Lázár utca

A Lázár utca első nevét (Zsidótemplom utca) az 1846-ban az utca elején épült zsinagógáról kapta. A régi templomot – amelynek sajnos semmilyen ábrázolását vagy leírását sem ismerjük – 1893-ban bontották le, a helyén épült fel a neológ zsinagóga ma is álló, ám a felismerhetetlenségig átalakított épülete. 1910-ben az utcát Lázár Vilmosról, az aradi vértanúk egyikéről nevezték el [1]. A város 1951-ben készült városképi és műemléki vizsgálata [2] feltétlenül megóvandónak ítélte az egyforma, földszintes, koraeklektikus házakból álló, hézagos–városias beépítésű utcát, amely hűen őrizte a XIX. század végi alföldi kisvárosi képét. A műemléki vizsgálat tanácsát (mint sok más esetben) ezúttal sem fogadták meg, így sok ház vált bontás vagy átalakítás áldozatává. Ennek következtében a Lázár utca ma kevésbé egységes képet mutat, mint a közeli Kis Tabán utca vagy a Dózsa György út páratlan oldala, azonban szerencsére így is megmaradt számos értékes és szép polgárház az utcában.

A Lázár utca 1951-ben. A kép bal szélén a 29. számú ház látható.  Forrás: Horler Miklós: Békéscsaba városképi és műemléki vizsgálata, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1951, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ tervtára

Békéscsaba nem bővelkedik pompás dísztermekkel, gazdagon díszített belső terekkel rendelkező épületekben, ezt a város múltja nem is tette lehetővé. Az egykori szép belső terek közül több is átalakítások, rombolás áldozatává vált a XX. században: elég a gerlai és a pósteleki kastélyra, a Beliczey- és a Reök-kúriákra, a Nádor és a Kakas szállodára, neológ és az ortodox zsinagógára gondolni, amelyek egykori belső szépségéről ma már csak a régi fényképek tanúskodnak. Több, országos hírű építész által tervezett épület (pl. a Nagy Virgil által tervezett Iparpalota, az Alpár Ignác által tervezett Kultúrpalota vagy a Czigler Győző által tervezett múzeum) források hiányában nem valósulhatott meg, noha ezek az épületek alighanem gyönyörű belső tereket is rejtettek volna magukban.

Garay utca 21.

A Garay utca első nevét – Görbe utca – alakjáról kapta, 1910-ben nevezték el Garay János költőről. A város 1971-ben vásárolta meg az utca 21. számú házát, hogy ott szlovák tájházat rendezzenek be. A tájház utcai homlokzata 2016-ban

Szent László u. 17.

1913-ban a kultuszminisztérium elhatározta, hogy Békés megye négy községében 28 új állami elemi iskolát, illetve ugyanennyi tantermet kíván létesíteni, ezekből Békéscsabára 12 esett. A döntés szerint a város alsó és felső végében egy-egy hat tanerős iskolát terveztek. A város képviselő-testülete egyhangúlag hozzájárult az iskolák építéséhez, a költséget a földvételi pénztár feleslegéből fizették. A képviselők megegyeztek abban, hogy az alvégen az iskola úgy helyezendő el, hogy a hatodik kerület, a Körösön túli rész gyermekei számára is könnyen hozzáférhető legyen. Hosszas eszmecsere után abban állapodtak meg, hogy a két új iskola közül egyik az alvégen, a Batthyány, Újkígyósi és Kölcsey utcák által határolt területen helyezkedjen el, a másik iskola pedig a felvégen a Berényi, Hajnal, Szent László és Békési út körzetében épüljön. Az iskola végleges helyéül a Szent László és a Vigasz utca sarkát jelölték ki.A Szent László utcai iskola 2015-ben

Kis Tabán utca

A Kis Tabán utca már Békéscsaba első, 1851-ben készült hivatalos utcanévjegyzékében is – kis eltéréssel – mai nevén szerepel: akkor Kis Tabányi utcának, később Kistabáni utcának nevezték, 1918-ban Kis-Tabán utcaként szerepel [1]. Az utca a nevét Békéscsaba III. kerületének régi, ma már alig ismert elnevezéséről kapta: a Luther utcától a Berényi útig, Haan Lajos leírása szerint "a központi iskolától Orosháza felé a város nyugati végéig" terjedő városrészt a köznyelvben Tabánnak nevezték. A városrész három részét Alsó-, Közép- és Felső-Tabánnak nevezték, az Alsó-Tabán a Luther utca felőli rész, a Közép-Tabán a Szarvasi út környéke, a Felső-Tabán pedig a Szarvasi úttól a Berényi útig terjedő terület volt. Hogy magának a városrésznek a neve honnan ered, arra nincs egyértelmű válasz. A hasonló nevű budai városrész neve a török Dabaghane szóból ered és tímártelepet jelent, ez a magyarázat azonban Csabán nemigen merülhet fel. Elkpézelhető, hogy a név átvitellel keletkezett a fekvés hasonlósága alapján (ez a város legmagasabban fekvő része), esetleg a betelepülők hozták magukkal.Az 1–3–5. számú házak 2015-ben

Deák utca 2.

Az új járásbírósági palota építésével egy időben, 1926-ban, a bírósággal egy telken, a Deák utca vonalában új fogház is épült. A fogház terveit – a járásbírósági palotához hasonlóan – Orbán Ferenc budapesti építész-tanár készítette. A munkálatok a bírósági palota építésével együtt zajlottak, az építésre kiírt pályázaton a legolcsóbb ajánlattal nyertes Tömpe Károly budapesti építőmester vállalatában. A Békésmegyei Közlöny tudósítása szerint a fogház "már teljesen a modern követelmények szerint, jó higiéniával" épült.Az egykori fogház épülete napjainkban

Az evangélikus egyház 1942-ben Párkány Simon mérnököt bízta meg az evangélikus temető kapujának tervezésével (forrásaink alapján nem egyértelmű, hogy pontosan melyik temetőről van szó). Párkány mérnök el is készített egy tervváltozatot, azonban azt javasolta a temetőbizottságnak, hogy Ádám Gusztáv nyugalmazott műszaki tanácsost, a város korábbi főmérnökét kérjék meg a terv átigazítására, mondván, hogy Ádám Gusztáv jobban ért hozzá, mint ő, és szépészeti érzéke is jobb. A felkérést követően, 1942 szeptemberében Ádám Gusztáv tizenhárom tervváltozatot készített. A tervrajzok igazolják Párkány Simon mérnök állításait: egytől egyig kiváló alkotások, amelyek jól mutatják az ekkor már 83 éves mester tehetségét, tudását. Arról nem találtunk adatot, hogy bármelyik tervváltozat megvalósult volna, a háborús években talán nem volt lehetőség erre. Az alábbiakban bemutatjuk az Ádám Gusztáv által készített tervváltozatokat, valamint Párkány Simon vázlatrajzát.Az I. számú tervváltozat. Forrás: Békéscsabai Evangélikus Gyülekezet Levéltára

Árpád sor 4.

1870-ben, a királyi bíróságok szervezésekor Csabát is kijelölték egy királyi járásbíróság székhelyéül. Hosszas keresés után végül a régi városháza épületében találtak megfelelő helyet, amelyet bérbe adtak járásbíróság céljára. 1874-ben, a bérlet lejárta után újra megfelelő helyet kellett keresni különböző magánházaknál, ugyanis a város nem akarta a korábbi alacsony áron meghosszabbítani a bérletet. A gyulaiak gúnyolták is a csabaiakat: kevéssel korábban merült fel ugyanis, hogy a megyeszékhely Gyuláról Csabára költözzön, és ekkor Csaba 60 ezer koronát ajánlott fel megyeháza építésére. A székhely áthelyezéséről döntő szavazáson sajnos Csaba elbukott, a gyulaiak pedig azzal vádolták Csabát, hogy a megyeháza építésére tett ajánlat is alaptalannak tűnik, ha a város még a járásbírói hivatalt is képtelen megfelelően elhelyezni, és úgy vélték, ez alátámasztja a székhely Gyulán maradásáról hozott döntés helyességét. Az újságok arról tudósítanak, hogy 1878-ban újra a főtéri épületbe költözött a járásbíróság, majd 1881-ben a közbirtokosság bérházának (ma Ibsen-ház) emeletén kapott helyet, ahol tíz szoba és két várószoba állt rendelkezésre. Az épület nagyon hamar szűkké vált a bíróság számára. 1907-ban Ádám Gusztáv városi mérnök tervei szerint bővítették ugyan, de ez csak átmeneti javulást jelentett, feltétlenül új épületre volt szükség. A törvényszék azt javasolta, hogy vagy a meglévő épületet bővítsék ki, vagy a város építsen új palotát, amelyért aztán méltányos bért fizetne a bíróság. A város azonban nem kért a méltányosnak nevezett bérből, miután az már addig is jelentős ráfizetést jelentett. Ezért a város ingyen telket ajánlott fel arra az esetre, ha az állam építi fel az új bírósági épületet. A város két telket javasolt a célra: a Szappanos (ma Csaba) utcai telket a Plesch-ház mellett (a mai Nagy Imre tér helyén), illetve a Simay-féle teleknek a Körös felőli részét (ahová végül is épült a bíróság). Mindez azonban hiába volt: a minisztérium közölte, hogy nincs fedezet új épület emelésére. 1909-ben végül a minisztérium elfogadta a Körös-parti telket, így bizonyosnak látszott, hogy az új, tágas, kényelmes és díszes palota két éven belül elkészül. Hamarosan azonban kiderült, hogy a Körös-parti telket a város korábban már átíratta a belügyminisztériumra, gyermekmenhely létesítésének céljára. A menhely felállításából nem lett semmi, a belügyminisztérium azonban így is igényt tartott az ajándék telekre (így a telek másik felén építendő református templom terve is veszélybe került). További fenyegetést jelentett, hogy Gyomán új járásbíróságot készültek felállítani, ami szinte teljesen kizárta volna egy új csabai épület emelésének lehetőségét. A világháború kitörése azután végleg lehetetlenné tette az építkezést. Így aztán a csabai járásbíróság még a 20-as évek közepén is abban a szűk és kényelmetlen helyiségben működött, ahová csaknem fél évszázaddal azelőtt elhelyezték. 1925-ben azonban végre elhárultak az akadályok, és a megfelelő források is rendelkezésre álltak az új bírósági palota felépítéséhez.A járásbíróság 1930 körül

Új vásártér (Kazinczy utca és Tábor utca sarka)

1845-ben az örökváltság alkalmával a földesúrtól vásárolt, a Gyulai út és a Békési út között elterülő, mintegy 50 holdnyi terület lett a külső vagy állatvásártér. A vásárteret már 1890 körül át akarták helyezni a vasútállomás előtti térre, a képviselő-testület meg is szavazta az áthelyezést, azonban a vármegyei bizottság ezt nem engedélyezte. Az állatvásárteret végül 1925-ben helyezték át a mai Kazinczy utca, Szerdahelyi út, Szabolcs utca és Tábor utca által határolt területre, amelyet sokáig Új vásártérként emlegettek. Egy évvel később – a Hunyadi téri mázsaházhoz hasonlóan Bedő Pál olimpikon építész tervei alapján, Quittner és Belanka vállalatában – mázsa- és járlatátíró ház épült az új vásártéren, a mai Kazinczy és Tábor utcák sarkán.

Az 1926-ban épült járlatátíró ház Bedő Pál tervrajzán. Forrás: Bcs. vásártér tervrajza MNL BéML V. 76 a. 19/1924–1926. X., Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Hunyadi tér

A mai Hunyadi tér helyén a XIX. század második felében még csak egy kis tér létezett az egyházi magtár mögött. A teret 1865-ben a szomszédos központi iskoláról Nagy iskola térnek neveztek el. A mai térnek az Irányi utca felőli oldalán keskeny utca húzódott, a Kalapos utca. A tér többi részén két nagy telkű ház állt, az evangélikus egyház tanítói laka és egy magánház. E két porta felszámolásával keletkezett a mai tér. 1890-ben ide helyezték át a baromfipiacot, ezért sokáig Csirkepiac térként ismerték, 1910-ben kapta a Hunyadi tér nevet.

A mázsaház Bedő Pál tervrajzán. Forrás: Bcs. vásártér tervrajza, MNL BéML V. 76 a. 19/1924–1926. X., Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Andrássy út 58.

A XIX. század második felében a postai szolgáltatások minőségében hatalmas változást hozott a vasúti közlekedés megjelenése: gyorsabb és biztonságosabb lett a küldemények kézbesítése. Az utasszállító vonatokhoz különleges mozgóposta-kocsikat is  kapcsoltak, amelyekben a postások menet közben válogatték szét a küldeményeket, amelyeket postazsákba varrva adtak le a megfelelő állomásokon [1]. A békéscsabai pályaudvaron 1872-ben nyílt meg a postahivatal. A XX. század elejére már szinte tűrhetetlenné vált a zsúfoltság az állomáson; ez érvényes volt a vasúti postahivatalra is. A pályaudvar bővítése során a felvételi épület déli végén (a város felől nézve a bal oldalon) 1909-ben felépült az új vasúti postahivatal, 45 ezer korona költséggel. Az új, emeletes posta tíztengelyes homlokzata a felvételi épületével megegyező kialakítású volt, a postát rövid földszintes szakasz kötötte össze az állomásépülettel.

Térerősségmérés Békéscsabán. Forrás: Postamúzeum

Deák utca 4.

A rendelkezésünkre álló források alapján nehéz pontosan megmondani, hogy mikor jelent meg először Csabán a református vallás. A történeti adatok azt mutatják, hogy a környék már egészen korán, a reformáció elején elfogadta az új tanokat. Csaba azonban a katolikus Ábránfy nemzetség birtoka volt, amely család ebben az időben ferences kolostort alapított, és amelynek egyik tagja ekkor esperes is volt, így könnyen elképzelhető, hogy az Ábránfyak birtokaikon nem tűrték a reformáció híveit. Frid. Adolpho Lampe Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transilvania című, 1728-ból származó egyháztörténeti munkája alapján azonban bizonyosnak látszik, hogy a XVII. században Csabán református vallású magyarok laktak. Lampe műve alapján Haan Lajos azt is megállapította, hogy Csabán ekkor iskola is működött, ahová Debrecenből küldtek iskolamestereket. Az újabb kutatások azonban ezt cáfolták: a felsorolt debreceni diákokat más falvakba küldték, amelyek neveit (Csány, Csatár, illetve Kaba) tévesen olvashatták Csabának. A falu újratelepítésének idején, 1717-ben 22 református vallású családot írtak össze Csabán (ők alighanem már évekkel korábban is itt lakhattak), azonban nem ismert, hogy papjuk, egyházuk volt-e. A későbbi adatok azt mutatják, hogy a XIX. században lassan növekedett a reformátusok aránya: 1826-ban még csak 0,7%, 1900-ban már 3,4%. Az arány a trianoni békeszerződést követően ugrásszerűen megnőtt az elcsatolt területekről Csabára települők révén: 1930-ban már 7% körül volt arányuk. A reformátusok túlnyomó többsége magyar anyanyelvű volt.A református templom 1920 körül

Kastély utca – Corvin utca

A középkori Csaba legjelentősebb épülete az Ábránfy család által emelt kastély volt. Az építés pontos idejét nem ismerjük, azonban valószínű, hogy 1521-ben már állt a várkastély, mivel Ábránfy Péter – a kastély feltételezett építője – egyik levelét Csabáról keltezi. Ez a levél egyúttal az első magyar nyelvű emlék Csaba történetében:

"My ky vagyonk Abranfy Peter és fyaym Istvan és Peter agyuk emlekezetre, hogh atuk kakabeli rezunket bekes varmegyeben az my atyankfyanak Ver Andrasnak zalogon harmadfel zaz foryntban és fogatunk neki az my hytwnkre es tyztessegwnkre, hogh myg az w penzet megagyuk, az iozagot nala hagyjuk es benne megoltalmazuk. Ez level kwlt Chaban Zent-Lazlo kyral napyan 1521. Abranfy Peter kezeirassa."

A kastély első írásos említése 1529-ből való. A kastély pontos helyét sem ismerjük, a településtörténeti és régészeti megfigyelések azt mutatják, hogy a falu déli szélén állhatott, ahol a mocsarak és erek kiváló természetes védvonalul szolgáltak. A máig fennmaradt Kastély, Kastélyi szőlők helynevek mutatják, merre állhatott az erődítmény. Haán Lajos először a Csetneky-féle malomudvart (Kastély u. 10.), majd a mai Corvin u. 8. számú házat azonosította a kastély helyeként. A Kastély utca 24. szám alatt olyan leletek – egy penge-, egy csont- és 15 égett agyagtöredék – kerültek elő, amelyek a kastélyból származhatnak.Az Ábránfy-kastély valószínűsített helye a mai Békéscsaba térképén

Kiss Ernő utca – Kórház utca

Már Csaba 1818-as térképe is jelöli a Körös fölött a mai Kórház utcánál álló hidat. A Széchenyi ligetnél álló fahíd helyén 1879-ben épült fel Sztraka Ernő városi mérnök tervei alapján a 7,5 méter nyílású, 4 méter széles, íves, vaslemeztartós híd a tégla hídfőfalaknak cölöprácsra rakásával, 11600 pengő költséggel. A Vashíd a XX. század első éveiben

Munkácsy utca 4.

A mozgókép feltalálása után néhány évvel Békéscsabán is megkezdődtek a filmvetítések. A források sajnos ebben a tekintetben hiányosak, de feltehető, hogy elsőként Csabára is vándormutatványosok hozták el a filmeket. Az első híreket a Békésmegyei Közlöny 1899. január 16-i számában olvashatjuk, ahol a színházi filmvetítésekről tudósítanak. 1901. novemberében a hírek arról tudósítanak, hogy az Uránia Tudományos Színház teljes apparátussal a városba látogat, és a színházban pénteken, szombaton és vasárnap is előadást tart. Az Uránia a következő években is rendszeresen visszatért Csabára, de városunkba látogatott az Első Magyar Villamos Színház is. Később a Nádorban is működött mozi.

Az első valódi moziépület, az Apolló mozi 1923-ban létesült a Munkácsy utcában, Lipták János és Zamecsnik Sándor tervei alapján, egy 1910-ben épült magtár átalakításával [2,3]. Az építkezést Lipták János vállalata végezte. Az Apolló mozi az 1920-as években

A város már igen régen tervezte vásárcsarnok felépítését. 1888-ban Sztraka Ernő városi mérnök elkészítette egy árucsarnok terveit (a tervek sajnos nem ismertek), amely a mai Justh Gyula utcában épült volna, 60 öl hosszan, a vásárcsarnok azonban nem épült fel [1]. Az árucsarnok építése a továbbiakban is napirenden maradt.

1924-ben a Városfejlesztő Részvénytársaság tervezte új vásárcsarnok építését a Hunyadi térre, a terv azonban meghiúsult, mert a képviselőtestület maradibb tagjai nem látták szükségét annak, hogy a piaci árukat a piszkos föld helyett a tiszta vásárcsarnokban árusítsák. 

A város 1925-ben a budapesti Stabil Építő Rt.-t bízta meg a vásárcsarnok terveinek elkészítésével. Az építővállalat éppen abban az időben építette a pesterzsébeti vásárcsarnokot (amely ma helyi védelem alatt áll), e csarnok terveit módosítva készítették és küldték el a csabai csarnok vázlatos terveit, amelyeket a város igényeihez mérten kisebbre vagy nagyobbra lehetett volna változtatni

A vásárcsarnok távlati képe. Forrás: Vásárcsarnok építési terve, MNL BéML V. B. 72.b 5573/1926, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Andrássy út 58.

Békéscsabát 1858-ban érte el a vasút, ekkor épült a Tiszavidéki Vasút ma is álló, nemrég helyreállított felvételi épülete. A város fejlődésével, vasúti csomóponttá válásával az épület hamar szűkké vált, és – bár a régi állomásépületet több alkalommal bővítették – az 1920-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy új, a megnövekedett áru- és utasforgalom igényeit kielégítő felvételi épületre van szükség. 1924-ben el is készültek egy, a korabeli hírek szerint "rendkívül szép és impozáns", kétemeletes állomás tervrajzai, amely a postától a ma is álló raktárépületig tartott volna, vagyis hossza a ma álló két állomásépület együttes hosszával egyezett volna meg. A hatalmas állomásépület az Andrássy út torkolatába épült volna, néhány méterrel a meglévő régi felvételi épület elé, amelyet az építkezés végeztével lebontottak volna. A tervek szerint az új állomás az ország (sőt, talán egész Európa) egyik legkorszerűbb állomása lehetett volna, ahol aluljárókon keresztül lehetett volna a fedett szigetperonokra feljutni. A nagyszabású tervek végül (alighanem pénzhiány miatt) nem valósultak meg. A tervrajzokat sajnos nem ismerjük (az sem ismert, hogy fennmaradtak-e), így nem tudjuk összevetni a korábban tervezett épületet a ma is álló állomásépülettel. Ennek ellenére úgy véljük, talán szerencsésebb is, hogy nem épült fel a tervezett monumentális felvételi épület, hiszen néhány évvel később így is nagyon szép állomásépülettel gazdagodott a város, miközben az 1858-ból származó régi állomásépület is megmenekült, és a két állomásépület egyedülálló vasúti épületegyüttest alkot. A felvételi épület a város felől 2016-ban

Derkovits sor 1.

Urszinyi Dezső miniszteri titkár, földbirtokos, köztörvényhatósági bizottsági és képviselő-testületi tag 1898-ben építtette fel szép házát a Körös-parton, Szemián Sámuel városi főjegyző házának helyén, Wagner József építőmester tervei alapján.Az egykori Urszinyi-ház 2015-ben

Andrássy út – Trefort utca sarka

A békéscsabai Iparos Egylet 1885-ben alakult meg 731 taggal [1,2]. Az ipartestület megalakulásától kezdve fontos feladatának tekintette a szakképzést, mely 1874-től az ipariskolai tanoncképzéssel vált rendszeressé. A testület tagjaiból alakult iskolai bizottság tagjai is részt vettek a képzésben. Az ipartestület fellépett az ipari szakiskola létesítésének érdekében. A vásározó iparosok érdekvédelmét felvállalva részt vett a vásárok rendtartási és szabályrendeletének kidolgozásában, az elszegényedett iparosokat rendszeresen segélyezték.

A székház főhomlokzata Lipták János tervrajzán. Forrás: Iparos székház építési ügye, Békéscsaba város tanácsának iratai, MNL BéML V. B. 72.b 4957/1927, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Petőfi utca 1.

A békéscsabai állami polgári fiúiskolát a község kérelmére a város szülöttjének és akkori országgyűlési képviselőjének, Zsilinszky Mihálynak közbenjárására Wlassics Gyula kultuszminiszter szervezte meg. Az iskola I. osztálya 33 tanulóval Donner Lajos községi polgári leányiskolai igazgató vezetése alatt az 1901–1902. tanévben meg is kezdte működését, először az evangélikus kistemplom melletti iskolaépületben, majd a Munkácsy utcai Novák-féle házban, 1904-től pedig a volt algimnáziumi épületben. Az iskola fejlődését mutatja, hogy 1905-ben már két, párhuzamos első osztályt kellett indítani. Az iskola 1910 körül

Andrássy út 58.

Magyarország területén az első vasútvonalat - amely Pestet Váccal kötötte össze - 1846. július 15-én nyitották meg. A tervezett vonalak között szerepelt a Pestet Araddal összekötő vasútvonal, amelynek Pest és Szolnok közti szakasza már 1847-ben elkészült. Az eredeti tervek szerint a vasút Szolnokról Szajolon, Mezőtúron, Szarvason, Mezőberényen, Békésen és Gyulán át vitt volna Aradra. A csabaiak azonban hamar felismerték, milyen előnyökkel járna, ha a vasút keresztülhaladna a városon, és már 1847-ben kérték a terv megváltoztatását, és komoly felajánlásokat tettek: vállalták a terület kisajátítását, a földmunkák elvégzését, a hidak felállítását, valamint 500 ezer téglát is felajánlottak az állomás építéséhez. Ennek köszönhetően a vasút vonalát Csabán keresztül vezették, amihez az is hozzájárult, hogy a környező települések lakói vasvillával kergették el a kitűzést végző mérnököket. Az 1856-ban megalakult Tiszavidéki Vasúti Részvénytársaságnak Békéscsaba a fenti hozzájáruláson felül még 40000 forint értékben 200 db részvény jegyzését ígérte, ha Csabát érinti a vasút.A régi állomásépület 2016-ban

A Dózsa György út már évszázadok óta Békéscsaba egyik fő útvonala: már a középkori falu és az Ábránfyak megerősített kastélya is ezen a környéken helyezkedett el. Már 1851-ben is Fő utcaként, pontosabban annak egyik részeként, majd 1865-ben Nagy utca néven emlegették. 1910-ben Zsilinszky Mihályról nevezték el, akinek szülőháza az uctában állt. Zsilinszky Mihály (1838-1925) tanár, történész 1881 és 1887, illetve 1896 és 1918 között Békéscsaba országgyűlési képviselője volt. 1895-től minisztériumi államtitkár volt. Történészi munkája elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1899-ben rendes tagjává választotta. 1949-ben az utcát Dózsa Györgyről nevezték el, így Zsilinszky nevét – noha Békéscsaba fejlődésének egyik fő támogatója volt – ma sajnos nem viseli közterület szülővárosában. A központi fekvésű (az utcánkénti házszámozás 1910-es bevezetése előtt a mai Dózsa György út 2. szám alatti épülettel kezdődött a csabai házak számozása), a főtérhez közeli utcában számos, a város legtehetősebbjei közé tartozó család építette fel lakóházát. Az itt álló, többségükben az átlagot meghaladó igényességgel kialakított, sok esetben nagyobb méretű, zárt sorú – hézagos zárt sorú beépítést követő paraszt–polgár házak elegáns kisvárosias képet kölcsönöztek – és részben kölcsönöznek ma is – az utcának. (Annak ellenére, hogy itt jellemzően gazdagabb családok éltek, az emeletes házak itt sem voltak népszerűek, amit azért sajnálhatunk, mert azok talán nagyobb eséllyel menekültek volna meg a bontástól, átalakításoktól, és persze nagyvárosiasabb képet is nyújtottak volna). A Dózsa György utca megmaradt polgárvárosi oldalának harmóniát sugárzó házsora

Mokry Sámuel 1832-ben született a Bács megyei Monostorszegen [1]. A hallei egyetem teológiai karán 1854-ben szerzett diplomát. Először Orosházán lett segédlelkész, majd 1857-ben a békéscsabai algimnáziumban kapott tanári, később igazgatói állást. 1864-ben gazdálkodásba fogott gerendási birtokán, és ugyanebben az évben belépett a Békésmegyei Gazdasági Egyletbe. Hamarosan az egylet szellemi irányítója lett, célja volt, hogy a gazdaság minden ágát előmozdítsa a megyében. Az 1863-64-es aszályokat követően Mokry Sámuel növénynemesítéssel - elsősorban búzával - kezdett foglalkozni. Célja a szárazságnak jobban ellenálló, nagyobb kalászt hozó búza létrehozása volt. Először a Gazdasági Lapok-ban közölte eredményeit, majd 1875-ben megjelent Búzanemesítés című műve, amely az első magyar búzanemesítési szakkönyv volt. A századforduló körül Budapestre költözött, és ott hunyt el 1909. június 10-én.

Mokry Sámuel portréja

Bartók Béla út 51–53.

A békéscsabai egyházak közül - az evangélikus és a katolikus után - időben harmadikként a görögkeleti alakult meg 1820-ban, 624 lélekkel. Ennél már jóval korábban laktak Csabán görögkeleti vallásúak (1744-ben már éltek itt görög családok), a többnyire kereskedelemmel foglalkozó görögök azonban kevesen voltak, egyházilag nem szervezkedtek. Jelentősebb mértékben csak később költöztek görögkeleti vallású lakók Csabára, elsősorban a környező román népességű településekről, Kétegyházáról, Gyuláról, Méhkerékről. Nagyobb tömegben az 1816-os nagy drágaság idején érkeztek románok Erdélyből és Arad vármegyéből. 1880 körül bolgárok is jöttek a városba, az egyházi iratok szerint pedig orosz és szerb tagjai is lehettek a gyülekezetnek.Az ortodox templom napjainkban

Karácsonyi játékunk nagy sikerére való tekintettel újabb játékot hirdetünk. A feladat ezúttal az, hogy a békéscsabai épületek részleteit ábrázoló fényképek alapján fel kell ismerni, melyik épületről van szó. Játékunkkal arra is szeretnénk rámutatni, hogy mennyi érték van városunkban, amelyeket – bár számtalanszor elmegyünk mellettük – talán észre sem veszünk.