Mokry Sámuel 1832-ben született a Bács megyei Monostorszegen [1]. A hallei egyetem teológiai karán 1854-ben szerzett diplomát. Először Orosházán lett segédlelkész, majd 1857-ben a békéscsabai algimnáziumban kapott tanári, később igazgatói állást. 1864-ben gazdálkodásba fogott gerendási birtokán, és ugyanebben az évben belépett a Békésmegyei Gazdasági Egyletbe. Hamarosan az egylet szellemi irányítója lett, célja volt, hogy a gazdaság minden ágát előmozdítsa a megyében. Az 1863-64-es aszályokat követően Mokry Sámuel növénynemesítéssel - elsősorban búzával - kezdett foglalkozni. Célja a szárazságnak jobban ellenálló, nagyobb kalászt hozó búza létrehozása volt. Először a Gazdasági Lapok-ban közölte eredményeit, majd 1875-ben megjelent Búzanemesítés című műve, amely az első magyar búzanemesítési szakkönyv volt. A századforduló körül Budapestre költözött, és ott hunyt el 1909. június 10-én.
Mokry Sámuel portréja
Mokry Sámuel végrendeletében 180000 koronát hagyományozott egy Békéscsabán felállítandó protestáns egyetem számára [2]. A gondolat kétségkívül merész volt: Magyarországon ekkor mindössze két egyetem működött (Budapesten és Kolozsváron), és csak ekkoriban indult meg a nagyobb városok vetélkedése a harmadik egyetemért. Az ekkor még községi jogállású, sok szempontból elmaradott Csaba aligha versenyezhetett volna ezekkel a városokkal, hiszen itt még a feltétlenül szükséges népiskolák száma is kevés volt, és a középiskolákat is csak nehezen és nagy anyagi áldozatok árán, valamint Zsilinszky Mihály államtitkár hathatós támogatásával sikerült fenntartani. Azonban - ahogy a Békésmegyei Közlöny tudósítása [3] hangsúlyozta - Csabát szerencsés fekvése, kitűnő közlekedési viszonyai alkalmassá tették arra, hogy egyetemnek adjon otthont: körülötte messze vidéken nem volt még főiskola se, egyedül Nagyváradon volt jogakadémia. A környező városokban: Aradon, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Szentesen, ahonnan Csaba könnyen és gyorsan elérhető, nem volt felsőoktatási intézmény. Számos gimnázium volt azonban a környéken, a fentieken kívül többek között Békésen, Gyulán, Mezőtúron, Szarvason és Nagyszalontán, amelyek diákja közül a csabai egyetem hallgatói kikerülhettek volna.
Bár azt gondolhatnánk, egy ilyen nagyszerű gondolat mindenkiből lelkesedést váltott ki, talán mégsem meglepő, hogy sokan lekicsinylő mosollyal, gúnyolódva fogadták a végrendelkezést. Sokan voltak, akik minden újításnak, fejlődésnek, "felesleges úri dolognak" ellenségei voltak (elegendő a villanytelep vagy a múzeum építése körüli vitákra gondolni). Másrészt az összeget is túlságosan alacsonynak gondolták a célra. Összehasonlításképpen: ugyanebben az időben a múzeumépület 180 ezer korona, az Osztrák-Magyar Bank emeletes épülete 110 ezer korona költséggel épült; a néhány évvel korábban a Kossuth térre tervezett, méreteiben talán egy esetleges egyetemépülettel összemérhető monumentális Kultúrpalota költségeit 950 ezer koronára becsülte Alpár Ignác, azonban a helyi munka és anyagárak figyelembevételével, illetve az épület némileg egyszerűbb formában való felépítésével ezt a költséget kb. 350 ezer koronára lehetett volna csökkenteni. Mint látható, az örökség önmagában valóban nem lett volna elegendő a célra, azonban a Békésmegyei Közlöny arra is rámutatott, hogy a pénzt nem szükséges azonnal felhasználni: néhány évtized alatt megfelelő helyen kamatoztatva az összeg akkorára nőhet, hogy elegendő legyen Mokry Sámuel álmának megvalósításra, és ezen idő alatt a város (és újdonságoktól ódzkodó lakossága) annyit fejlődhet, hogy Békéscsaba egyetemi várossá válhat.
Nem ez volt az egyetlen vitás kérdés az örökség körül: még nem is volt Csaba, illetve az egyház kezében a pénz, máris nézeteltérés támadt az evangélikus és a református egyház között: Mokry ugyanis végrendeletében nem pontosította, hogy milyen protestáns egyetemre gondol [4]. Az evangélikusok arra hivatkoztak, hogy Mokry maga is lutheránus lévén minden bizonnyal evangélikus egyetemre gondolt, azonban - mivel ez nem szerepelt kifejezetten a végrendeletben - a reformátusok igénye is jogosnak volt mondható. A vita megoldásaként természetesen az is felmerült, hogy az egyetem a két protestáns egyház közös intézménye legyen.
Az örökösökkel is akadtak kisebb vitás kérdések, ezekben azonban a Bányai Evangélikus Egyházkerület 1910-es jegyzőkönyvei [4] szerint hamar sikerült megállapodni. A jegyzőkönyvek szerint az alapítvány tiszta vagyona kb. 70 ezer koronát tett ki. 1911 szeptemberében arról számolnak be a jegyzőkönyvek, hogy az evangélikus egyházkerület elnökségnek sikerült a tiszántúli református egyházkerülettel megállapodásra jutnia, mely szerint ez utóbbi az alapítvány kezelésére vonatkozólag elismerte az evangélikus egyházkerület kizárólagos rendelkezési jogát és azt is, hogy az alapítólevelet kizárólag az evangélikus egyházkerület állítsa ki. Az alapítólevél kiállítását azonban egy közbejött körülmény hátráltatta. Az alapítványhoz tartozó egyik ház (Budapest, VII. ker. Elemér utca 16. sz.) ugyanis a szomszédságában végrehajtott építkezés, illetve bontás folytán lesüllyedt és oly mérvű repedéseket szenvedett, hogy azt a hatóság kiüríttette s szakértők véleménye szerint az előbbi állapotába csak nagy költséggel lett volna visszaállítható. A társtulajdonossal folytatott tárgyalások azt eredményezték, hogv Mokry Júlia, a házak társtulajdonosa, ajánlatot tett a kerület ügyészének, mely szerint a két fél házat az alapítványtól 65909 korona 60 fillérért megvenni hajlandó. Tekintettel arra, hogy az ingatlanokat az alapítvány részére megtartani nem volt tanácsos, sőt azok értékesítése az alapítvány könnyebb kezelhetése érdekében is kívánatos volt, a közgyűlés felhatalmazta a kerületi elnökséget, hogy a két ingatlanrészt az ajánlatban foglalt árnál nem kevesebb, hanem lehetőleg magasabb áron eladhassa s az adásvételi szerződést az alapítvány mint eladó részéről kiállíthassa. Az alapítólevél végül csak 1918-ban készült el, és ettől kezdve egyre ritkábban hallhatunk az örökség sorsáról.
Hogy mennyire nem volt utópisztikus Mokry elképzelése, azt az is jól mutatja, hogy alig több mint másfél évtizeddel az örökhagyó elhunyta után a város - Szeberényi Zs. Lajos evangélikus esperes, városi képviselőtestületi tag indítványára - tanítóképző felállítását kérte a minisztériumtól [7]. A város a célra a Luther utca és a Kis Tabán utca sarkán lévő telket (a későbbi OTI-székház helyét) ajánlotta fel. A minisztérium azonban az államháztartás helyzetére hivatkozva a kérelmet elutasította, azonban azt is jelezte, hogy kedvezőbb pénzügyi helyzetben nem zárkózik el a minisztérium által is indokoltnak vélt kérelem teljesítése elől, amennyiben a város az ingyentelken kívül az építkezés költségeihez is hozzájárul, továbbá a gazdasági gyakorlatok céljaira szükséges 3-4 hold jól művelhető területet is díjtalanul átenged [8].
Ahogy Fábry Károly 1922-ben a Körösvidék hasábjain írta [5], további lehetőség lett volna felsőoktatási intézmény Csabára kerülésére, ha a trianoni békeszerződést követően után az elcsatolt területekről elmenekült valamelyik fakultást, elsősorban a Pozsonyból elmenekült lutheránus teológiát Csabára telepítették volna.
Miután a fent felsorolt elképzelések nem váltak valóra, Békéscsabának egészen 1986-ig kellett várnia, hogy felsőoktatási intézmény létesüljön a városban: ekkor létesült a tanítóképző főiskola. Egy évszázaddal Mokry Sámuel halála után, 2009-ben pedig a Szent István Egyetem Gazdasági Karának otthont adva Békéscsaba egyetemi várossá vált.
Hogy mi lett az örökség sorsa, azt ma már nehéz kideríteni. A Bányai Evangélikus Egyházkerület 1947. és 1948. évi számadásaiban az az elértéktelenedett és leírt egyház alapok és alapítványok kimutatásában szerepel (a mellette szereplő 5,44 számérték jelentését nem sikerült megfejtenünk, további kutatásokkal talán több is kideríthető az örökség sorsáról). A források alapján tehát úgy tűnik, hogy - valószínűleg az inflációval - az örökség elvesztette értékét, így városunk egykori kiváló polgárának nagyszerű elképzelése meghiúsult.
Felhasznált irodalom:
[1] Nagy Ágota: Mokry Sámuel (1832-1909), Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapja, 2009.
[2] Prot. főiskolát Csabának - 180000 koronás hagyomány, Békésmegyei Közlöny 37. évf. 72. szám, 1910. szept. 8.
[3] Mokry Sámuel hagyománya - még egyszer a csabai főiskoláról, Békésmegyei Közlöny 37. évf. 73. szám, 1910. szept. 11.
[4] Bonyodalmak a Mokry hagyaték körül - Eltérések a két protestáns egyház között, Békésmegyei Közlöny 40. évf. 28. sz., 1913. ápr. 10.
[5] A Bányai Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910-1925, Hungaricana Könyvtár.
[6] Fábry Károly: Apponyi utcák II. Körösvidék 3.évf. 112. szám, 1922. május 18.
[7] Békéscsaba október havi Képviselőtestületi közgyűlése, Békésmegyei Közlöny, 54. évf. 236. sz., 1927. okt. 18.
[8] Nem kapja meg egyelőre Békéscsaba a tanítóképzőt, Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 18. sz., 1928. jan. 22.
[9] A Bányai Evangélikus Egyházkerület 1947. évi számadása
[10] A Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-50
