Gajda Béla igazgatót a budapesti III. kerületi állami reálgimnázium élére helyezték át. A város kulturális életének egyik vezető alakja távozott ezzel Békéscsabáról. A csabai líceum új igazgatója Fehér Géza, a mezőberényi leánygimnázium volt igazgatója lett.

Az új iskolaépületben 1928. szeptember 4-én kezdődött meg a tanítás. Az iskola 1930 körülAz iskola az Urszinyi Dezsőné utca felől fényképezve az 1930-as években A leánylíceum 1930 körülAz iskola az Urszinyi Dezsőné utca felől az 1930-as években

A harmincas években az iskola megszilárdult. Változatos nevelési módszereket alkalmazott, törekedett korszerű eszközök alkalmazására, fejlesztette szertári állományát, sikeres volt a külföldi levelezőkapcsolatok kiépítésében német és angol nyelven. 1934 után megszűntek az átszervezések is. Az intézmény vezetője ez évtől 1945-ig Dr. Banner Benedek volt.

Az intézmény tanulólétszáma az átszervezések nyomán mindig növekedett, az 1917-es 150-ről 1945-re 353-ra nőtt az összlétszám. A tanulók között növekedett a nem Békéscsabán lakók aránya, ez néhány évig elérte a tanulók egyharmadát is. Nőtt a munkások és altisztek gyermekeinek a száma. Az érettségizettek továbbtanulásának fő irányai a következők voltak: 30%-uk tanári vagy tanítói pályára ment, 5–10% között volt a tisztviselők és az orvosok aránya, 3–4% körüli a főiskolára felvettek, kereskedelmi pályára menők és gyógyszerészek aránya. A végzettek 30%-a nem tanult tovább. A tanulmányi eredmények a húszas években elég gyengék voltak, a harmincas években viszont javultak. A kimagasló tanulók jutalmazása nagyobb jelentőséget kapott a korábbinál, amit alapítványok, ösztöndíjak, segélyek és adományok biztosítottak.  A második világháború ideje alatt katonai célokra, légoltalmi szolgálat ellátására is használták az iskolát, továbbá a fűtőanyag hiánya is akadályozta a tanítást. 

A leánygimáziumnak 1950 nyarán át kellett költöznie az Állami Fiúgimnázium épületébe, amelynek első emeletét foglalta el a leánygimnázium. 1954-ben volt rá ígéret, hogy a Lorántffy Gimnázium új épületet kap, 1957-től azonban a leány- és a fiúgimnáziumot összevonták.

A leánygimnázium egykori épületében 1950-ben az újonnan megalakult magasépítőipari technikum kezdte meg működését négy első osztállyal, 184 tanulóval. A kihasználatlan tantermeket átalakították diákotthonná a vidékről érkező tanulók számára. 1951-ben az iskola a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kezelésébe került, és mélyépítőipari technikummá alakult át, majd vízműépítő tagozattá fejlődött, majd az 1954–55-ös tanévtől kezdve híd- és vízműépítési technikumként működött. Az iskola Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök nevét vette fel. 1953-ban fiúdiákotthon épült az iskola mellett 240 tanuló részére, 1955-ben megkezdték a leánydiákotthon építkezését. Az iskola ma Vásárhelyi Pál Szakgimnázium és Szakkollégium néven működik az egykori leánygimnáziumi épületben.

A református templom felőli homlokzat az 1960-as évekbenA református templom felőli homlokzat az Ifjú mérnökök szoborral

Az iskolaépület napjainkbanAz Urszinyi Dezsőné utcai szárnyAz iskola az Urszinyi Dezsőné utca felől fényképezveAz iskola nyáronDeák utcai részlet az iskolával 2015 augusztusábanAz iskola 2015 nyarán

Az egyemeletes iskolaépület neobarokk stílusban épült; a közvetlenül átvett, jellemzően csak a hangsúlyos helyeken alkalmazott barokk formák a stílus klasszicizáló változatához kötődnek [5]. A homlokzati ritmus, a nyílásarányok már inkább a funkcionális követelményeket elégítik ki, a nyílások keretezése nyugodt formaképzésű. A homlokzatot a szinteket összefogó, ión fejezetes lizénák tagolják, felettük sima főpárkánnyal. A Deák utcai főhomlokzat hangsúlyos eleme a két-két ión oszloppal szegélyezett főkapu, amely fölött a balusztrádos, kétoldalt vázával díszített erkély található. A tetőt a főkapu tengelyében kis torony, aközépső három tengelyben egy-egy kerek tetőablak díszíti. A Deák utca felől tizenkét tengelyes jobb oldali szárny hasonló kialakítású, itt három ablakonként egy-egy lizéna tagolja a homlokzatot. Az Urszinyi Dezsőné utcai homlokzat is hasonló formákkal került kialakításra.

A lábazat, az ablakpárkányok, a díszes főbejárat oszlopai, gerendázata, a lépcsők, sárgás műkőből készültek. A födémek vasbetonból valók. A jól tagolt épület egy része előtti kis kert barátságos képet kölcsönös az épületnek.Az iskola főbejárataFőkapuErkély a főkapu fölöttA főhomlokzat részleteAz iskola tornyaAz Urszinyi Dezsőné utca felőli homlokzat

A református templom felőli homlokzat három részre tagolódik, előtte kis kerttel, melyben az Ifjú mérnökök szobra áll. A sarki, magasabb szárny emeletén barokk motívumokkal díszített, balusztrádos erkély látható, kétoldalt kővázákkal. A középső szakasz a Deák utcai homlokzat jobb oldali szárnyához hasonló kialakítású.Erkély a református templom felőli homlokzatonTetőablak a református templom felőli oldalonErkély a két épületrészt összekötő szakaszonAz erkélyt szegélyező puttókAjtó a két épületrészt összekötő szakaszon

Az épülethez jól összefüggően, mégis elkülönítve csatlakozik a hátsó, szintén emeletes, manzárdtetős, eredetileg az igazgatói és szolgalakásokat tartalmazó épületrész, amelyben 15 tantermen és szertárakon kívül az emeleten 12×21 méteres torna- és díszterem van, melyeket a 64 négyzetméter terjedelmű színpad egészít ki [3]. A két épületrészt összekötő kis szakasz földszintjén díszes vasrácsos ajtó, emeletén balusztrádos erkély, kétoldalt egy-egy puttóval. Az erkélyt ión fejezetes oszlopok tartják.

Az udvari homlokzat leghangsúlyosabb része a középső szárny hármas oromzata, kis, félköríves oromzati ablakokkal, a földszinten és az emeleten sűrűn elhelyezett, nagy méretű ablakokkal. Udvari részletAz udvari homlokzat részleteElőcsarnokLépcsőház Vásárhelyi Pál mellszobrávalLépcsőház

Az egykori leánygimnázium épülete napjainkban felújításra szorulna. A hangulatos, árnyas Deák utca egyik legszebb épülete ma helyi védelem alatt áll.

Felhasznált irodalom:
[1] Békésmegyei Közlöny, 1922–1928.
[2] A békéscsabai Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnázium tervpályázatának kiállítása a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, Magyar Művészet II. évf. (1926) 7. sz. 417–418.
[3] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat.
[4] Korniss Géza (főszerk.): Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia, Körösvidék, Békéscsaba, 1930.
[5] Kiss István: Békéscsaba Megyei Jogú Város építészeti örökségvédelmi hatástanulmánya, Szeged, 2005.
[6] A Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnázium története 1–3, Élővíz Online, 2011. január, február, április.
[7] Tibori János: A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története, Békéscsaba, 1961.