A mai Bartók Béla út 12. szám alatti épület egykor Újhelyi Ármin terménykereskedőé volt, aki 1877-ben született Tótkomlóson. Középiskoláit Lippán végezte. Pályafutásfát mint magántisztviselő kezdte el. 1905-ben telepedett meg Békéscsabán, mint üzletvezető. 1907-ben önállósította magát, valamint ugyanebben az évben vette feleségül Wolf Adolf kereskedő leányát, Irénkét. Az I. világháborúban népfelkelőként szolgált és t. főhadnagyként szerelt le. Az évszázad első évtizedeiben folyamatosan találkozhatunk nevével az újsághirdetésekben, melyek szerint a terménykereskedő búzát, rozsot, árpát, tengerit és mindennemű magvakat, máskor kiváló minőségű nyírségi rózsa- és fehér krumplit, valamint elsőrendű kismalmi búzakorpát, a világhírű eredeti, valódi ólomzárolt Buscinszky-féle takarmány répamagvakat hirdetett az Orosházi út 12., később a Horthy Miklós út 12. szám alatt (a mai Bartók Béla út 1884 és 1921 között viselte az Orosházi út nevet, majd 1946-ig Horthy Miklós nevét). Újhelyi Ármin kereskedői tevékenysége mellett számos tisztséget látott el különböző helyi és országos egyesületekben, vállalatokban: a Magántisztviselők Egyletének főtitkára, a Békésmegyei Kereskedelmi Rt. felügyelő-bizottsági tagja, Békéscsaba városi takarékpénztár részvénytársaság igazgatósági tagja, a Vidéki Gabonakereskedők Országos Szövetsége békéscsabai kerületének alelnöke, majd a Rosenthal malom üzletvezetője is volt.
Az egykori géphurkolóüzem gyermekkórházként 1965 körül. Munkácsy Mihály Múzeum, Történeti dokumentáció gyűjtemény, Szekerka-hagyaték, leltári szám: 90.1.781
Molnár Béla divatkötödéjét először az 1930-as évek közepén említik a helyi újságok, ekkor a Wlassics utca 7. szám alatt működött a kötöde, amely a hirdetések szerint diákpulóvereket, kötöttárukat készített olcsón, mérték szerint. Néhány évvel később a kötöde a mai Bartók Béla út (akkor Horthy Miklós út) 12. szám alá költözött. Ennek pontos időpontjáról egyelőre sajnos nem találtunk adatot, az azonban bizonyos, hogy 1937-ben még Újhelyi Ármin hirdetett ezen a címen, 1942-ben viszont már Molnár Béla géphurkolóüzeme működött itt.
1943-ban az épület Glatz József budapesti építész tervei szerint emelettel bővült. A Békés Megyei Levéltárban őrzött tervrajzok szerint a földszinten helyezkedett el a könyvelő irodája, az üzemi iroda, a gombolyító, a nyersanyagraktár és a munkások öltözője, az emeleten két készáruraktár és egy munkásöltöző kapott helyet.
A géphurkolóüzem homlokzata Glatz József tervrajzán. Forrás: Molnár Béla építési engedély (Horthy Miklós u. 12.) ügye, MNL BéML V. B. 82. b. 141. 5233/1943., Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
A géphurkolóüzem metszete Glatz József tervrajzán. Forrás: Molnár Béla építési engedély (Horthy Miklós u. 12.) ügye, MNL BéML V. B. 82. b. 141. 5233/1943., Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
Az Új Magyarság 1944. március 17-i száma szép történetről tudósít a géphurkolóüzemmel kapcsolatban. A folyóirat szerkesztőségébe néhány nappal korábban nagy doboz babaholmit vitt a posta Molnár Béla békéscsabai üzeméből. A mellékelt levélből hamar magyarázatot kaptak az újság munkatársai a szokatlan küldemény érkezésére: "B. lapjukban nemrégiben egy riport arról számolt be, hogy Bia községben egy szegény asszonynak hármas ikrei születtek. Ettől indíttatva, elhatároztam, hogy szerény adományommal én is hozzájárulok az újszülöttek felruházásához – tekintettel a babikelengyék nehéz beszerzési viszonyaira. Feladtam a t. Szerkesztőség címére egy csomagot, amely a következő saját gyártmányú babi kelengyéket tartalmazza: 6 drb rékli, 6 drb sapka, 3 kezeslábas, 3 garnitúra – sapkával. Kérem adományomat szívből jövő jókívánságaimmal együtt a boldog családhoz eljuttatni"
Az 1948-ban megjelent, 1946. évi gyáripari címtár még Molnár Béla üzemeként említi a géphurkolóüzemet, amelynek gyártmányai kezeslábasok, gyermekmackók és -réklik.
A II. világháború után az épület szovjet katonai objektum volt, majd a honvédkórház működött itt. Miután a honvédség átadta az épületet, 70 ágyas gyermekkórházat alakítottak itt ki. A kórház gyermekosztálya 1957. október 12-én költözött az épületbe, ahol igen szerény körülmények között működött. 1961-ben a gyermekkórházat renoválták, kifestették, azonban hamarosan újra az épület elavultságára panaszkodtak az újságcikkek: a műszerezettség igen alacsony fokú volt, a kórtermeket olajkályhákkal fűtötték. A gyermekkórház 1982 telén költözhetett méltó körülmények közé, az újonnan épült kórházi pavilonba. Néhány évvel később új funkciót kapott az épület: az 1987. július 1-jén megalakult Békés megyei adófelügyelőséget helyezték el a gyermekkórház helyén, valamint a Békés Megyei Illetékhivatal adócsoportja is a Bartók Béla út 12. szám alá költözött a Dózsa György út 2. szám alól. 1992-ben idősek szociális otthona létesült az egykori géphurkolóüzemben. A régi épületet ekkor szépen rendbe hozták, azonban a salétrom hamar újra jelentkezett a falakon.
Az egykori géphurkolóüzem 2008-ban
2019-ben újabb felújításon, illetve energetikai korszerűsítésen esett át az épület, szigetelték a falakat, a födémet, kicserélték a homlokzati nyílászárókat, illetve napelemes rendszert alakítottak ki. A felújítást követően a pszichológiai tanácsadó és mentálhigiénés gondozó költözött az egykori géphurkolóüzembe.
Az épület a legutóbbi felújítást követően, 2019-ben
Az épület kevés változással az 1943-as átépítéssel kialakult formáját őrzi. Az 1945 előtti korszak egyik utolsó jelentősebb épülete rendeltetéséből, illetve az átépítés időpontjából következően egyszerű, dísztelen homlokzatú, méretei miatt mégis környezetének egyik legjelentősebb épülete. Az L alaprajzú épület utcai homlokzata nyolctengelyes, a földszint jobb szélső tengelyében kapuval. Az épületről rendelkezésünkre álló régi fényképek teljesen dísztelen homlokzatot mutatnak; a terveken mind a földszinti, mind az emeleti ablakok közös párkányon ültek, amely az ablakok szemöldökének magasságában végighúzódó vonallal foglalja keretbe az ablakokat. Nem ismert, hogy eredetileg a terveknek megfelelően alakították-e ki az épületet, és a teljesen dísztelen homlokzat későbbi átalakítás eredménye, vagy már a kezdetekkor is a régi fényképeken látható formában épült az üzem. Később az ablakok körüli eltérő festéssel kialakított "keret", a 2019-es felújítás óta a földszintet és az emeletet elválasztó övpárkány, illetve a földszint vízszintes vonalazása oldotta az egyszerű homlokzat szigorúságát.
Felhasznált irodalom:
[1] Márkus György (szerk.): Békés vármegye, Magyar városok és vármegyék monográfiája, 19. kötet, Budapest, 1936.
[2] "Bognár Miklóskának, Istvánkának és Józsikának, Bia", Új Magyarság, 11. évf., 62. sz., 1944. március 17.
[3] Gyáripari címtár, 1946, Budapest, 1948.
[4] Közlemény, Békés Megyei Népújság, 2. évf., 239. sz., 1957. október 12.
[5] Levelekből – röviden, Békés Megyei Népújság, 16. évf., 57. sz., 1961. március 8.
[6] Gyermekeinkről van szó – fogjunk össze, Békés Megyei Népújság, 32. évf., 30. sz., 1977. február 5.
[7] "Tessék szólni apunak!” – Pillanatkép a városi gyermekkórházból, Békés Megyei Népújság, 35. évf., 6. sz., 1980. január 9.
[8] A békéscsabai kórház gyermekosztályán. Gyógyítás – megváltozott körülmények között, Békés Megyei Népújság, 38. évf., 14. sz., 1983. január 18.
[9] Gyermekkórházból idősek otthona, Békés Megyei Hírlap, 47. évf., 216. sz., 1992. szeptember 12–13.
