Szentmiklóspuszta, Felsőnyomás 314
A Kondoros és Csaba között félúton fekvő csárda már az első katonai felmérés 1785-ös térképén is szerepel. 1855-ből ismert Fikker György csárdabérlő neve. A hagyomány szerint Rózsa Sándor is gyakran megfordult itt, sőt, a legenda úgy tartja, hogy az épületet titkos alagút kötötte össze a kondorosi csárdával. Annyi bizonyos, hogy 1925-ben, az épület bővítésekor egy másfél méter széles és mintegy három méter hosszú föld alatti, bolthajtásos, régi szobácskára bukkantak, amelyben régi, törött cseréptálakat, tányérokat, poharakat, csirkecsontokat és eldobált tojáshéjat találtak. A szoba a betyárok búvóhelyéül szolgálhatott, amire nagy szükség is lehetett, hiszen a csárda négy fontos útvonal kereszteződésében épült, így a pandúrok is jól vigyáztak a környékre.
A csárda országút felőli homlokzata 2019-ben
A csárda egy időben a Czirákyaké, majd Apponyi Albert grófé volt, később Reichardt vendéglős tulajdonába került, hosszú ideig Csendes András és felesége bérelték. Reichardt Józseftől 1906-ban vette meg a csárdát Fiala Ede, akitől 1920 körül fogadott fia, János örökölte azt. Az ő idejében leltek rá a búvóhelyre. A Körösvidék egykorú beszámolója szerint az erős kőépület falát dorongból összeakasztott korlát kerítette. A szarvasi országútra néző hat ablakot vasrács biztosította, a tetőt cserép fedte. A tágas udvar végén régimódi, magyaros kocsibeálló. A tágas ivó tisztára meszelt falain szújárta gerendák tartották a füstszínű mennyezetet, hosszan, lomhán terpeszkedtek el a festetlen, megkopott lócák és a kecskelábú asztalok. A csárdát leginkább szerdán és szombaton látogatták a csabai hetipiacra igyekvők, de egyre gyakrabban keresték fel vadásztársaságok is. Miután Simon Fiala János 1951-ben nem lépett be a szövetkezetbe, azonnal el kellett hagynia az épületet.
A csárda 1986-ban [1]. Fotó: Gál Edit
A csárda belseje 1981-ben
A csárda 1999-ben [2]. Fotó: Such Tamás
A tulajdonos ÁFÉSZ 1970-ben Kistölgyfa néven nyitotta újra a csárdát, ezen a néven működött bezárásáig. A nagy múltra visszatekintő csárda ma üresen áll.
A csárda udvari homlokzata 2019-ben
A csárda kéttraktusos, középfőfalas épület, az udvar felől négyszögoszlopos tornác nyílik. Az út mentén van famennyezetes ivója, mögötte a szobából, konyhából és kamrából álló csárdáslak, a szabadkéményes konyha búbos kemencével. A ház Csaba felé eső végében egy keresztfolyosóról három vendégszoba nyílt. A tornácról nyílik a dongaboltozatú borospince. A csárdaudvar téglakerítésének egy szakasza a két régi kapupillérrel ma is látható. A ház Kondoros felőli végén üzlethelyiség épült. A vendégszobák helyén alakították ki az új konyhát, csárdáslak helyén a fogyasztótereket. A kamra alatti rejtekpince nyílására mellékhelyiségeket telepítettek, így az ma már nem látható. A Szentmiklósi csárda egyediségét az adja, hogy teljesen megőrződött pusztai jellege, nem vette körül település. A műemléki védelem alatt álló épület helyreállítva különleges idegenforgalmi látványosság lehetne.
Felhasznált irodalom:
[1] Bugár-Mészáros Károly: Szentmiklósi csárda, Békés Megyei Népújság 41. évf. 181. sz., 1986. aug. 2.
[2] Fábián István: Az út mentén csárda áll, a Fiala…, Békés Megyei Hírlap 54. évf. 212. sz., 1999. szept. 11.
[3] Rózsa Sándor egykori búvóhelye a szentmiklósi csárdában, Körösvidék 6. évf. 198. sz., 1925. szept. 3.
