Az 1777-ben ásott csabai Körösön eleinte csak jármos fahidak épültek: a Gyulai úton, a Széchenyi liget sarkánál, és a villamosmű melletti körgáti zsilip helyén. A városban elsőként a legforgalmasabb Gyulai úti híd helyén épült szilárdabb anyagú, téglaboltozatos híd 1875-ben Sztraka Ernő városi mérnök tervei alapján, 7,5 méter nyílással és 6 méter kocsiútszélességgel, tégla mellvédfallal. A hidat a népnyelv Kőhídnak nevezte el. A szép híd a Körös-parttal és a közeli malommal, illetve később a Közművelődés Házával festői látvány nyújtott és hamar a csabai képeslapok egyik kedvelt témájává vált.
A Kőhíd 1900 körül
A híd azonban hamar szűkké vált, ugyanis a város egyik legforgalamasabb útvonalára esett: kora tavasztól késő őszig erre haladt el a felsővégi legelőre járó tehéncsorda, illetve országos, sőt hetipiacok alkalmával is az embereknek, kocsiknak és állatoknak egész serege járt keresztül rajta. Számos alkalommal csak a szerencsén múlott, hogy az embereknek, állatoknak és járműveknek gyalogjáró hiányában a szűk úttesten összetorlódott nagy tömegében nem történt komolyabb baleset. Így rég óhajtott kívánsága teljesült a csabaiaknak 1902-ben, amikor a vármegye a csabai kőhidat átalakíttatta. A híd bővítésének terveit az államépítészeti hivatal főnöke, Haviár Lajos királyi főmérnök készítette.
A híd a gőzmalommal az 1900-as évek elején
A tégla mellvédfalat lebontották és a hidat kétoldalt két-két méter szélességben vaskonzolokon nyugvó, vaskorláttal ellátott gyalogjárókkal bővítették. A járdákat az úttesttől 20 cm magasságkülönbség választotta el, így a gyalogosokat tökéletesen elszigetelték az állat- és kocsiforgalomtól. A másik jelentős változás az volt, hogy mindkét oldalon (a Széchenyi utca felől 80, a Gyulai út felől 100 méter hosszan) fokozatos emelkedővel könnyítették meg a járművek feljutását a hídra, és az úttest szintjét is 10 cm-rel csökkentették. A mintegy három hétig tartó munkálatok 1902. május végén fejeződtek be. A híd pályája azonban továbbra is túl magasan volt, s így felesleges útkapaszkodást okozott, amellett a hídra vezető út igen nyomasztó hatással volt a közeli Közművelődés Házára és a vele szemben lévő sarokházra. Ádám Gusztáv elkészítette az útszint lesüllyesztésének, a a gyalogjárók vasbetonnal való kiszélesítésének terveit, ezek azonban nem valósultak meg.
A Kőhíd és a Közművelődés Háza
A Kőhíd és a Közművelődés Háza
A Kőhíd és az István malom hangulatos látképe az 1950-es években
A Kőhíd nem sokkal lebontása előtt
A híd 1980 decemberében Veress Erzsi felvételén. Forrás: Békés Megyei Népújság 35. évf. 285. sz., 1980. dec. 5.
Az 1960-as évek elején a hidat műemlékké nyilvánították. 1963-ban a hidat az UVATERV Szabó J. mérnök tervei alapján alakította át. Sajnos ez az átépítés sem volt elég ahhoz, hogy a híd az egyre növekvő forgalmat elbírja. 1984-ben lebontották, ekkor épült az egykori hangulatos, bájos híd helyére a ma is látható jellegtelen betonhíd, amely ugyan elődjénél szélesebb, nagyobb teherbírású, ám a régi híd szépségéből semmit sem örökölt, így a Körös egyik leghangulatosabb szakasza sajnos elveszítette egyik legfőbb ékességét.
A Kőhíd helyére 1984-ben épült híd 2013-ban
2014-ben a hidat Munkácsy Mihályról nevezték el, azonban jelenlegi formájában nem méltó erre a névre.
A híd a Munkácsyra emlékeztető táblákkal
A Munkácsy híd 2015-ben
A Munkácsy híd a Csabagyöngyével
A Körös-part hangulatába ma is szépen illeszkedne az egykori Kőhíd
Néhány évvel ezelőtt a Békéscsaba anno... sorozatban [4] Gécs Béla felvetette, hogy a feletti vöröstéglás boltív visszaépítésével a megerősített híd újra a Körös-part egyik látványos pontjává válhatna. A két szomszédos, Sztaka Ernő által tervezett híd lebontásával, átalakításával a csabai Körös fölött szinte csak jellegtelen, hangulattalan betonhidak ívelnek át; bízunk benne, hogy a jövőben ez változni fog.
Felhasznált irodalom:
[1] Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai, kézirat, Békéscsaba.
[2] Békésmegyei Közlöny,1901-1902.
[3] Tóth Ernő (szerk.): Hidak Békés megyében, Békéscsaba, 1995.
[4] Gécs Béla: Jármos fahídtól a kőhídig, Békéscsaba anno..., Csabai Mérleg XXII. évf. 6. sz., 2012. március 29.
